|
BESZÁMOLÓK
2011. november 25. Kiskunfélegyháza, Felső temető.
Akár a csípős hidegre és a hosszúra nyúlt hivatalos búcsúztatóra is foghattuk volna könnyeinket és pirosló orrunkat, ha jobban el tudtuk volna rejteni fájdalmunkat. A lélekharangtól kísért rövid séta után mintegy 50-70 tanítvány, barát, pályatárs, rokon és ismerős állt a sír közelében, amin a félrehúzott márványtető jelezte, hamarosan ide kerül az asztalon álló díszes urna István hamvaival. A virágoktól duzzadó szalagos koszorúk is erre vártak, akár csak a reikis kezekben szorongatott vörös szegfűk... Néhányan ugyan felkapták a fejüket, de a többség számára nem volt meglepő, amikor azt kértem a jelenlévőktől, hogy alkossunk kört a sír körül és fogjuk meg egymás kezét (jól is esett egy meleg kéz elgémberedett ujjainknak) -- hiszen oly sokat álltunk Istvánnal egy-egy fénykörben, mi sem természetesebb hát, hogy így búcsúzzunk el tőle... azután elkezdtem mondani valami ilyesmit:
Felkértek,
hogy az Egyesületünk nevében búcsúzzak el Istvántól... Az első emlékem Istvánról ez az 1993-ban készült fénykép Kövesi Péter reikitáborában, amint a makrobiotikus étkezés nevében dinnyézünk egy asztal átellenes sarkánál ülve. Akkor ismerkedtünk meg, egyikünk sem volt még reikimester - én éppen csak belecseppentem ebbe a csodálatos új világba, ő már alaposan tájékozott volt. Azonnal közös társaságunk lett, és onnantól kezdve sok közös munkánk. Ő hamarosan mester lett mi pedig az USUI Alapítvány keretében neki is szerveztünk tanfolyamokat. Én szinte mindegyiken ott voltam, mert nagyon szerettem azt a szeretetteli filozofikus hangulatot, amit meg tudott teremteni a tanfolyamokon. Tanáros, visszakérdező stílusban tartotta fenn az érdeklődést a hallgatókban és bensőséges, karizmatikus tanításával mindenkivel szoros kapcsolatba került egészen rövid idő alatt. Tanítványai hosszú éveken keresztül szorosan kötődtek hozzá - sokan közülük most is itt vannak. Sok kritika érte őt akkoriban azért, mert más reiki-szerű energiaátadási módszerekbe is beavatást kapott - féltették tőle a tradícionális reiki tisztaságát. Én nagyon becsültem őt ezért, mert csak akkor volt hajlandó valamiről bármilyen véleményt mondani, ha előzőleg személyesen megtapasztalta - látatlanban sohasem. Képtelen volt bármit csak hallomás vagy előítélet alapján véleményezni - ő Tamás volt, neki bele kellett dugnia az ujját a sebekbe, meggyőződni a valóságról. Ez a tulajdonsága végigkísérte az életét. Akár csak a kíváncsisága minden új, eddig nem tapasztalt elmélet, filozófia, szertartás mifene iránt. Neki mindent ki kellett próbálnia, -- érdemes végignézni a honlapunkon a bemutatkozását: több iskolát végzett, mint mi mindannyian együttvéve - meg kellett érteni, össze kellett vetni eddigi tapasztalataival - és ha kellett, képes volt kidobni a régi modellt az újért. Ezt kevesen képesek megcsinálni, a legtöbben ragaszkodnak a már bevett mintákhoz. 1995-től
az ARANYHÍD Reiki Szolgálat keretében is sok tanfolyamot szerveztünk neki, sőt
már közösen találtunk ki dolgokat. Ilyen volt az első Reiki Csend, amit a
Petneházy Club Hotel faházaiban tartottunk. Kitaláltunk csoportreikiből,
szaunából és egy relaxációs reikis masszázsból álló forgószínpadot 20 főre -
fantasztikus élmény volt. Emlékszem, ahogy a mozdulatsorokat kialakítottuk,
István milyen lelkesen tanította, hogyan vegyük el úgy a kezünket a másik
testéről, hogy ne lehessen megérezni, hogy már nincs ott. Később közös táboraink
is voltak, a Gödöllő - Babatpusztai erdészházban szervezett például sokunk
számára örök emlék marad.
