Bármely tanítás hagyományozásának (tradíció) két jellemző összetevője van.

• A hagyomány állandó elemei: - a Tan és szellemisége (a „látás-”, a viszonyulásmód)
• A tanátadás változó elemei: - az átadás gyakorlati módozatai, módszerei.

Az átadás módozatait, a gyakorlati megvalósítás különböző módszereit mindig áthatja a Tan állandó elemeinek változatlan eredeti szellemisége. „A helyes szemlélet” - (Buddha)

 

Usui Mikao Usui Reiki Ryoho-jának négy változatlan eleme van.

• A Világegyetem Szellemének gyógyító működése (Reiki Ryoho), a Világegyetem Szellemének a képessége. (Uchuma no Rei No)
• A Világegyetem Szelleme gyógyító képességének Usui Mikaon keresztül megnyilvánuló sajátos, egyedi megnyilvánulású működése.
• Az Usui Reiki Ryoho sajátos, egyedi gyógyító képességének élő mesterről élő mesteren át szívtől szívbe megvalósuló beavatódás - az Ichi-Rei, az Egy-Szellem Áldása - útján történő átadása.
• A japán kultúra mindennapos életgyakorlatában gyökerező, valamint a hétköznapok élethelyzeteihez való viszonyulásainknak a Meiji császár spirituális tanításaiban Usui Mikao által felmutatott, a mindennapi életben megvalósítható és megvalósítandó tanításai és azok szellemisége.

 

„A tanítás melyet adok, a Meiji császár kegyesen ránk hagyott tanait szolgálva alakítottam ki.”

(Usui Mikao – Szabó Balázs aikido sensei fordítása)

A Meiji császár többezer 4 soros versformában (vaka) megfogalmazott szellemi tanítást adott népének. Usui Mikao és követői 125 tanítást emeltek ki ezekből, s e tanítások lényegét 5 életelvbe (Go kai) sűritve adták tovább a gyakorlati megvalósítás számára.

Ezért Usui szenszei tanításainak a japán kultúrából fakadó szellemiségét, illetve e szellemiség minden ember számára fontos és megvalósítható lehetőségét a japánul megfogalmazott tanítások és azok szellemi és gyakorlati jelentéstartalmának kibontásával mutatjuk be.

 

Usui Mikao tanítása:

„Shofuku no hiho, man-byo no rei-yaku:

Kyo dake-wa, ikaru-na, shinpai su-na.

Kansha shite. Gyo-o hageme.

Hito-ni shinsetsu-ni.

Asa-yú gassho shite, kokoro-ni nenji, kuchi-ni tonaeyo.

Shin shin kaizen Usui Reiki Ryoho (Gakkai).”  Chosso: Usui Mikao

 

Szabó Balázs aikido-sensei magyar fordításában:

A boldogság meghívásának titkos módszere,

Minden betegség szellemi gyógyszere:

Csak ma, ne légy dühös, ne aggódj.

Adj hálát, munkálkodj a karmádon.

Légy kedves az emberekhez.

Reggel és este tedd össze kezeidet imádsághoz, a szíveddel érezd (mindezt), a száddal pedig mondd ki.

A lélek és a test tökéletesedésére van az Usui Reiki Gyógymód (ot tanulmányozó Társaság). Alapító: Usui Mikao.

 

A nyelv, a beszéd és a cselekedet az adott kultúra szellemiségének a mindennapok gyakorlatában megnyilvánuló hordozója, megvalósítója. A nyelv, a beszéd, a szóhasználat felmutatja a tettek előtti szellemi kép, szellemi idea, Ige mibenlétét, azt a lényegi képet, melyet az erre a képre épülő képességeinkkel az adott kultúra keretei között majd cselekvőleg megvalósítunk. Usui Mikao tanításának minden tettre hívó szava, szóképe - kandzsija - fontos és lényeges viszonyulásokra utal a megvalósítás gyakorlatában. Bontsuk ki tehát a japán szöveg egyes szavainak a japán kultúrában meggyökeresedett jelentéstartalmait, hogy sajátos üzeneteiket átültethessük saját életgyakorlatunk boldogságának megvalósításába.

