|
Egyesületi tagok oldalai
Publisher:
3T
Bp |
Gyenis Ani
REIKI – könyvem II.
Résztvevők beszámolói
Kovács Gábor -- Boldogság szutra
1. Az inspirációk és a csodák ebből a szóból erednek: FIAT, azaz LEGYEN! Légy az inspirációk és a csodák embere!
2. Más az, ha azt mondom: szabadítsd fel magad, és megint más, ha csak azt mondom: hagyd szabadon megnyilvánulni magad. Szabadon hagyni egy vadállatot is lehet, míg felszabadítani csak az embert lehetséges.
3. Mivel a valódi tudat határtalan, az ember, aki önmagát teremti meg, ezt a végtelen nyitottságot veszi magára.
4. A boldogság - a tudat igazi lényegének megvalósítása - olyan ajándék, amellyel mindenkor és mindenütt te ajándékozod meg magadat és másokat.
5. A teremtő tudatosság gyönyöre csak akkor érhető el, ha többé nem nyomjuk el érzékelőképességünket s éber gondolkodásunkat. Az érzés szabadságának kell találkoznia az értelem energiájával ahhoz, hogy el ne váljék bennünk az, ami egybe tartozik.
6. Az így keletkezett egyensúly olyan erőt és magabiztosságot ad, mely fölemel a puszta érzékiség korlátain, és megszünteti kötődésünket a különböző szellemi irányzatokhoz.
7. Annak tudása, hogy fel vagyunk jogosítva az önszabadításra, megőrzi élményeink frissességét, és nem engedi, hogy önmagunk számára jelentőségnélkülivé váljunk.
8. A boldogság kívül áll a játszmákon, és létünk különböző szintjein egyszerre nyilvánul meg. Az nem lehet, hogy valaki titokban legyen boldog; mert elárul a szívünk és a tekintetünk.
9. Amikor szellemünk nyugodt és erőteljes, megválik minden kötöttségtől, mert látja, hogy önnön forrása a legfénylőbb és a legvilágosabb.
10. Ha megszűnik az ellentét érzéseink és eszményeink között, olyan erőtér alakul ki bennünk, amelyben rokonszenvet érzünk minden létező iránt. S látjuk, felfogjuk, hogy az élet milyen drága.
11. A belső háborúság: el nem fogadott szabadság. A mások iránti neheztelés és harag mindaddig meg tud tapadni bennünk, amíg titkon vádoljuk magunkat valamivel.
12. A körülmények hatalma csak látszólagos hatalom. Egyedül az tud hatni ránk, ami előtt önként megnyílik képzeletünk. Így ha képesek megzavarni nyugalmadban; még mindig elhiszed, hogy mások dönthetik el: ki legyél, mennyit érj, mit akarj.
13. Ha minden látszat ellenére hűek maradunk belső tudatosságunkhoz, elutasítjuk az előítéletet, a félelmet és a tudatlanságot. S fokról - fokra uralomra emeljük és kinyilvánítjuk életünkben a személyes szabadságot.
14. Az igazságérzethez igazított képzelet nem a félelem, a kétely és a szorongás oldalán áll; hanem sokkal inkább a bölcsesség, a tökéletesség és a szeretet oldalán. Ezért az, amit egy ilyen látásmód előhív bennünk, előbb - utóbb erősebbé és valóságosabbá válik, mint bármi más.
15. Eldönteni, hogy mire tartjuk méltónak magunkat, sohasem bizonyos realitások kizárásával, hanem minden lehetséges realitás elfogadásával érdemes.
16. Érzékelj határok nélkül, gondolkodj határok nélkül! Bármit választasz is, az történik veled, amit lélekben elhatározol.
Julika (könyvesbolti eladó) -- Milyen változást hozott az életemben a Reiki?
„Néha olyasmit kell tennünk, ami őrültségnek tűnik, ám ha nem tesszük, attól tönkremegyünk.” (Peter von Eyek)
Éltem 38 éves koromig szürke, hétköznapi életemet: munkahely, háztartás, megfelelés mindenhol… Így persze magamra semmi idő nem jutott, állandóan fáradt voltam és befelé forduló. Kifelé mosolyogni próbáltam, de ez nem mindig sikerült. Egyszer egy rövid újságcikkben olvastam, hogy az embernek 40 éves koráig bizonyos bölcsesség birtokába kellene jutni. És ekkor gondolkodtam el azon, milyen is az én életem: Sivár, örömtelen, betegségbe torkolló lelki problémák. Három műtét rövid időn belül, de a negyedikre azt mondtam, nem megyek el.
És ekkor jött a „segítség”. Egy rossz mozdulattól lumbágóm lett. A szomszédasszonyomtól hallottam, hogy ő egy gerincműtétet került el, mert ő tud valamit, amivel meggyógyította magát. Ez a Reiki.
Megkerestem, kértem a segítségét, kaptam tőle kezeléseket, s nekem is meggyógyult a derekam. Könyveket ajánlott, s mert szabadságra mentem, el is olvastam ezeket. (Paula Horan: Reiki, Louise El Hay: Éld az életed) Ezek hatására eldöntöttem, hogy a következő tanfolyamra én is elmegyek. Nagyon nagy hatással volt rám, mert a két napon belül olyam emberekkel találkoztam, akikkel úgy éreztem, már régóta ismerjük egymást. Rendkívül nagy életerőt, bátorságot, önbizalmat kaptam ebben a környezetben. Köszönet nekik. Megértettem, hogy nem élhetünk elszigetelten egymástól és Istentől. Hogy fontos a hit Istenben, Önmagamban, a gyógyulásomban.
„Aki nem tud semmit, nem szeret semmit. Aki tehetetlen, érthetetlen, aki nem ért semmit, nem is ér semmit. Aki viszont ért, az szeret is, néz is, lát is. Minél több tudás rejlik egy - egy dologban, annál nagyobb a szeretet… Aki azt képzeli, hogy minden gyümölcs ugyanakkor érik mint a szamóca, az semmit sem tud a szőlőről.” (Paracelsus)
Vajda Ferencné Marika (betanított munkás)
Marika vagyok.