2010-ben hívott el Péter a MaTURE egyesületbe és örömmel tapasztaltam, hogy István is vezetőségi tag. Gyorsan pótolni kellett a kiesett éveket - meglátogattam az iskolájában és felvettem vele egy beszélgetést. Érdekes volt, hogy amikor összevágtam a videót és elküldtem neki, egy sor apró részlettel elégedetlen volt. Addig - addig küldözgettük ide oda a javítást, míg megelégeltem és megkértem jöjjön el hozzám, üljön le mellém és csináljuk együtt megfelelőre. Rendkívül alapos volt. A feliratok szövegét, elhelyezését, betűméretét, színét, hátterét stb. órákon keresztül igazgattuk, mire mindent kipróbálva beletörődött, hogy ennél jobb már nem lehet.
Vagy két napon át beszélgettünk ezt követően, elmeséltem neki az infozófiát - az én világmodellemet és ő lázasan vetette össze az új látásmódot az övével, dekódolta a maga nyelvére és nagyon meg volt elégedve, hogy lényegében ugyanarról beszélünk mindketten, csak más megközelítésben. Az enneagram karakterológia viszont annyira megtetszett neki, hogy eljött az idén májusi tanfolyamomra és egy nagyon vidám jó hangulatú hétvégét élhettünk meg a többi szerencsés résztvevővel (mint pl. Torba Andi) együtt - ahogy azt a Enneagram fészbukos oldalán lévő fényképek is bizonyítják. Nagyon boldoggá tett, hogy egy kicsit törleszthettem neki a tőle kapott sok tudásért. A
honlapunkon lévő bemutatkozó oldalai megírásával is sok dolgunk volt, nem
beszélve az ösztönzésemre írt reikis tanításairól, ami tele volt japán
írásjelekkel, többféle betűmérettel, idézetekkel és hát annak bizony pont
olyannak kellett kinéznie, ahogy ő azt elképzelte. Valahogy úgy éreztem,
sürgetnem kell, haladjon az írással, pedig akkor nem látszottak rajta a
betegségének a tünetei. Ősszel tartott egy előadást a Füredi könyvtárban és akkor kellett újra megélnem azt, amit már majd egy évtizeddel ezelőtt egyszer már megéltem - látni a hirtelen elfogyását. Előadás után kivittem a pályaudvarra, beszélgettünk. Boldogan mesélt az ajándékba kapott évekről. Vigasztalt: nincs semmi baj! Hasonlóan az utolsó találkozásunknál a Kuckóban szeptember 23án. Gyenge volt, mégis nagyon erős. Mindketten tudtuk mi vár rá, mégis a jövőt terveztük - én sürgettem a reikis írásainak a befejező részét és ő megígérte, hogy küldi azonnal, ahogy ez a kis gyomorfekélye rendbe jön. Mást mondott a száj, mint a szív - elköszöntünk.
Ne
jöjj el sírva síromig,
Miután elengedtük a kezeket, mindenki mondott egy két szót, amelyben megköszönte, amit ő személyesen kapott Istvántól - a tanítását, a barátságát, a türelmét, példamutatását, kedvességét, eltökéltségét... Már akkor láttam, hogy bőven lenne még mit mondani sokunknak, ezért arra kérek mindenkit, ossza meg velünk azokat az emlékeket, tanításokat, amit Istvántól kapott. Írja meg a MaTURE fészbuk oldalán hozzászólásként, vagy küldje el nekem levélben. Közzétesszük a honlapunkon.
Őrizzük meg jól, amit tőle kaptunk!