 

Az Usui Reiki Gyógymód tanítása:

 

A boldogság megvalósításának titkos törvénye:

Sho (maneku)        fuku                                no                     hi                          ho

Előidéz, hív,          Áldás, JÓ szerencse        -nak, -nek         kétségtelen            törvény

Megvalósít            Boldogság (shiawase                                rejtett(en biztos

Számtalan betegség szellemi gyógyszere:

Man             byo           no                   rei                  yaku (kusuri)

Tízezer         betegség   -nak, -nek       szellem(i)       gyógyszer

Számtalan

A rejtetten biztos, hatékony törvény, amely a boldogság, a mindennapi áldás megvalósításának és miden betegség kétségtelen gyógyítója nem más, mint a Világegyetem Szellemének törvénye. Nem külsődleges mágikus szavakkal, nem mágikus szerekkel, cselekvésekkel idézzük, hanem az alábbi alapelvek szerint tudatos belső szellemi hozzáállással - vagyis a léttudásból fakadó bensőséges hittel - viszonyulunk tetteinkben minden jelenséghez, életünk minden történéséhez. És a valóság gyógyítás-törvénye (Reiki Ryoho) kétségtelen bizonyossággal (hittel) segít át bennünket életünk nehézségein. Gyógyítja betegségeinket, jó-szerencsét, Áldást, boldogságot hoz életünkbe.

(A „hit” a Lét teljességének valóságából fakadó tudás. Ismereteket nem igénylő, rejtett, kétségtelen benső bizonyosság, mely a megnyilvánulások megtapasztalásaiban,ezáltal azok megismerésében, meggyőződéssé erősödik. Szemben az érzékszervi megismerés folyamatában keletkezett részleges tudásunkból fakadó vélekedéseink bizonytalanságainak külső bizonyítékokat, kézzelfogható, magyarázó tapasztalásokat igénylő és közben mindig újabb, más bizonytalanságot teremtő „hiszőség”-ünk hiszékenységével, mellyel elhiszem a magam „hitévé” teszem akár a magam, akár mások - a papok, guruk, írások - részleges magyarázkodásait, vélekedéseit, és az ezekre épülő „ex catedra” követelődzéseit.)

 

A mai napon, most. - Csak a jelen pillanat (létezik).

Kyo (kon’nichi)         dake        -wa         -         Tada         ima.

A mai napon               csak,        az(on      -         csak (a       jelen pillanat,

Most(an                      csupán                                                  most, jelen(leg

 

Az életed itt, most, ma, a jelen pillanatban történik.

Nem tegnap történik, nem holnap, és nem máshol történik. Most történik, itt ebben a pillanatban.

Amit teszel - vagy nem teszel - azt itt és most teszed. A következménye, eredménye is itt és most tapasztalható, most látható, most érezhető, most átélhető. - ha figyelsz rá, ha észreveszed.

„Nem létezik a múlt, sem a jövő. A jelen az egyetlen valóság.” (Lev Tolsztoj)

A tegnap már elmúlt, a holnap még nincs. A ma van. A múltnak mint valóságtörténésnek csak a tudatodban leképeződött illúzió-emlékeit hívhatod ide a jelenbe. Megvizsgálhatod, a következményekből a tanulságot levonhatod, de maga az esemény már rég elmúlt, s a tanulságot így nem forgathatod vissza. Ám a jelenbe beépítheted. Jövődet - ami még nincs - már ezek ismeretében s a ma adottságaival tervezheted.

„Volt egyszer egy ember, úgy hívták Shinpei Goto. Sosem felejtem el, amit ez a Goto – Tokio polgármestere – az 1923-as nagy Kanto földrengés után mondott a város lakosainak: „Nem építjük fel a múltat. A jövőt fogjuk felépíteni!” (Kikuchi Makato: Japán csoda japán szemmel.)

 

„Hagyd a holtakat, hogy eltemethessék a halottaikat.” - tanítja Jézus.

A múltba ragadt, állandóan a múlton rágódó emberek halottak a jelen számára. „Aki hátra tekint, sóbálvánnyá válik.” Amíg a múlttal foglalkoznak nincsenek itt a jelenben. Mindig csak a múltat éltetik. Így a múlt tanulságai, és a jelen lehetőségei sem kerülhetnek be életük jelenének természetes körforgásába.

Ami elmúlt azt eltemetik, hogy a természet törvényei szerint minden része a beolvadjon a természet természetes rendjébe. A temetés a rálátást, a bekövetkezettek történésfolyamának - a tett és eredmény ok-okozat viszonyainak megértését jelenti, és annak - egy más nézőpontból történő - meglátását, hogy mi is az, ami itt és most a jelen pillanatban rendelkezésünkre áll.