Előttem nem volt ismeretlen a Reiki, mivel Feri a férjem által már volt tapasztalásom róla. Rendszeresen kezelt engem. Látva az ő változásait, úgy éreztem, hogy szép lenne együtt haladni ezen az úton. 1995-ben kaptam meg a Reiki 1-es fokozatú behangolását, és 1996-ban a férjemmel együtt lettem a Reiki 2 - be beavatva. Felemelő érzés volt együtt résztvenni. Olyan volt, mint amikor két különböző lélek igaziból egymásra talál, eggyé váltunk.
Megszűntek a korábbi félelmeim, gátlásaim. Egyenrangú félként tudok viselkedni már mindenkivel. El tudom fogadni az embereket olyannak, amilyenek. Minden irányba nyitott lettem. Munkámat frissen és vidáman el tudom végezni a munkahelyemen, otthon és a hobby - kertben is. Mindenhez kérem a Reiki energiát, és nem ismerem a fáradtságot.
Megtanultam megbocsátani magamnak és mindenkinek. Megbocsátottam a hugomnak, amiért kijátszott az örökségből. Továbbra is tartjuk a kapcsolatot, és szeretem.
A Reiki - beavatás óta rendszeresen kezelem magam, időnkénti testi fájdalmaimra azóta gyógyszert nem szedek. Meg tudom oldani a problémáimat, és segítőkészebb lettem mások irányában. Nem ragaszkodom görcsösen semmihez, mert felismertem, hogy az elengedés nagyon jó érzés. Sok barátra tettem szert, házaséletünk pozitív irányba változott, felismertük a csodát. Élünk… Köszönöm.
Vajda Ferencné Marika
Az anyósom 72 éves volt, megbetegedett. Szellemi és fizikai leépülése felgyorsult. Ápolni kellett, - nekünk. Nehéz volt, mert az elmúlt 28 év alatt nem kerültünk egymáshoz közel. Többször megkérdeztem magamtól, hogy miért pont nekem kell, amikor ott a sógornőm, akinek a gyerekeit ő segítette felnevelni.
Egy hétvégén történt, amit most leírok. A férjem ebédet vitt az édesanyjának. Megbeszéltük, hogy délután majd együtt visszamegyünk. Azt gondoltam rendbeteszem, levágom a körmét és felmosok. Minden erőmre szükség volt ehhez. Reiki - kezelést adtam magamnak. A boka pozíciónál tartottam, amikor nagyon nagy energiát éreztem. Leírhatatlan volt az élmény. Ültem, fogtam a bokámat és reszkettem. A reszketésből szemmel semmi nem látszott, az atomjaim reszkettek. Azt hittem szétesek. Láttam, vagy talán inkább látni véltem a pólusaimon kifröccsenő fehér, tompa fényt. Artikulátlan hangon sírni kezdtem. A bőröm libabőrös lett, a hajam fölmeredt. Percekig tartott ez az állapot. Elengedtem a bokámat, fölkászálódtam és most már szemmel láthatóan remegtem. A következő percekben csöngettek, megjött a férjem. Ő is érezte, a kezemből jövő nagy energiát, nyugtatott hogy ne sírjak, nem lesz mit tennem délután, mert az Erzsi (a szomszédasszony) rendbetette anyósomat levágta a körmét, és felmosott. Le kellett ülnöm, mert azt hittem összeesek. Később átmentem az anyósomhoz. Szerettem. Szerettem azt az embert, akire 28 évig nem tudtam szeretettel gondolni. Reiki - kezelést adtam neki. Az állapota javult. Sokáig éreztem még azt a csodálatos állapotot amit délután, és ma is bármikor elő tudom hívni az érzést. Köszönöm.
Reiki, ahogy egy materialista fizikatanár látja, avagy ahogy egy materialista megtalálta Istenét
Bosszant, hogy már középiskolában is tanítjuk hogy az elektronnak kettős természete van: a korpuszkuláris és a hullámtermészetű. Minő elővigyázatlansága a materialista filozófiának, hogy ezt engedte tanítani. Hisz szerinte a matéria az elsődleges, semmi egymásmellettiség. Szóval az elektron kettős természetű, és én, akiben hemzsegnek az elektronok, én nem vagyok kettős természetű...
A Dalai Láma a szerzeteseit felajánlotta a világ fizikusainak, hogy magyarázzák meg azt a tényt, mely szerint a szerzetesek a hóban hiányos öltözékben meditálnak naphosszat, étlen szomjan magas testhőmérsékleten, hogy körülöttük megolvad a hó. Miért a fizikusoktól várja a választ miért nem a biológusoktól?
Budapesten a Csodák Palotájában egy hatalmas terem tömve zajongó emberekkel akik az ott kiállított fizikai kísérleteket tanulmányozzák köztük a pánsípot. Ez semmi más, mint 8 db., két végén nyitott különböző méretű üvegcső. Senki nem fúj bele, mégis ha szorosan illesztjük rájuk a fülünket mindegyik a méretének megfelelő hangot ad. Azaz adott egy tér az emberek zajával, mely hanghullámokra a csövekben levő levegőben állóhullám alakul ki. Mindegyik cső a méretének megfelelőt választja ki a zajból, és ezt a hangot halljuk. Ha ezt átfordítom a kozmoszra mint térre, és a csövek helyett vesszük az embereket a csakrarendszerükkel (a keleti gyógyászat alapját képező központok rendszere, mely fejtetőnktől kezdve végighalad testünkön, az egyes központok mögött fontos mirigyeink és (testrészeink) szerveink vannak), máris megtaláltam hullámtermészetemet. Mégsem a matéria az elsődleges, hanem hullám is vagyok. A szerzetesek kozmikus energiából táplálkoznak és tartják fenn életfunkcióikat. Ez az energia az univerzális életenergia a Reiki. Persze most már könnyű nekik hisz a sok meditálásnak köszönhetően tiszta a csakrarendszerük. Nem torzult az üvegcső, szép a hangja. És az én csakrarendszerem? A fel nem dolgozott élményeim lenyomatai piszkolják, torzítják, így nincs esélyem a szerzetesek élményét átélni. Nekem ebből az energiából kevés jut. Szerveim az energiahiánytól megbetegszenek, és jönnek a materialista orvosok, akik matériával kezelnek kellemetlen mellékhatásokkal terhelve, esetleg csonkítanak stb. Ők így tanulták, a legjobbjukat adják, ahelyett, hogy valaki is arra gondolna, hogy hullámtermészet is van , és a megoldás kulcsa ott van.