Márti - többek kérésére - megküldte a vers eredeti változátát is:
Do Not Stand at My Grave and Weep
Reikiztünk a Szigeten! Régi, és több éve megszakadt hagyomány folytatása volt egyesületünk megjelenése az idei Sziget Fesztiválon. A Civil utcában kaptunk egy sátrat, ahol messziről látható feliratok hirdették, hogy ez a „Reikisziget”, ahol bárki megismerkedhet a reikivel, és ingyenes kezelést is kaphat. Volt is látogatónk bőven! A fesztiválon munkát vállaló társaink – reikimesterek és gyakorlott reikisek, egymást váltva naponta négyen-öten – reggel tíztől este kilencig dolgoztak, napi tizenhat-tizennyolc embernek adtak félórás kezeléseket. Annyian ültek a sátor előtt, hogy olykor ebédelni, vacsorázni is alig volt idő. Összesen legalább háromszáz embernek mutattuk be a reikit. Látogatóink nagyrészt külföldiek voltak - mivel a fesztivál világhírű, de sajnos a belépődíjak árát a hazai fiatalok nehezen tudják megfizetni. Viszont még ausztrál vendégünk is volt! Számunkra öröm volt, hogy voltak naponta visszajáró vendégeink, és sokan úgy mentek el, hogy otthon feltétlenül meg fogják tanulni a reikit. Természetesen, ha valaki segítséget, tanácsot kért egészségi vagy lelki problémáira, ebben is igyekeztünk segítségére lenni. Sokan voltunk, akik soha nem reikiztek ennyit egyfolytában, és megtapasztaltuk, hogy nemcsak hogy nem fáradtunk el a nap végére - a kényelmetlen testtartásból eredő térd- és deréktáji kellemetlenségeket leszámítva – tele voltunk energiával és felemelő, örömteli érzésekkel. Igen, ilyen a reiki, úgy, ahogy mestereinktől tanultuk! Kellemes tapasztalataink nyomán úgy gondoljuk, a jövőben is képviseltetni fogjuk a reikit és egyesületünket különböző fesztiválokon, jelentős rendezvényeken. Szigeti képek
Reikis találkozó Csolnokon, 2010.augusztus 7.-én.
Augusztus 7.-e, a hónap első szombatja, hagyományosan a „Köz-Ős napi rendezvény időpontja. Készültünk, mint minden évben, immáron sokadszor.Minden változik körülöttünk, sűrűn jönnek az események mindannyiunk életébe. Tanítanak, erősítenek, kipróbálnak. Fel kell venni a fordulatszámot! Változást jelentett számunkra az is, hogy a hagyományos „Köz-Ős nap” idén teret adott egy szűkebb Reikis találkozónak. Király István mesterünk tanítványait hívtuk össze, régieket ,újakat. Az ismerkedés, és a tapasztalatcsere volt a cél.
Az időjárás nem akart kedvezni nekünk. Előző éjszaka leszakadt az ég! Vízözön árasztotta el a házak pincéit, udvarait. Gondolázni lehetett volna a mi utcánkban is. Személy szerint, kicsit aggódtam, hogy is fog a sok ember elférni a kis házban, ha nem tudunk a szabadban is üldögélni, sétálni, főzőcskézni stb…Mint már annyiszor, most is bebizonyosodott (Usui mester életszabálya), kár aggodalmaskodni, - a Reiki megteremti magának a teret, a harmóniát. Mire reggel kiértünk a csolnoki foci pályára, a víz szépen elszivárgott, nem esett az eső és a fiúk (Serdült Józsi , Benke Feri és Antal Jenő) nagyszerű sátrat állítottak a szabadban. Padok , székek „termettek” általuk, ismét megoldották a „megoldhatatlannak „ tűnő „problémát”. A paravánok is készen álltak, várták, hogy feldíszítsük őket az üveg képeimmel. A színes mandalák (érzésem szerint), napfénnyel töltötték be a termet. Örömmel töltött el, hogy társaim, barátaim szeretettel fogadták a rögtönzött kis kiállítást. Pillanatok alatt minden a helyére került, még a büfé is megtelt az általunk készített finomságokkal. Megnyugodhattunk, éhhalál már nem veszélyeztet senkit. Aztán jöttek, csak jöttek a régi és új vendégeink. Sokan messziről, fáradságot, időt nem kímélve. Voltak az Alföldről, a Balaton mellől, Budapestről, kik a „Cívis városból”, s még ki tudja honnan. Örültünk