Nevezetesen, hogy mi is az, az „ajándék” amiből majd elkezdhetjük - most, a jelen pillanatban - felépíteni az el)jövendő(nke)t magunknak.

A csónakról

Könnyű csorogni/ le a folyón csónakon./ - Így megy a világ. - /

De mindig figyelj oda,/ hogy áll a kormánylapát! (Meiji császsár verseiből – Kövesi Péter műfordítása)

 

Ezért, hagyd a múltat, - hogy mi nincs, mi nem történt meg, mi nem jött létre. Ezek nincsenek, így ezekkel semmit sem tudsz kezdeni. Amivel rendelkezhetsz az csak az, ami ma, itt és most itt van. Az a rendelkezésedre áll.Tehát: „Szemem csak a mára tekint.” - hogy megláthassam és lássam, tudjam mi is az, ami itt és most van. Amiről dönthetek. Mert csak és csakis erről dönthetek. Erről, ami itt és most itt van. Csak és csakis ez létezik. A most, a ma, a jelen pillanat. „Monomi oba.” = Lásd a dolgokat a maguk valójában. Egyelőre hagyd a holnapot is.

„Mi gondod a holnapra. A holnapnak majd meg lesz a maga gondja és majd megoldja a maga gondját.” (Jézus)

„… egy fiatal költő, Wojticzky Gyula, akinek első verseskötete ezzel a címmel jelent meg: A XXX. Század. Megküldte Adynak. Ady versben felelt, ami így kezdődik:

 

Jó fiam, ma minden magyar elvágyik,

Ki messze, ki messzebb.

De Magánál kandibb szemet az időbe

Tán még senki sem meresztett.

De messze él már, jó fiam, mitőlünk.

Szép átálmodni magunkat a mából

A nincsbe, a szépbe,

De ezer évet sietni, s nem élni,

Édes fiam, nem irigylem érte,

Mert jaj annak, aki kihull a mából.”

(Idézve Popper Péter: Lelkek és göröngyök. – 245. oldal. Saxum, 2005.)

Nem a holnapban kell döntened, cselekedned, hanem ma, most, itt, a jelen pillanatban. A holnap a mában nemződik. A holnap terve a mából születik. Általad nemződik, általad épül, általad születik. Itt, most, ma. „Szemem csak a mára tekint.” - hogy lássam és megláthassam a dolgok, a jelenségek „Az”-ságát, „Olyan”-ságát, Valóságát. Lássam és meglássam összefüggéseiket, keletkezésük okait, értelmét, Törvényét. Hát légy jelen 100%-ban itt a jelen pillanat jelenlévő jelein, hogy lásd a jelen lévő jeleket, melyek útjelzőként mutatják, az irányt, adják a jeleket, az itt és most megtehető és megteendő lépésekhez. A ma, a most mindig megmutatja, felmutatja a tegnap cselekvéseinek eredményét is, azt, amit megvalósítottál, elértél, - az „ajándékot” – azt a lehetőséget amit magadnak már megteremtettél.

Orvosság

Nem kell megvenned/ majd’ az egész patikát,/

jobb, ha figyeled/ magad: érteni kezded/ testednek akaratát. (Kövesi Péter műfordítása)

Újabb gyógyszerek keresése helyett jó lenne, ha az emberek hinnének testük öngyógyító képességében és törődnének saját magukkal. (Angolról fordította: Péntekné

A fű

Meglehet, a rét/ nem árul el túl sokat./ Hajolj közelébb!/

Átkutatva rejtekét,/ megleled gyógyító füvét!  (Kövesi Péter műfordítása)

 

Az is a te „ajándékod” ami mások cselekedeteinek eredményekét került a te életed, élethelyzeted jelen pillanatába. Az is rendelkezésedre áll, - és, bármi legyen is - az, azok is teremtő erőid, teremtő hatalmad jövőt építő lehetőségei. „Kami narau/ michi no sikumi va/ kannagara.” = Az istenektől tanult Út építése isteni dolog.(Ueshiba Morihei – japánból fordította: Bazsó Edit, műfordítás: Rusznyák György)

„Az ember a Föld törvényeit követi.

A föld az Ég törvényeit követi,

Az Ég a Tao törvényeit követi,

A Tao pedig saját belső természetének törvényeit követi.” (Lao ce)

„Szemem csak a mára tekint.” Mert csak a ma, csak a jelen pillanat létezik.

Csak ennek, a mának, ennek a pillanatnak van ereje, hatalma. Csak ebben, itt és most van erőm és hatalmam. Csak és csakis ebben a mában, ebben a pillanatban mutathatom meg teremtő erőm, teremtő hatalmam. Most, itt, ma.