Mondjuk egy jó, erre a célra képzett pszichológus rendbetenné a lelkem, hogy a „cső”, a csakrarendszerem tiszta legyen és az univerzális életenergiát maximálisan befogadhassam. De jómagam is léphetek a megfelelő életformával. Most jön a szokásos felsorolás pl.: testsúlycsökkentés, hogy a materiális létem ne legyen domináns, hogy magasabb frekvencián, nagyobb energiával rezeghessek. Stresszmentes élet, nyugodt lelkiismeret, gátlások oldása… mind a csövet, azaz a csakrarendszert egyenlíti ki, hogy biztosítsa az optimális mennyiségű kozmikus energiafelvételt.
Tehát mégis Isten kezében vagyunk. Mi más lenne a Világmindenség gondoskodása, az élőlények táplálása, ha nem Isten ténykedése. A tízparancsolat betartása sem más, mint jó lelkiismerettel való élés, és a hit, hogy velem csak jó történhet, mert Isten kezében vagyok nem más, mint egy olyan lelkinyugalom, mely garantálja a csakrarendszer tisztaságát, miáltal a Világmindenséggel való kapcsolat egyre teljesebb. Megtaláltam materialista Istenemet. Gyakorló tanárként már régóta tapasztalom, hogy tanítványaim sokkal jobban teljesítenek, ha oldom izgalmukat, feszültségüket az óráimon. Mióta képes vagyok a Reiki tudatos befogadására, tapasztalom jótékony hatását családomra és tanítványaimra is. A családban ismeretlen a betegség, a gyermekeim jól tanulnak, kiegyensúlyozottak. Tanítványaimban nagy igyekezet van a matematika elsajátítása iránt és valamennyit sikerélmények sorozata éri, önmagukhoz képest valósággal megtáltosodtak, délutáni szabadidejük megnőtt, nem kell külön matematika tanárhoz járniuk, mint ahogy elődömnél kellett. Munkám éves ciklusokkal valamennyire ismétlődik, így önmagam változását, kreativitását is meglepő módon érzékelem. A korral előrehaladva így nem belefásulok a munkába, hanem egyre több örömöt találok benne. Ezért csak hálás lehetek. Kinek? Hát a végre megtalált Istenemnek. Több, most már számunkra is hozzáférhető személyiségfejlesztő program ígéri az egyénben rejlő korlátlan lehetőségek kiaknázását. Agyunk kapacitásának tört részét vagyunk képesek csak kihasználni. Úgy tűnik itt a titka, nyitja: az életformából - (mely elsődlegesen mentális) - adódó szoros kapcsolat a kozmosszal, és ha az üvegcső analógiájára gondolok egyformán képesek vagyunk elérni bármit.
Bedekovitsné Garami Anikó
matematika-fizika tanár
Óvónő vagyok. Szeretem a munkámat, jól érzem magam a gyerekek között, de tudom, hogy mindent lehet jobban csinálni. Nyitott vagyok a fejlődésre, változásra. A szüleim betegsége és a segíteni akarás adta meg az indítóerőt egy Reiki - tanfolyam elvégzéséhez, ami sokkal többet adott az életemhez, mint gondoltam.
Mindig nagyon izgulós, szorongással teli ember voltam. A Reiki - behangolás óta Usui második élettanácsát erősítem magamban: „ne aggodalmaskodj”, - és működik. Az életem kiegyensúlyozottabb lett. Vezetői látogatás volt nálam s egyáltalán nem izgultam, mint korábban és nagyon jól sikerült a bemutató. A gyerekekre is igen jó hatással van: ha nagyon sír valaki, hozzám bújik és sokkal hamarabb megnyugszik, és újra keresi a kapcsolatot velem. Ha megütik magukat, felsértik a bőrüket csak odateszem a kezemet és máris jobban vannak. Délután ellenállás nélkül alszanak el a gyerekek.
Állandó menstruációs gondjaim voltak, erős görcsök, fejfájás, hányás, gyengeség, szédülés. Az orvos szerint valamelyik hormon túlműködése okozza, amire mindig gyógyszert kellett szednem, hogy az első napot túlvészeljem. Most már elég a magam kezelése.
Étkezési szokásaim megváltoztak: kevesebb húst eszem és odafigyelek arra, hogy egészségesen táplálkozzon az egész családom. Szexuális együttlétünk a férjemmel kellemesebb, viharosabb lett, és minden érzelem felfokozottabban van jelen. Férjem nagy zenerajongó. A Reiki - energiával behangolt szobában a zene is szebben szól, - mondja ő, akinek igen kifinomult a hallása.
Andrejné Szláby Ágnes -- Hogy mit kaptam a Reikitől?
Egy csodálatos társat testileg, lelkileg egyaránt. Ő András. Az ő segítségével kezdtem el Reikivel foglalkozni, ő nyert meg egy tanfolyamnak, és egy új szemléletnek. Kapcsolatunk elmélyült, és ma egy boldog családban élünk, együtt erősítve és támogatva egymást.
A Reiki - tanfolyamon végtelen hálát éreztem és régen hallott szavak tolultak föl bennem: minden egy. S mert eddig önzésem volt előtérben, már nem voltam képes fölismerni Istent. Magányosnak, elveszettnek éreztem magam. Amit eddig rossznak éltem meg, az isteni természetemtől való elszakadás volt csak.
Hála Neked Uram és dicsőség, legyen meg a Te akaratod.
Ez ismétlődött bennem órákon át. Másra nem is tudtam gondolni.
Ebben az emelkedett lelki, szellemi állapotban voltam napokig, és ez az állapot ma is itt van bennem. Ha ellazultan figyelem magam minden mozog lüktet, minden sejtem vibrál, érzem az e g y e t.
Dr. Kalácska Gábor egyetemi tanár
A Reikivel való kapcsolatom csodás élményekkel ajándékozott meg. Talán ha más mesél hasonlót, kétkedve fogadom.
Egyik este, mikor a páromat kezeltem mélységes nyugalmat éreztem, és csukott szemhéjam alatt, a bensőmben a harmadik szememmel hirtelen hatalmas fényességet láttam, narancssárga színűt, közepén egy meghatározhatatlan nemű, nyugodt arccal Belőle áradt ez a fényesség. Sokáig előttem volt, majd visszahúzódott a bal felső sarokba, mint egy kis csillag. Ez azóta ott van a belső látásomban, és ha kezelést végzek gyakran előjön, nyugalmat, mosolyt sugározva. Hatására óriási erőt érzek, a kezemből óriási forróság árad.