egymásnak, megélénkült, hangos lett a ház. Egyszer csak megszólalt a csengő. Király István összetoborozta tanítványait és megnyitotta a találkozót a szabadban álló sátor alatt. Beszélt a Reikiről, a reikisekről, az elmúlt sok- sok évről. Élvezettel hallgattuk, de a cudar idő beparancsolta a társaságot a kis házba. Itt megtapasztalhattuk, hogy sok jó ember kis helyen is elfér! A tervek szerint, közösen készítettük el az ünnepi paprikás krumplit. Mindenki hámozott, vagdalt, sokan meghatódtak a hagymától, szóval jókedvűen telt az idő. Még a Nap is kisütött, hogy megsimogasson sugaraival mindnyájunkat. Emi és Rózsa vezényletével kitűnő ebédet sikerült összehoznunk közösen. A délután ismét beszélgetéssel telt, de már bent a házban. Jó érzés volt körbeülni, beszélni és hallgatni, hallgatni és beszélni. Király István megszólaltatott mindenkit. Megtudtuk, ki mikor került kapcsolatba a Reikivel, mindenkinek volt egy története. Röpült az idő észrevétlenül. Kellemes, harmonikus együttlét volt. Mintha a körülöttünk kavargó világ közepén, a ”Bűvös középpontban” csücsülnénk, ahol minden nyugodt, csendes és harmonikus. Több vendégünk is volt, - családtagok, barátok …, tehát nem reikisek. Mindannyian arról az érzékelésükről számoltak be, ami meglepte őket, hogy a külvilág zaja, kavargása után, itt egy meglepően nyugodt, kiegyensúlyozott állapotba kerültek. Nagyon élvezték és fürdőztek ebben a érzésben. Valóban, tapasztaltuk ezt mi is. Jó volt kicsit ringatózni ebben az állapotban. Gyorsan esteledett, néhány vendégnek el kellett indulni hazafelé, kevesebben maradtunk. Ekkor Laczkovics István, az asztrológusunk egy nagyon érdekes előadással lepett meg minket. Levezette és értékelte a jelenlegi különös és ritka konstellációt, ami pont ezen a napon feszült az égen. Mint asztrológus, nagyra értékeltem István előadását, tanulságos volt az Ő nézőpontjából, olvasatában megismerni a ritka esemény hatását ránk, élőlényekre. A nap megkoronázása volt a dobolás. Tüzet raktunk, körbe ültük, zenéltünk, énekeltünk kedvünkre. Jó volt, felszabadító érzés, ahogy a hangok a lángokkal együtt felszálltak az égbe. Az együttlétről, a közösségről, egymás elfogadásáról szólt ez a nap. Sok ilyen kéne! Seebauer Gabi a nap végén ezzel búcsúzott: „ Na, erről a napról fess egy mandalát!” Pár nap múlva megfestettem. Nem üvegre, hanem - táblára. Az átélt élmény vezette a kezemet, keverte a színeket, különös érzés volt! Arról mesélt, amit átéltem, ez teljesen szubjektív. Csodálatos érzés, amikor valamilyen formában ki tudod fejezni a benned kavargó, szunnyadó, bármilyen érzésedet. Egyszer csak meglátod, napvilágra kerül, megszülted, megalkottad a saját „orcádra”.
Mindenkiben meg van a képesség, hogy valamilyen formában kifejezze a benne zajló érzéseket. Meg lehet találni azt a formát, s hogy az, a festés, rajzolás, zene, ének, szavak, betűk, .stb. formájában jön elő, az egyénenként változó. Egy nagyszerű ebéd elkészítésével is ki lehet fejezni pl. a szeretetünket Az önkifejezés bármilyen formája csodálatos kapu, rajta keresztül megismerhetjük az EGY-et, a középpontunkat. Hiszen minden az EGY-ből fakad és az EGY-be tér vissza. Állandó ez a körforgás, soha nincs vége. Valami mindig meghal, hogy általa valami új megszülessen. Ha ebbe a körforgásba tudatosan tudunk részt venni, feloldódni, akkor csodálatos élményben lehet részünk magunkkal kapcsolatban is Mint például augusztus 7.-én, a Reikis-találkozón. Esztergom, 2010. szeptember. ----- Holló Évi
Veszprémi Napló ÉLETMÓDI melléklete 2010.07.26. (kattints rá a nagyításért)
Ez az írás - újságírói szerkesztésben - megjelent a „Nők Lapja” magazin egyik 2005. évi számában.
