Porosz Tibor:  A reiki tradíciója

Mióta ismertté vált, hogy a világban sokféle (és olykor nagyon eltérő) módszer nevezi magát reikinek, napirenden van a reiki tradícióinak kérdése. Mivel nyugati világunk sokszor inkább rombolja, mint építi a tradíciókat, vagy azt hiszi, bármikor teremthet hagyományt, néhány gondolattal szeretnénk az eligazodást segíteni:

•         egyrészt a spirituális tradíciókról
•         másrészt konkrétan a reiki  tradíciójáról.

Minden tradíció létérdeke, hogy meghatározza önmagát és viszonyát más hagyományvonalakhoz.

Miről is szól egy tradicionális szellemi tanítás? A cél mindig a lét magasabb szintjeinek elérése, bizonyos testi-lelki-szellemi gyakorlás révén, vagy egyszerűen a Tan-ba vetett feltétel nélküli hit és bizalom által. Egy pozitív irányultságú tanítás célja mindig a re-ligio[1] (nem a hétköznapi vallások értelmében!), azaz a visszatérés valami magasabb létállapotba, egyesülés a létezés/tudatosság magasabb szintjeivel.

Minden tanítás ehhez ad egy sajátos utat, filozófiát és/vagy gyakorlati rendszert. Minden tradíció két részből áll: egyik része az alapeszme, a másik a megvalósítás útja.

Az alapeszme megfogalmazása jellemző a tradíció egészére, és bár a később létrejövő  irányzatok eltéréseket tartalmazhatnak mind az elméleti/vallási/filozófiai, mind a megvalósítás módjában, az alapok elfogadása a tradícióhoz tartozás alapja. Egy központi tanításon belül sokféle hagyományvonal keletkezhet, amelyek egyaránt tartoznak a központi vonulathoz és saját iskolájukhoz. Például a kereszténységhez tartozó egyházaknak különböző tanításai, rituáléi, imái stb. lehetnek, de mind megegyeznek Jézus küldetése, a megváltás stb. kérdéseiben.

A tradíció része az alapelvek (dogmák) meghatározása. Ez egyszersmind a határok kijelölése és a más tradícióktól való elkülönülés rögzítése is.

A tradíciónak mindig van egy elindítója, alapító mestere. A tradíció alapja, hogy az ő személyét és tanítását az iskola alapként elfogadja. Az alapító mesterek a történelem folyamán magas szellemiségű, megvilágosodott gyakorlók/tanítók, vagy kinyilatkoztatást kapott személyek. Tekintélyük a tradíció követői számára megkérdőjelezhetetlen. Az alapítót követő tanítók/mesterek új tanításokat hozhatnak, de ezek egyrészt nem kérdőjelezik meg az alaptanítást (pl. egyetlen buddhista iskola se vonja kétségbe a négy nemes igazságot), másrészt nem helyezik az alapítónál magasabbra saját magukat.

A tradíciókban tehát szakrális hierarchia van (fokozatok rendszere), és átadási/tanítási vonalak léteznek. A tradícióhoz csatlakozni csak ezeken keresztül lehet, és általában a legalsó fokon kell mindenkinek kezdeni. Ezek megkerülésével senki sem tartozhat egy hagyományos szellemi iskolához, ahogy keresztelés nélkül se lehet valaki egy keresztény egyház tagja.

A felvétel, csatlakozás bizonyos rituálékon keresztül történik: keresztelés, menedékvétel, fogadalomtétel, beavatás (a rendszer erre felhatalmazott tagja segítségével). Ennek elkerülésével sem beszélhetünk a hagyományvonalhoz tartozásról.

A tradicionális iskolák saját testi-lelki-szellemi gyakorlatokat, praxist dolgoznak ki. Ezek a történelem folyamán sokat változnak a kornak, tájnak, átadási vonalnak a függvényében, de ugyanazokat az alapeszméket szolgálják.

Fontos eleme a hagyományos rendszereknek a mester-tanítvány viszony is. A mester felelősséget vállal a tanítványért, mindaddig, amíg az az ő tanítványa. A tanítvány megbízik a tanítóban, képes rábízni magát. Ebben a kapcsolatban a tanító sohasem önmagát, hanem a Tan-t testesíti meg, ezért nem alakul ki személyi kultusz körülötte. Ezt a mozzanatot a nyugati tanítványok (és gyakran a mesterek is ) hajlamosak félreértelmezni. A tanítvány nem a tanítónak engedelmeskedik vakon, hanem az általa megtestesülő tanítást követi teljes bizalommal. A tanítónak joga van elfogadni vagy elutasítani a tanítványt, a tanítványnak joga van más mesternél vagy más úton folytatni a tanulást. A tanító fő jellemvonása a szerénység és az alázat, ugyanúgy a tanítványé is. A tanítvány nem akarja túlszárnyalni a mesterét. Bár elvileg minden tanítványból lehet mester, ennek az útja a hierarchián (fokozatokon) keresztül szigorúan rögzített, csakúgy, mint a feljebb lépés követelményrendszere.

Nézzük meg tehát, hogyan néz ez ki a reiki esetében!

A Reiki Ryoho név szellemi módszert, szellemi gyógymódot jelent. Usui Mikao, az alapító mester megfogalmazása szerint a cél a test és lélek gyógyítása. A reiki „a boldogság meghívásnak titkos módszere”, „minden betegség szellemi gyógyszere”. Másként fogalmazva: visszatérés az Egy-ség, egészség, harmónia szeretetteljes állapotába, a tudat eredendő tiszta állapotába. A reiki egy ehhez vezető sajátos út, amely az alapító szerint sajátos, egyedi, mással össze nem téveszthető módszer. A reiki felfogása határozottan különbözik a „minden azonos, minden energia egyforma” New Age felfogástól. A reiki az Egyetemes Létezéssel, annak energiájával való összeköttetést, illetve annak közvetítését jelenti.