Sokszor feltettem magamban a kérdést, hogy kié lehet ez az arc. Egyszer Jézust véltem látni máskor a Buddhát. És mindig érzem a szeretet jelenlétét
És egy este amikor magamat kezeltem az történt, hogy a sugárzó arc tisztán, kivehetően megszólalt, beszélt hozzám:
- Ez az Én energiám, Én küldöm nektek. Nem képzelődtem. Éber voltam, tisztán hallottam. Míg élek, nem felejtem el. A hang sem női, sem pedig férfi hangnak nem volt mondható, és tiszta magyarsággal érzékelte az agyam. Azt hiszem ez a legjobb kifejezés - érzékelte az agyam. A hangból, valamint az arcból óriási vigyázó szeretet sugárzott. Tudom, hogy a kép a tudatomban valódi.
Azóta a családunk élete megváltozott. Jó értelemben. Gyermekeink és a saját egészségi állapotunk jelentősen javult. A járványszerű tömeges betegségek elkerülnek bennünket, vagy rövid és enyhe lefolyásúak. A korábbi kínzó allergiás tünetek, melyek féléves gyógyszerezést jelentettek Magdinál - a feleségemnél, jelentősen csökkentek, és rendszeres kezelésekkel gyógyszerek nélkül szinten tarthatók. Neki is van Reiki -
- behangolása. Sőt nagyobbik gyermekünk, a kilencéves Ádám is résztvett egy tanfolyamon.
A gyerekek teljesen hozzászoktak a Reikihez, a világ legtermészetesebb dolga számukra az energia létezése. Este lefekvéskor kérik a kezelést, ami egy még bensőségesebb, lelkileg is mélyebb kapcsolatot eredményezett köztünk. Ha játék közben megüti magát egyikük, akkor a másik rohan, hogy gyógyítsa. És ez nagyon szép.
A Reiki számomra egy új, eddig nem ismert ablakon való betekintést kínált.
Erőteljes útkereső időszakot éltem akkor, stabilitást kerestem, anyagit és szellemit egyaránt. A vágy, valami jónak a megtapasztalására indított el, hogy a beavatást megkapjam.
Szorgalmas tanítványként harminc napig minden este, betartva a tanult „szabályokat” kezeltem magam. Ezt valójában csak mechanikusan tettem, tudtam, hogy tennem kell, és vártam, hogy a titok feltáruljon előttem és az életem minden szintjén kedvező változások álljanak be. Közben üzletkötőként felépítettem egy vállalkozást, amely a tulajdonosának és nekem is stabil, és előző időszakaimhoz képest bőségesebb anyagi helyzetet jelentett. A munkakapcsolattól pedig megkaptam a bennem való hitét és szeretetét egy másik embernek. Erő, és kreativitás jellemezték a napjaimat és egy állandó várakozás a következő fokozatra.
A behangolás gyönyörű élmény volt. Éreztem az energia áramlását a kezemből, és erre a megtapasztalásra vágytam. Boldog voltam, mert ez egy bizonyosság volt számomra. És boldoggá tett a szimbólumok használata is. 85 éves édesanyám gyógyítása, fájdalmainak enyhítése sok örömet adott. Intuícióim megerősödtek. Két - három hét múlva „ajándékba” kaptam a céget, amire úgy vágytam. Munkabírásom megnőtt, pedig már túlléptem az ötvenen. Váratlan akadály esetén percek alatt képes vagyok új megközelítésből nézni a helyzetet.
Súlyosan beteg férjem a közelmúltban életét fenyegető krízisállapoton esett át. A Reiki megóvott a pániktól, a kétségbeeséstől. Azokról a napokról szólnak a következő sorok:
Füledbe és szívedbe változó ütemben zakatolva, akadozva küzd áramlik a vér. A tekinteted segítséget már nem kér. Ha rám nézel, a jelen bizonyosságát keresed, hogy életed végéig, és azon túl is érvényes, és hat a törvény, amiért sorsunk egymáshoz rendeltetett. A bizonyosság a szeretet erős árama. Fogom a kezedet és áramlik az életenergiává lényegült szeretet. Még egyszer beindítja a földi lét reflexeit. Befogadod a vizet, a levegőt, a nap melegét. De ez kevés. Villogva, foszforeszkálva felettünk a nagy kérdés: Mi a lét, s mi a nemlét? Válaszul rádteszem a teremtő Isten két tenyerét.
Amikor úgy döntöttem, hogy résztveszek egy Reiki - tanfolyamon, még nem sokat tudtam igazi mibenlétéről. Megismerkedtem új arcokkal, de a történések és a hangulat, egészen újszerűen hatott a hétköznapok mókuskereke után. Már évek óta éltem a vállalkozók tipikusnak igen, de normálisnak nem mondható életét. A kurzus szerencsére nem csak egy napra változtatta meg sivár életemet, hanem egy új irányvonalat adott. Persze ez akkor nem azonnal tűnt fel, sőt eleinte észre sem vettem a néhány apró, de mégis fontos jelét a változásnak.
Egy - két hónapig kezelgettem magam a tanultak alapján, de a hétköznapok lekvárjában kezdett a dolog háttérbe szorulni, elmaradozni. Teltek, múltak a hetek, hónapok és egyre többet kezdtem érezni a hiányát annak a kellemes érzésnek amit Reiki közben a nyugalom szárnyain tölthettem magammal. Ezért aztán néhány hónap kihagyás után napi egy - egy órát szakítva magamtól magamnak elkezdtem ismét az érintések sorozatát. Napról napra kezdett a viszonyom megváltozni magammal és a környezetemmel. Türelmesebb, elnézőbb, vizsgálódóbb lettem.. Sőt még gyerekkoromban elfelejtett rajzkészségem is felelevenedett. Lementem a garázsba és egyszerre csak ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy a nagy fehér falfelületre fessek egy képet. Tizennyolc éve nem rajzoltam, (és most 33 vagyok) pláne nem festettem. De azóta a nap óta - csak festek. Üres falakat, falfelületeket töltök meg a bennem lévő képekkel.