Testet öltő reiki
A reikiről nagy általánosságban annyit tudnak az emberek, hogy a szeretet energiáival gyógyít. Azonban e módszer – mely az értelem feletti, tökéletes Isteni energiát hívja segítségül, – filozófiája a hétköznapitól eltérő módon értelmezi a szeretet és a gyógyítás fogalmát. A reiki Japánból indult útjára a XIX. sz. végén. Akkoriban Usui Mikao japán szellemiségű tanító, az úgynevezett sziddi képességek (lebegés, tárgyak bárhol való megjelenítése, jövő és múlt látása, kézrátétes, vagy gondolati síkon történő gyógyítás, stb…), valamint a Jézus-i gyógyítások eredetét, okát kutatta. A magyarázatot Buddha egyik tanításában a Lótusz Szutrában találta meg. Ám hiába fedezte fel a gyógyítás elvi titkát, nem tudta alkalmazni. Huszonegy nap böjtölés és meditáció során egy önbeavatódási folyamaton ment keresztül, melynek során egész testét egy erőteljes energiaáramlás járta át, tudata egy megvilágosodási élményben kitisztult. Ettől kezdve képessé vált rá, hogy segítsen másoknak a gyógyításban. Példája rámutat arra, hogy az elméleti tudás önmagában kevés, ha nem tudjuk a mindennapi életben is éltetni, élővé tenni azt. Az éltető energia maga a Rei, azaz az értelmen túli információ, az Eredendő Egyetemes Tudaterő, a Szent Szellem, mely a Tan-folyami tanítás és beavatási szertartás által kitisztult tudat szennyezetlen csatornáján keresztül érkezik. A „ki”, más néven csí, prána, éter, akasa, finomanyagi alapot biztosít a Rei áramlásához, a testi-anyagi megvalósuláshoz, az élő szervezet egészségesebb működésének megvalósításához. A szeretet: egység! Annak érdekében, hogy némi betekintést nyerjek a reiki működésébe, felkerestem Király István reiki mestert, aki tizenöt éve nyert beavatás erre az útra. Némi történeti háttér információval a birtokomban mindenekelőtt, arra voltam kíváncsi, miért nevezik a reikit a szeretet energiájának. A mester, István, /nem azonosítja magát a gyorstalpalós „mesterek”kel!/, ezzel kapcsolatban a magyar nyelv rendkívüli érdekességein, spiritualitásán alapuló összefüggésre világított rá. A szeretet nem érzelmeskedés, hanem teremtő erő. „Semmi sem lőn a szeretet nélkül” - a szóban lévő „szer” mindig az egészre utal. Szervezet, szerkezet, szerződés, stb. kifejezések mind olyan egységet jelenítenek meg, mely több mint a benne lévő részek összessége. Ilyen a teljes emberi szervezet is mely csak ebben a formában, egészként képes létezni. Tehát a „szer” az alap, ami táplálja, vagyis eteti (szer+etet) az élő egységet, mely szentháromságként több vallásban, mitológiában, hitrendszerben is megjelenik (pl. Atya-Fiú-Szentlélek) - magyarázza Király István. Valóban, mennyire magától értődő indoklás, mégsem jutott volna eszembe. Vajon a reiki gyakorlata is ilyen egyszerű, csak rá kell találni a vezérfonalra? Energiabefogadás A reiki energiával meditációs gyakorlatok során lehet kapcsolatot teremteni. A meditáció egy olyan „kiüresedett” állapotot jelent, mikor az ember tudatosan nem akar semmit, nem koncentrál semmi általa elképzelt, vágyott történésre, rábízza magát a magasabb rendű energiákra, ezáltal máris megnyitja kapuit a reiki számára. A reikiző átadja magát egyfajta elmén túli, egy, a hétköznapi tudat feletti működésnek, és engedi, hogy egy felsőbb rendező elv alapján lelki, szellemi, testi tévelygései rátaláljanak a helyes útra. A mester a meditáció vezetésével segít a gyakorlónak kapcsolatba lépni a reiki energiával, aki a későbbiekben már önállóan is képes lesz erre. Király István megfogalmazása szerint a reiki energia mindig is itt van e világban, csak tudatosan is be kell fogadni, s így, egy idő után, egyfajta katalizátorként vesz részt mindennapi életünkben, segít annak harmonizálásában, betegségeink megértésében, ezáltal az abból való kigyógyulásban. – vallja a mester. Tehát segít a küldetésünknek megfelelő önmegvalósításban, mely mentes az ego uralmától – gondolom én. Reiki diagnózis A reiki testet ölt az emberben, működése így válik élővé, fogalmaztam meg magamnak a