Emlékeimből

Érd el célod,/ ha nehéznek látod is! / Harcolj, barátom! /

El lehet mindent érni/ itt ezen a világon! (Meiji császár – Kövesi Péter műfordítása)

 

Bármit teszel, vagy nem teszel „Légy tudatában.” Itt, most, ma. Légy tudatában 100%-ban mindannak ami itt és most van, annak, amit itt és most érzel, annak, amit itt és most ebben a pillanatban tenni szándékozol.  Légy tudatában 100%-ban, hogy itt és most a jelen pillanatban miről és mit döntöttél. Légy tudatában 100%-ban, ebben a pillanatban itt és most mindannak, amit teszel. Légy tudatában kyo dake-wa, épp most, a jelen pillanatban, a mai napon.

 

Dühbegurulás nélkül (vagyok).

Ikaru                                                 -na

Dühbegurulás, meg)harag(vás           valami hiányzik,

Bosszankodás                                     valami nélkül

Kijön a sodrából                                 valami nincs

Nyugati világunkban ezt a japán kifejezést általában így fordítják: „Pont most ne légy dühös!” Ez így elvárás, felszólítás, utasítás, tiltás, parancs. Nagyon könnyű ilyen elvárásokat, „segítő” „jótanácsokat” osztogatni. Sok magát „mesternek”, segítőnek tudó jó-szándékú ember teszi ezt, - és mindez önmagában igaz is. Ám hogyan kell ezt megvalósítani?!  Minden érzelmi késztetés, minden indulat egyszerűen csak jön, elönti az embert, elvakítja, magával sodróan elragadja. Tehetetlenek vagyunk velük szemben. Lehetetlen „beszélni” velük. „Ne légy dühös!” - Ez a megfogalmazás, ez a „hegyi)beszéd” akár belülről, de főleg, ha másoktól „felülről” jön, rápirításként, megszégyenítésként hat, s ezért, inkább csak rögzíti, fixálja a nem megfelelő cselekedetet. Így a feltörő indulattal szemben keletkező tehetetlenségérzés, és az azt követő szégyen csak - elfojtásba - ellenállásba mélyíti, s még ártalmasabbá teszi a dühöt. A japán kultúrában ezzel szemben a keletkezés-megvalósulás, döntés-megvalósítás tudatosságának ok-okozati viszonyai szerinti megvalósítottságban élnek, s nyelvükben, szóhasználatukban is e megvalósítottságot fejezik ki. „Dühbegurulás nélkül vagyok.” A japán ember első érzelmi fellobbanása mellett tiszteletteljes meghajlással fogadja, elfogadó alázattal üdvözli (rei), a már megvalósult valóságot. Azt, ami itt és most van.

Ám, nem gyakorítja, nem görgeti-guringatja tovább ezt az indulatot. Tudja, a düh, a harag akkor keletkezik, - annak gyökér-oka éppen az, - ha nem fogadjuk el azt, ami épp most itt van, ha nem fogadjuk el, hogy az történt, ami történt, és épp úgy történt, ahogy történt. Más volt az elvárásunk, mást szerettünk volna, másra vágytunk, mást terveztünk, más volt az előtételezésünk, és most azt szeretnénk, ha másképp volna, sőt indulatosan követeljük, hogy a vágyaink szerint legyen. Nem fogadjuk el, hogy ez a helyzet és nem más, hogy nem az, amit terveztünk, nem az, amit szerettünk volna, s nem úgy, ahogy szerettem volna, s nem az, ami után oly erősen vágyakoztamNem úgy történt, nem az történt. Más történt. - „Mi lesz most?”Tehetetlenségünk először a düh, majd a folyamatos harag(vás indulatába(n robban(t.Ám, ha dühös is vagy, akkor is az van, ami van.

A düh oka tehát nem maga a helyzet, hanem a helyzethez való tudati viszonyulásunk. S ebben rejlik a gyógyír is. Épp ezért a japán ember nem gyakorítja, nem élteteti a fellobbanó düh érzését, hanem azt is elfogadja mint olyan történést, ami itt és most épp van.