Azt sem tudtam mi az amit csinálok, ma már persze tudom, hogy ezt a technikát úgy hívják: szekkó. De amikor életem első alkotótáborában megkérdezték, hogy hogyan is csinálom, hát nem tudtam mit mondani. Egyszerűen… csinálom. A Reiki hatására a kreativitás olyan csatornái nyíltak meg bennem, amiről tényleg nem álmodtam. A legnagyobb meglepetés saját magam számára vagyok. Azt gondolom az életben a legnehezebb és egyben a legfontosabb dolog az önmagunkhoz való őszinteség. Erőt és hitet kaptam egy olyan szintű önvizsgálathoz, amit csak kevesen teszünk meg.
Úgy gondolom sajnos naponta becsapjuk önmagunkat részben gyengeségből részben pedig önismerethiányból. Klisék szerint élünk, ami meggátolja lelkünk, szellemünk szabad szárnyalását. Azt hittem, amit keresek, az ott van, ahol eddig kerestem, ott ahol azt hiszem túl sokan keressük egyfajta tudáshiánytól szenvedve. Küzdöttem, mint malac a jégen, hogy elérjek kisebb nagyobb álmokat, de mindig éreztem valami gyenge fejcsóválást a lelkem mélyén, amikor fülig érő mosollyal elkönyveltem egy - egy üzleti sikert. A Reiki 180 fokos változást hozott az életemben.
Harminckét év után végre magamra találtam. Akkora űr tárult fel bennem, mint egy galaxis. Tartósan jól érzem magam és boldog vagyok. Szó szerint valóban új látást kaptam.
Úgy vélem legbelül mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy vakvágányon zötykölődünk, de mégis inkább gyorsítunk. Sokáig én is csak ezt a veszek, tetszelgek görcsölök vágányt ismertem. Most a vágány mellett ülök, már elég távol ahhoz, hogy ne kavarjon fel a forgalom szele. Csendesen szemlélődök, már látok, jól érzem magam.
Festek, rajzolok, csodálom letűnt korok művészeit, hagyom magam lenyűgözni az égen lassan úszó felhők csodás árnyalataival, a fa oldalán a moha bársonyos zöldjének finom ragyogásával. Milliónyi szépség mely születésem óta körülvesz, de eddig csak nézhettem. Most már látom.
André Kurta
Kovács Gábor tanár -- Reiki napló
Reiki 1
99.01.23 24.
Elnyertem a Reiki első fokozatát. Most huszonegy napos tisztulási folyamat veszi kezdetét. Mindez nem lesz nehéz: kávét, alkoholt nem iszom, húst csak ritkán, elvétve eszem. Az álmaimra pedig figyelek. Annál is inkább, mert éppen most olvasom Carlos Castaneda: Belülről izzó tűz című könyvét. S ebben Don Juan Matusz, az indián látó ember azt tanácsolja, hogy álmunkban nézzünk a kezünkre, hogy ezzel mintegy tudatosítsuk, majd szándékaink szerint irányítsuk azt. Nem tudom, hogy ilyesmi sikerülhet - e egyáltalán, de valójában nem is ez a fontos. Maga az elhatározás szimpatikus.
Első nap ( 99. 01. 25. Hétfő )
Van egy viszonylag meredek bekötő út, ami a „Rózsadombról” az iskolába vezet. Én meditációs útnak hívom, s elhatároztam, hogy minden reggel ezen megyek az iskolába, és lehetőleg visszafelé is gyalog jövök majd haza. Ez napi ötven perc sétát jelent a friss levegőn.
A ma reggeli séta kiváló volt. Az iskolában találkoztam egy régi ismerőssel, majd a városban megvettem Diane Stein: Reiki (A gyógyítás ősi művészete) című könyvét.
Egyébként napközben igyekeztem sok folyadékot inni, hogy az anyagcserém megfelelő legyen. És valóban, az egész napom nyugodt, kiegyensúlyozott volt.
Íme, egy nyugodt sárkánynap. A Reiki tanfolyamon ugyanis kikotyogtam, hogy legjobb formámban sárkánynak érzem magam, aki mindenhová el tud repülni, ahová csak akar, és megeszi a problémákat.
Második nap (99. 01. 26. Kedd)
Ma reggel is a meditációs úton mentem, ezért aztán már reggel hét órakor el kellett indulnom, hogy időben beérjek a Dharma Központba.
Azt hiszem - függetlenül attól, hogy korábban éreztem - e, vagy sem - , az egyetemes életenergia mindig is körülvett, s amennyire tehette, át is járt, meg is tisztított. De most nem csak erre megy ki a játék, föltehetően teljesen át akar világítani, és én utat fogok neki engedni.
Délután hatkor Mizo (Mihalik Zoltán) energiát küldött a Sas dűlőből. A fejem tetején hatolt be, s áramlott lefelé a gerincoszlopom vonalában. Először kis vékony fonál alakjában, majd ez egyre szélesedett. A továbbiakban ugyanez megismétlődött csak fordított irányban, a gyökércsakra felől. Ugyanakkor éreztem, hogy a fejem teteje is pulzál. Ez a kétirányú mozgás aztán teljesen eltöltött fénnyel, s mintegy kiegyenlítődött. Végül a gerincoszlopot körülvéve a fény hengerré alakult, amely először az egyik, majd a másik irányban forgott sebesen. A nyolcperces adás azzal ért véget, hogy a fénnyaláb visszahúzódott.
Egy dolgot még megjegyeznék: Mizo (Mihalik Zoltán) alakja kezdetben többször beleolvadt az enyémbe, aztán eltűnt a kép, és már csak a fény útját kísértem figyelemmel. Pá, pá… energia.
Harmadik nap (99. 01. 27.Szerda. )
Valószínűleg megfáztam, mert egész éjjel a náthával küszködtem. Persze a sétát is elhagytam, de dél körül már jobban éreztem magam. Találkoztam Mizoval (Mihalik Zoltán) a Kalamáris étteremben, és megbeszéltük a történteket.
Az iskolában viszonylag hamar vége lett az osztályozó értekezletnek, annál is inkább mert közben Eliphas Lévi: A beavatás kulcsa c. művét olvastam. A szerző egyhelyütt ezt írja: „A tudás szilárd pont, mely körül a szeretet, azaz a hit megforgatja az elmét.” - - Tetszik.