lényeget. Ezt követően viszont szerettem volna megtudni, milyen érzés mikor e felsőbb energia megérint. A reikiző egy bizonyos szint elérése után saját testén keresztül másoknak is tud közvetíteni ebből az energiából. Megkértem Király Istvánt és reiki mester munkatársát, Tóth Mártit, hogy avassanak be ebbe az élménybe. Természetesen olyan beavatásra nem kerülhetett sor, melyben önállóan próbálom ki a reikizést, hiszen ez egy több napos tanfolyamon lévő gyakorlás és egy beavatási szertartás eredménye lenne. Azonban kaptam tőlük egy teljes kezelést, melyről előzőleg nem is gondoltam, hogy miközben én fekvő helyzetben testem különböző pontjain érzem a kezükön keresztül áramló kellemes forróságot, ők ez idő alatt információkat kapnak, személyiségemről, problémáimról, terveimről, „titkaimról”. A kezelés után megkérdezték elmondhatják-e mindazt, amit megtudtak rólam. Már hogyne szerettem volna. Eleinte érdeklődve, majd döbbenten hallgattam, hogy azért fáj a derekam, mert derekasan meg akarok felelni minden élethelyzetben, ..hogy kivel szemben van állandó megfelelési kényszerem, ..hogy milyen terheket cipelek halott szerettemmel kapcsolatban, ..melyekre nem kapok feloldozást, .. hogy mi történt velem életem három különböző évében, s ezek milyen összefüggésben vannak egymással. … Alig jutottam szóhoz. Meggyőző volt! Ezek szerint a reiki vezeti az információt, ami azt jelenti, hogy ha segítő információkat vezet, akkor gyógyító ereje is van. Elfogadás és alázat Amikor gyógyításról beszélünk fontos tisztában lenni azzal, hogy a betegségeknek minden esetben komoly egészség-megvalósító szerepük van. Valamit jeleznek a beteg számára. Király István azt vallja, a reiki nem úgy gyógyít, hogy csírájában elfojtja a betegséget, és nem engedi kialakulni, hiszen így elzárná azt az információt, amit a betegség közölni akar. A reiki abban segít, hogy felismerjük a betegség kialakulásának okát, és azon tudjunk változtatni. Ha sikerült megszüntetni a kiváltó okot, sikerült a zsákutcából visszatalálni a főútra, a betegség elmúlik, mert értelmét veszti, és nem tér vissza egy másik formában, - egy másik tünetben - hiszen nem csupán tünetileg kezeltük. A mester úgy tartja, a gyógyulási folyamatból természetesen nem szabad kirekeszteni a fizikai segítséget, amennyiben az szükséges, mint ahogy ezt saját példáján is tapasztalta. „Már évek óta reikiztem, mikor kifejlődött bennem egy emberfej nagyságú rákos daganat Egész életemben és a reikizés időszaka alatt még inkább, kapcsolatba kerültem más emberek problémáival, melyeket tudva, és tudattalanul is magamra vettem és hordoztam. A feldolgozatlan teher daganat formájában öltött testet. Jelzett nekem, rávilágított a kényszeres segíteni akarás csapdájára. Sebészeti beavatkozással kellett eltávolítani. Így kellett történnie, hogy tudatosan is feldolgozhassam. A reiki segített az egész folyamat megélésében, a betegség okának felismerésében. A műtétet követő időszakban pedig segítségemre volt abban, hogy meg tudjam változtatni a problémákhoz való hozzáállásomat, s ne csak az eszemmel tudjam, hogyan kéne a lelkemnek reagálni ahhoz, hogy a testem ne betegedjen meg. Azóta jól vagyok, a történtek által fejlődtem. S saját tapasztalatomból is megtanultam, a reikizés alapja az elfogadás, az alázat és a bizalom.” Csodával határos A reiki mestereket sokan keresik fel gyógyulás céljából. Olyanok is, akik addig nem foglalkoztak semmiféle természetgyógyászati, vagy természetfeletti módszerrel. Fontos tudniuk, hogy egy reiki mester, akinek bizalmat szavaztak, semmilyen „hókusz-pókusz”-szal nem fog beleavatkozni a betegben zajló folyamatba. Ehhez nincs jogunk – mondja Király István. A mester annyit tesz, hogy átadja, közvetíti a reiki energiát, ami eredendően tudja a dolgát. Tóth Mártival - mint ahogy arról már fentebb esett szó, - már, mint reiki mesterrel találkoztam. Ránézésre egészséges, középkorú hölgy, természete közvetlen, segítőkész. Elmesélése alapján tudtam csak meg, hogy rendkívül komoly