A reiki nem vallás vagy filozófia. Nem tantételek vagy hitelvek gyűjteménye, sokkal inkább gyakorlati rendszer – és szellemi iskola is egyben. Bár a szellemi iskolák hisznek valami transzcendens, emberi tudattal meg nem érthető transzcendens (személyes vagy személytelen) létezésben, a reikit materialisták, ateisták is gyakorolhatják, amennyiben az élethez való pozitív hozzáállás jellemzi őket és hisznek a szeretet, segítőkészség, humanitás erejében. Minden, a reikit egyes vallásokhoz kötni kívánó felfogás téves, hiszen az egyetemesség korlátozását jelentené. A reiki nyitott minden pozitív szemléletű vallás, filozófia és azok követői felé.

Usui Mikao sensei a reiki alapító mestere, valamennyi hiteles és tradicionális reiki vonal kiindulópontja. Csak azokat a reiki tanítókat és gyakorlókat fogadjuk el a hagyomány követőinek, akik a létező átadási vonalakon keresztül, élő mestereken keresztül kapták meg a reikiben kötelező beavatás(oka)t, fokozatokat, illetve a tanításra való felhatalmazást. A reikit nem lehet könyvből, hallomásból, vagy távoktatással megtanulni és senki sem születik reiki beavatottként.

A reiki hierarchiáját a fokozatok rendszere jelenti. A reiki útján való elindulás bárki számára lehetséges. Bár nem pontosan egyeznek meg minden átadási vonalnál, az adott vonalnál elfogadott követelményeket, a fokozatok számát (3 vagy 4), illetve a hozzájuk kötődő egyezményes időbeli és egyéb követelményrendszert be kell tartani. A reikit csoportos vagy egyéni formában is lehet tanítani. A reiki megengedi ezek anyagi ellentételezését (áldozathozatal), de tiltja üzleti érdekek kizárólagossá tételét.

A reiki praxisának magját az energia közvetítése adja, amelynek létezik (meghatározott módszerek szerint történő) közvetlen kézből (kézrátétellel vagy érintés nélkül, ütögetéssel, simogatással, masszírozással stb.), távolról, gondolati úton történő, illetve szemen, szájon stb. át kisugárzott energiával történő alkalmazása.

A reiki gyakorlatának részét képezik a szimbólumok, összesen négy, amelyekből a második fokozaton hármat, a harmadikon pedig egyet kap meg a tanítvány, illetve a szimbólumok bizonyos rituálékkal való alkalmazása.

A gyakorlat részét képezi az Usui által megfogalmazott életelvek (Gokai) követése, illetve képezhetik azok rendszeres (mantraszerű) recitálása. Egyes iskolák kötelezővé teszik Meiji császár verseinek (Gyosei) recitálását, mások nem.

A praxis része volt valamikor a meditáció (Gassho tartásban), amelyre jelenleg is hangsúlyt kellene fektetni. (Meditáció alatt nem a New Age képzelgéseire, illúziók teremtésére gondolunk.)

A mester-tanítvány kapcsolat a mai nyugati világban érelemszerűen nem tudja a hagyományos keleti modellt követni, de változatlanul fontos eleme a reiki tradíciónak. Csak élő mesteren keresztül lehet a beavatást megkapni. A mester felelősséget vállal a tanítványért, mindaddig, amíg az az ő tanítványa. A tanítvány bizalma a tanítóban tulajdonképpen a reikibe vetett bizalom, amely megköveteli a módszerek folyamatos gyakorlását. A rekimester lehetőség szerint tartsa a kapcsolatot tanítványaival és segítse őket a gyógyulásban-gyógyításban és a szellemi úton. A kapcsolat és felelősség a magasabb fokozatoknál értelemszerűen egyre fontosabb, a tanítvány mesterré válása pedig csak a mesterével való szoros együttműködés alapján történhet, az alkalmasság sok szempontú, felelősségteljes mérlegelése után.

A reikiben a mester szó nem feltétlen jelent spirituális mestert is, de a reiki iránt elkötelezett, felelősségteljes, saját spirituális és gyógyító tapasztalattal rendelkező tanítót mindenképpen.

A reiki élő rendszer, tradíciója élő tradíció. A régi mesterek tanításához való szó szerinti merev ragaszkodás és személyük bálványozása holt tradícióhoz vezet. A reiki az egyetemes szellemiség talaján áll, az alapító és a régi mesterek tanításaira épül, de rugalmasan alkalmazkodik a változó világban változó problémákhoz. Az ismert kereteken belül új és még újabb módszereket és lehetőségeket fedez fel, azokat gyakorolja, és amennyiben működőképesek, beépülnek a hagyományba. Az alapok változatlanok, de a praxis (és csak az!) folyamatosan bővül, változik. Ez a túlélés záloga, hiszen a megmerevedett rendszerek előbb-utóbb elhalnak. A fennmaradáshoz viszont feltétlen szükség van a tradíciók ismeretére, azok rögzítésére.

A nyugati reikiben tapasztalható számos anomália oka a tradíciók nem ismerésében vagy figyelmen kívül hagyásában, nem megfelelő emberek mesterré avatásban, illetve ezek ismerethiány és egoizmus vezette működésben keresendő. Az alapfeltétele a visszásságok megszüntetésének, ha a reikit megkülönböztetjük az azonos néven jelentkező, de nem a reiki tradícióját követő irányzatoktól, és csak a tradíciókat követő iskolákat fogadjuk el reikinek, és erről az érdeklődőket is tájékoztatjuk.

(Porosz Tibor 1993-as írása alapján)