Negyedik nap (99. 01. 28 Csütörtök )
Eddig nem említettem, hogy volt egy különös álmom. Azon az éjszakán (talán a második nap éjjelén), amikor a legerősebben támadt a náthám, nem sokat aludtam. Többnyire forgolódtam és izzadtam. S csak annyira emlékszem, hogy valaki, vagy valakik fény - moksával (nem találok rá jobb kifejezést), tehát a bőrömre helyezett fénypontokkal égettek, gyógyítottak engem. A kezemre ugyan nem néztem rá, hogy tudatosítsam az álmot, mégis valamiképpen kívülről láttam magam, de nemigen tudok beszámolni erről részletesebben. Szerintem erre is csak véletlenül emlékszem.
Egyébként vettem magamnak egy talizmánt: egy kis medálon tibeti kettős vadzsra (gyémánt villám jogar) látható. A leírás szerint ez szilárddá és rendíthetetlenné teszi viselőjét, továbbá testi - lelki egyensúlyt ad. Valójában ez fordítva igaz. Ugyanis mindezen tulajdonságokat én adom magamnak. De kedvelem ezt a medált, mert egyenesen a bennem lévő gyémánt magra emlékeztet.
Ötödik nap ( 99. 01. 29. Péntek)
A náthámat Reikivel és zöld teával kezelem. Mindkettő eléggé hatásos, s érzem, hogy hamarosan meggyógyulok.
- Don Juan egyhelyütt megjegyzi, hogy személyi erőt csak úgy gyűjthet az ember, ha betömi a réseket. Azt hiszem, ezek a rések a lelki alkat titkos rései, gyengeségei. Betömni a réseket azonban nem azt jelenti, hogy elég, ha csupán betakarjuk őket. Az ember (sokkal inkább hajlamos a takargatásra, mint a komoly önvizsgálatra. Ahhoz, hogy megvizsgáljuk lelki alkatunk titkos réseit, nem félelemre, hanem bátorságra és legalább egy tonna önszeretetre van szükségünk.
Hatodik - hetedik nap (99. 01. 30 -31. Szombat- Vasárnap)
Nagyon jót tett, hogy nem mozdultam ki sehova: nem mentem el sem a Sétatér - estre, sem a ciszterciek szalagavató ünnepélyére. Így végre kigyógyíthattam magam a náthából.
Nyolcadik nap (99. 02. 01. Hétfő)
Ma is az abszolút „nemtevést” gyakoroltam. Nem mentem el az Irán 98 című bemutatóra. Csak Castaneda Ixtláni utazását olvastam tovább. Sajnos hamarosan a végére érek. A szerző bizonyos állításai - melyeket természetesen mindig don Juan szájába ad - egyszerűen lenyűgözők. Ilyen például a következő: „Az igazi az, amikor a test rájön, hogy képes látni. Csak akkor tudjuk felfogni, hogy a minden nap látott világ csupán egyfajta leírás.”
Kilencedik nap (99. 02. Kedd )
Az iskolában igen jó napom volt. A meditációs úton jöttem hazafelé. Igaz, esett a hó, de a levegő friss és kellemes volt. Este pedig már teljes kezelést adtam Eszternek. A hatásfok kiváló volt.
Tizedik nap (99. 02. 03 Szerda)
Különösebb följegyeznivalóm nincs. Határozottan jobban éreztem magam, ha ez újság egyáltalán? S az emésztésem annak ellenére jó, hogy erősen rákaptam a csokira.
A mai kezelés érezhetően föloldotta a bennem lévő stresszt.
Tizenkettedik nap (99. 02. 05. Kedd)
Egyre inkább hajlok arra a megállapításra, hogy a Reiki elsősorban élő tapasztalat, s csak annyiban elmélet, amennyiben ez utóbbi képes alátámasztani, megvilágítani azt, amit átélünk. Renáto Guttusonak van egy festménye, aminek a címe akár ennek az élménynek a mottója is lehetne: Minden elmélet szürke, de az élet fája zöld.
Talán nem véletlen, hogy a szívcsakra színe is zöld. Az ókori Egyiptomban például a kék (Ámon) és a zöld (Ozíris) kifejezetten szellemi színek voltak. Az, hogy ez utóbbi az érzékenység, a nyugalom és a növekvő együttérzés színe, csak újabban tudatosult bennem.
Bizalom, nyílt szellem, gyógyító képesség, bőség, erő és barátságosság: számomra ez a zöld. - Tehát ez a Reiki.
Tizenhatodik nap (99. 02. 09. Szerda)
Nemrég levittem Eszter lázát 37.03-ról 36.08- ra. Körülbelül öt percig tartottam a kezem a „napfonaton”. De már két - három perc elteltével éreztem, hogy kiegyenlítődik a hőmérséklete az enyémmel.
Energetikai szempontból a mai nap kiváló. Azt hiszem, valamennyi dimenzióm erősödik, nemcsak a testem és a lelkem, hanem a szellemem és az oroszlánkörmöm is.
Tizennyolcadik nap (99. 02. 11. Csütörtök)
Ma eszembe jutott Usui mester öt Reiki alapelve, csak mert kiesett a farmernadrágom zsebéből
- Pont ma hálát adok a sok áldásért.
- Pont ma nem aggódom.
- Pont ma nem gyúlok haragra.
- Pont ma tisztességgel végzem a munkáma
- Pont ma kedves leszek minden szomszédomhoz és minden élőlényhez.
Két tagadás és három állítás. Ami a tagadásokat illeti, tapasztalati tény, hogy az aggódás és a harag leblokkolja bennünk az energiaáramlást. Ennek ellenkezőjére bíztat a három állítás. Nyitottá áttetszővé válni, szabad utat engedni az őszinteségnek és a fénynek.
Huszonegyedik nap (99. 02. 14. Vasárnap)
A huszonegy nap múltán úgy érzem, hogy a változatosság és a szabadság érzése tölt el. Nem az a fontos, hogy itt vagy ott hogyan állítom be magam. Az vagyok, amiként érzek, gondolkodom és szemlélődöm. S ez határozza meg haladási irányomat is.
Ma adtam az első Reiki kezelést anyámnak. Remélem, hogy nem kell a strumáját megműteni. Szerencsésnek érzem magam, amiatt, hogy konkrétan is tudok neki segíteni.
REIKI II
99. 05. 22 - 23.