betegségből épült fel. Gyógyulása útján a reiki vezette. Márti három gyermek édesanyjaként 31 éves korában teljesen lebénult és megvakult. Ennek oka egy pici ér elzáródása volt a közti agyban. „Kezdeti állapotom egy hét alatt féloldali bénasággá és vaksággá szelídült. Teljes jobb oldalam használhatatlanná vált, amit jobbkezesként különösen nehezen éltem meg. Mindent meg kellett tanulnom bal kézzel csinálni, enni, írni, stb.. Jobboldalammal semmit nem érzékeltem, mégis olyan volt, mintha mázsás terheket cipelnék azon a felemen. Az érelzáródást okozó rög, melyről később kiderült, hogy feltehetően szívritmuszavar következménye, hét év után megmozdult Ez abban változtatott az állapotomon, hogy már nem volt annyira merev a jobboldalam. Megtanultam valamennyire, közlekedni, de lépten-nyomon kiváltottam az emberek sajnálatát, mindenki segíteni akart, amitől még inkább bemerevedtem. A szívritmuszavar miatt egy idő után sérült az alvásközpontom, nem volt mélyalvásom, csak nyugtatókkal. Az első hét szűk esztendőt követte további hét. A mai napig azt mondom, remek, lelkiismeretes orvosok próbáltak gyógyítani, de sikertelenül. Egy napon természetgyógyász újságok kerültek a kezembe és hosszas vívódás után kikötöttem egy agykontroll tanfolyamon. A gyakorlás hatására elkezdett enyhülni a féloldali vakságom és a szívritmuszavarom is. Egy napon észrevettem, hogy érdekes forróság árad a kezemből, amit mások is éreztek. Ismerőseim mondták, hogy menjek el reikizni, mert ott az energiákkal „dolgoznak”. Így kerültem Király Istvánhoz. A tanfolyam végén lévő beavatás életem meghatározó élménye volt. Úgy éreztem, mindazt a tudást, információt, energiát előhívta belőlem, amit valahol mélyen már ismertem, csak nem tudtam működtetni. A reiki segítségével tovább gyógyultam. Tizennégy év bénaságot követő két év után elmondhatom, hogy újra működik a jobboldalam, látok, írok, mozgok. Bár a testi finom érzékelésem még nem tökéletes, - varrásnál például kiesik a tű a kezemből – de talán annak is eljön az ideje. Azt tapasztalom, hogy a reiki a folyamatos fejlődés lehetőségét nyújtja, ami azért fontos, mert a probléma hamar visszaáll, ha az ember nem találja meg a betegséget kiváltó okot és nem változtat az alaphelyzeten. Léteznek más öngyógyításra alkalmas módszerek is, melyekkel csodálatos dolgokat lehet elérni a tünetek javításában, de mindez időszakos, ha a mindennapi életünkön nem változtatunk. A reikivel és a reikis szellemiséggel mindez lehetővé válik. – Sikerült rájönnie a betegségét kiváltó okra? – Nem voltam az utamon. Többek közt például olyan dolgok tanulására akartam kényszeríteni magam, - mint a jog - melyeket valójában nem szerettem. Nem véletlen, hogy egy hónappal azután bénultam le, miután beadtam a jelentkezési lapomat az egyetemre. Mióta meggyógyultam újra tanulok, azt, amivel dolgom van, természet- és spirituális gyógyászatot, (Természetgyógyász Akadémián, Parapszichológiai Főiskolán), melyeknek csodáját elsősorban saját példámon tapasztaltam meg.” A betegség azt jelzi, hogy letértünk az utunkról, s a tévelygés fájdalommal jár. Ám, ahogy József Attila mondja: „A fájdalom Isten feddő szava.” Törekedjünk a megértésére! A reiki mindenkit a maga számára kijelölt úton fog segíteni, csak bízni kell benne és együttműködni. A reiki nem végez el semmit helyettünk, nem fejlődik helyettünk, hiszen tökéletes, csupán segít annak, aki engedi, s tudatosan is felelősséget vállal a saját életéért.
Szöveg: Sziebig Tímea
Füredi FSzEK szellemi műhely a MaTURE támogatásával
Bp.XIV.Rákosfalva park 1-3 sz Füredi Könyvtár 17 órától- 19 óráig
EZ - Ezoterikus Klub EK - Életmód Klub
ÉletMag GyógySzövetség
ORVOSOK - TERMÉSZETGYÓGYÁSZOK - ALTERNATÍV GYÓGYÍTÓK
SZÖVETSÉGBEN
Az ÉletMag Gyógyszövetség a Magyarok Szövetsége civil szervezete Egészségügyi Tagozata programjának megvalósulásaként egy új alap ellátórendszer első lépésének tekinthető. Célja,hogy:
E rendszerben helyet kap a reikivel való gyógyulás választható lehetősége is.
|
||||||