Elnyertem a Reiki második fokozatát. Maga a beavatás - mivel nem szóbeli tanításban adódik át - számomra a teljes béke megnyilvánulása volt. Úgy érzem, ismét egy fokkal feljebb léptem az arany lajtorján.
Ismét csak Eliphas Lévi írja A beavatás kulcsa című művében: „A vallás egy arany lajtorja, melyet Jakab látott álméban, és amely összeköti a mennyországot a földdel: azonban a nagyfejűek, marabutok, brahminok, fakírok, rabbik, ulémák és szerzetesek belőle babilóniai tornyot akarnak csinálni, mely a gondolatok összezavarásához vezet, érthetetlen beszédet szólaltat meg és megosztja a nemzeteket.”
A haladás iránya tehát nyilvánvaló. Az eszközök azonban jelentősen kibővültek. Hasonlóan az első alkalomhoz huszonegy nap tisztulás következik.
Ráadásul mindez pünkösd napján kezdődik, a saját szavak keresésének és megtalálásának idején.
Harmadik nap (99. 05. 24. Hétfő)
Egészen biztos, hogy a táplálék és az ital erősen befolyásolja az ember lelki összhangját. Vannak olyan ételek, amelyek a szenvedélyt szítják az emberben, és vannak olyanok is, amelyek az összhangot, a harmóniát erősítik benne. Az italokkal sem más a helyzet.
A Bhagavat Gita szerint: ”Az összhangból tudás sarjad, a szenvedélyből kapzsi vágy.” A hús a kávé és az alkohol, hogyan is erősíthetné valakiben az összhangot?
Hetedik nap (99. 05. 28. Péntek)
Ma vettem egy fekete farmernadrágot, egészen jól festek benne. A fekete ruhákat különben is kedvelem. Nem mintha túl nagy lenne a ruhatáram. A régi egyiptomiak számára ez a szín az éj és az örökkévalóban maradás jelképe volt. Nekem az oltalom színe.
Kilencedik nap (99. 05. 30.)
A valódi ént - használata egészségessé teszi az embert! - eszem ágában sincs megtagadni. Ez az én nem más, mint a bennünk lévő tiszta aktivitás, mely független a múlttól az ösztönöktől és a karmától. Ezzel szemben az ego, a kis én, lefokozza, behatárolja, „személyiséggé” teszi az embert.
A Reiki második fokozata nemcsak ösztönöz arra, hogy használjam valódi énemet, hanem bizonyos értelemben még olajat is önt a tűzre. Arra bíztat, hogy érzékeljek határok nélkül, és gondolkodjak határok nélkül.
Tizedik nap ( 99 . 05. 31.)
Kipróbáltam a távgyógyítást, pontosabban a táv - energia küldést. Eszternek ma reggel negyven percig küldtem energiát. Először enyhén, majd egyre erősebben érzékelte. Később ismét gyengült a sugárzás. Elmondása szerint bizsergő érzéssel kezdődött, ami az egész testére kiterjedt. Minden esetre amire kérte, az meg is valósult: ötöst kapott kémiából.
Tizennyolcadik nap (99. 06. 07. Hétfő)
Megjelent az Egy sas délutánja című verseskötetem. Emiatt persze az étkezésre és az ivásra vonatkozó szabályokat nem mindig tartottam be, de igyekeztem a lehetőségekhez képest mértéket tartani.
Az, hogy egy jól megérlelt szilárd elképzelés valóra válik, ismét arra utal, hogy az imagináció segítségével képesek vagyunk létrehozni bármit, amit kellő erővel tudunk kivetíteni képzeletünk vásznára.
REIKI III
00. 01. 08 – 09.
Elnyertem a Reiki harmadik fokozatának A változatát. Ez azt jelenti, hogy gyarapodó személyes erővel és kellő alázattal a gyógyításra használhatom a Reikit. A B változat jogosít fel ugyanis a tanításra.
Igazán nagyszerű volt ez a két nap, és sokáig emlékezetes marad. Könnyedén tanulni, humorral átéléssel közelíteni a cél felé, csakugyan nagyszerű dolog.
Harmadik nap (00. 01. 10.)
Ami a tisztulási folyamatot illeti, olyan, mintha a testem is önként követné. Nem erőfeszítés többé, hanem kívánság, mely belülről fakad. Figyelem, ahogy a gépies, beidegzett szokásokat meghaladom és változom.
Hatodik nap (00. 01. 13. Csütörtök)
Anti fölhívta a figyelmemet arra, hogy a Blikk mai számában látható az a Jézus szobor, amit egy olasz szobrász, Luigi Mattei készített a torinói lepel alapján. A szobor első pillanatásra nem tűnik jelentősnek. Mégis miután tüzetesebben megnéztem, az a furcsa látszólag a tárgyhoz nem illő - érzésem támadt, hogy csak akkor látok tisztán, ha merem tisztán láttatni magam.
Hiszen a Reikiben élni is azt jelenti: nem rejtőzködni, hanem elérhetővé válni.
Hetedik nap (00. 01. 14. )
A képzés egyik emlékezetes eseménye volt, hogy elmentünk egy erő - helyre, a pécsi Székesegyház altemplomába. Itt megtapasztalhattuk azt az (oltár helyén sugárzó) energiapontot, mely köré az egész templomot építették. Ezt az öthajós altemplomot az idők során persze többször is átépítették.
Ám minden drasztikus beavatkozás ellenére a templomtér ma is eredeti. S a rejtélyes sugárzás szinte a föld mélyéből tör fel ellenálhatatlanul.
Kilencedik nap (00. 01. 16.Vasárnap)
Ma délután három kezelést is adtam (anyámnak, nővéremnek és férjenek, Bélának) Ennek ellenére egyáltalán nem fáradtam el, sőt, könnyen és természetesen ment minden.
Tény, hogy ha valakinek kezelést adok, a Reiki nincs tekintettel sem a szimpátiámra, sem az antipátiámra. Ez fölemelő érzés, mert segít meghaladni azt az önmagamról kialakított elképzelést, amihez korábban ragaszkodtam, és amivel magamat azonosítottam. Ennek a kitalált énnek a határai éppen a Reiki gyakorlása által váltak érvénytelenné.
Tizenegyedik nap (00. 01. 18.)
Don Juan azt mondja: „Minden egyes pillanatban át kell lépned a határaidat. Teljesen egyetértek vele. Ebből adódóan nem tartom magam megvilágosodottnak, vagy mesternek, csupán olyan tudatos lénynek, aki megszerezte a megvilágosodás látásmódját.
Tizenharmadik nap (00. 01. 20.)
Ma találkoztam Anival a Teatár - ban. Megbeszéltük a legújabb eseményeket. Mizo (Mihalik Zoltán) is szóba került, és még sok minden más. Az indiai tea mellett gyorsan elrepült az idő.
Egyébként késve ugyan, de megjelent a Sétatér 99/4-es száma, s benne egy tanulmányom (A félelemnélküliség esztétikája). Az írás magja kétségtelenül az autentikus névről (Isten nevéről) szóló fejezet. Ezt visszaolvasva ma is öröm és vidámság tölt el.
Tizenhetedik nap (00. 01. 23. Vasárnap)
Korábban leírtam már Usui mester Reiki - alapelveit. James Redfield és Carol Adrienne: A mennyei prófécia (Gyakorlati útmutató) c. könyvében az energia összpontosítására és felszabadítására vonatkozólag az alábbi rokonszenves állításokra bukkantam:
- A jelen pillanatban élj.
- Légy hitelesen önmagad - légy valódi.
- Figyelj érzéseidre.
- Hallgass aktívan - értsd meg amit hallasz.
- Maradj meg felnőtt én - állapotodban.
- Tudatosítsd, hogyan akarod érezni magad.
- Mondd ki az igazat, úgy ahogy érzed.
- Hagyj fel a makacssággal, hogy csak egyetlen végkifejlete tudsz elfogadni.
- Engedd, hogy a rejtély megoldódjék.
- Maradj meg nyitottnak.
Ezen állítások között csak egyet találtam kissé ködösnek: Engedd, hogy a rejtély megoldódjék. Miről lehet szó? - Azt hiszem arról, hogy nem kell mindent a lehető legrészletesebben előre elgondolni, megtervezni. Hiszen a szándék bizonyos értelemben már maga a cselekedet. S ha kellően türelmesek vagyunk, az egyetemes életenergia reagál elvárásainkra, és így egyes dolgok „maguktól” megoldódnak.
Tizennyolcadik nap (00. 01. 24. )
A Reiki harmadik (értsd III/A ) fokozatával kapcsolatban alapvető élményem annak felismerése volt, hogy ha magasabb energiaállapotba juttatunk másokat, tudatunk megváltozik. Egyre inkább olyan tudattá válik, melyben egyaránt megfér a világi nyíltság és az egyetemes bölcsesség. S mivel e táguló tudat képes megtalálni saját eredetét - önmaga határait folyton meghaladva - , spontán, erőfeszítés nélküli és derűs lesz.
00.06. 21.
Alig fél év telt el azóta, hogy elnyertem a Reiki III/ A fokozatát. Ennek ellenére úgy érzem, hogy e viszonylag rövid idő alatt is jelentős változásokon mentem át. S ez a változás most is folyamatban van.
A legfurcsább talán éppen az, hogy szép lassan kifogytak az érveim. Nem fontos többé, hogy bárkivel is vitázzak, vagy a magam igazát bizonygassam. Sokkal inkább érdekel az, hogy mit gondolnak a dolgokról mások. Folyton kérdezek, és boldogsággal tölt el. Ráadásul ha valamiben szükséget szenvedek, szívesen kérek meg másokat, hogy segítsenek. S nem menekülök senkitől, ha éppen ki akarja önteni nekem a lelkét. Sőt, azon töröm a fejem, mit kérdezhetnék még tőle. Ezek persze apróságok, de számomra mégis sokat jelentenek.
És még egy fontos tapasztalat: Azt hiszem, a Reiki által végre megértettem, hogy miért nem mondják ki soha a zen mesterek azt, hogy elérték a megvilágosodást. Azért, mert a megvilágosodás nem egyéni érdem. Ugyanígy a Reikivel sem én gyógyítok, hanem a Reiki gyógyít általam. Ezért hiteles és igaz számomra az a paradoxon, hogy csak az éntudattól megválva juthatunk el az öntudatig.
00. 10. 18.
Nyilvánvaló, hogy a Reiki nemcsak egyfajta gyógyító eljárás, hanem olyan szellemi út, rejtett művészet is, melynek célja a teljesség megvalósítása és a megvilágosodás elérése. Módszere ennek ellenére tulajdonképpen meglepően egyszerű. Valójában semmi mást nem kíván tőlünk mint azt, hogy vállaljuk az esedékessé vált létezést, azaz kezdjünk el élni. Ne az elménk jó vagy kevésbé jó szabályai szerint, hanem teljes lényünkkel. Ez a fordulat más és más, végeredményét tekintve azonban sorsdöntő következményekkel járhat ránk nézve.
A magam részéről a következőket tapasztaltam. Először is önként lemondtam egyfajta kényelemről, a különállóság káprázatának kényelméről, melyben eddig olyan énnek vagy személyiségnek képzeltem magamat, aki elmebéli választásai, és spekulációi által különül el másoktól, a világtól, teljességgel önálló entitásnak tartva magát. Az igazság az, hogy a kezelések során fokozatosan rájöttem, hogy ez az én, ez a személyiség egész egyszerűen nem más, mint egy általam kialakított elképzelés, korlátolt, ideig - óráig használatban lévő kreatúra.
Másodszor pedig kész vagyok áldozatokat hozni annak érdekében, hogy kibontakoztassam valódi természetemet. A valódi ebben az esetben az esetben az a lényeges tulajdonságot jelenti, hogy valaki az én - tudatából kilépve öntudatra ébred, azaz tudatossága, ébersége folytán bátran eláll a felismert hamisságoktól.
A Reiki útja tehát érzésem szerint - jóllehet önmagunk őszinte kinyilvánításán keresztül vezet - szellemi síkon túlmegy az ego határain. S arra ösztönöz bennünket, hogy merjünk olyanok lenni, amilyenné csak az őszinte ráhagyatkozás (az egyetlen és nagy Igen), a tudatóceánban való lebegés tesz bennünket. Hiszen ez a tudatóceán a mi egyetlen és csodálatos természetünk.
Kovács Gábor
tanár
http://www.kovacsgabor.webs.com