Úgy általában

Oly rengeteg/ a bősz elmarasztalás/ itt a világban./

Túlzottan ne emésszed/ emiatt önmagad. (Meiji császár - N. Kiss Zsuzsa műfordítása)

Emlékeimből

Sohase néznek/ az emberek befelé./ Sokat beszélnek,

de mindig csak másokról./ Nem jól megy így az élet! (Kövesi Péter műfordítása)

 

A japán ember tisztelettel teli jelenléttel tudatosan odafigyel az itt és most jelenlévő helyzetre. „Szeme(m csak a mára tekint.” Megfigyeli azt, ami itt és most van, s nem arra figyel, ami nincs, ami nem történt meg. Ami nem történt meg, az nincs. Azzal semmit sem tud kezdeni, azzal semmit sem lehet kezdeni.

„Nem létezik múlt, sem jövő. A jelen az egyetlen valóság.” (Lev Tolsztoj)

A gyógyír: elfogadom, hogy itt és most ez a helyzet, ez és nem más, - hiszen csak arról dönthetek, csak azzal kezdhetek bármit is, csak abból, s csak azzal cselekedhetek, ami itt és most a jelenben rendelkezésemre áll, ami akár a magam, akár mások tettei következményei szerint már megtörtént, bekövetkezett. „A mai napon, most.”

A drágakő - (a császár önmagáról)

Még a gyémánt is,/ mit sokan megkívánnak/

legszebbek közül,/ hordozhat egy-két hibát/ - Tökéletlen a világ! (Kövesi Péter fordítása)

Drágakő

A legszebb ékkő,/ melyben hiba sem lehet,/ fényét vesztheti/

akár egy porszemtől is,/ míg gondodba nem veszed! (Kövesi Péter műfordítása)

Még a tökéletes, hibátlan ékszer is elveszítheti szépségét, ragyogását egy porszemtől. Az emberi szív és lélek is folyamatosan igényli a fényezést, hogy tisztasága megmaradjon. (Péntekné Horváth Andrea fordírtása)

Emberek

Senki sem élhet mindig szándéka szerint. Az emberek zavarodottá és szétszórttá válnak, ha valami nem úgy történik, ahogyan elképzelték. Az elvárások és kívánságok valahogy nem teljesíthetők maradéktalanul, vagy ha mégis, akkor egyre többet akarunk, míg a beteljesülés el nem veszíti varázsát. (Angolról fordította: Péntekné Horváth Andrea)

Alkalmi gondolat

Nem kell sohasem/ az éggel veszekedni,/ sem okolni mást/

saját gyötrelmed miatt,/ ha látod önön hibád! (Meiji császár. – Kövesi Péter műfordítása)

Minek énnékem/ acsarkodnom az égre,/

Hibáztatni mást/ minden gondomért,/ ha belátom hibám. (N. Kiss Zsuzsa műfordítása)

Hogy sértődhetsz meg az Égre és miért kisebbítesz másokat, ha magad is csak most ébredtél rá hamisságodra és hibáidra. (Péntekné Horváth Andrea fordítása)

Barátság

Barátok lévén/ legjobb, ha megmutatjuk/ egymásnak hibánk:/

így fogadja el egymást/ minden igazi barát! (Kövesi Péter fordítása)

 

A másságnak ez az elfogadása nem azt jelenti, hogy egyetértek a helyzettel, vagy a benne történtekkel. Az elfogadás azt jelenti, hogy viszonyítás, vádaskodás, ítélkezés nélkül a valóság tényeire fordítom a figyelmemet, (monomi oba) hogy megláthassam, meghallhassam, hogy a most jelenlévő helyzetből, - az elém került újabb lehetőségből, a most ajándékából, - hogyan építhetem tovább a jövőmet a legjobb szándékaim, terveim, be(le)látásom szerint.

Úgy általában

Már így is túl sok/ van a vádaskodásból/ itt a Nap alatt./

Ezért ne gyötörd magad/ mások miatt túl sokat!

Alkalmi gondolat

Ne beszélj sokat./ mindaddig csendben maradj,/

míg szólás előtt/ megnyitottad tudatod/ – így lehet bölcs szavad. (Kövesi Péter műfordítása)

„Toki va ima/ ten ka szui csi ju/ tama no o no/ szudzsi o tadasite/ tacu zo anai ni.”

Eljött az idő, hogy Ég, tűz, víz föld kötelékének fonalát újrakössük. Állj fel, előtted az út! (Ueshiba Morihei )

Elfogadom a helyzetet olyannak amilyen itt és most és - „Szemem csak a mára tekint.” - megfigyelem, meghallgatom, minden érzékemmel felfogom annak valóságát, hogy megláthassam a lehetőséget terveim, szándékaim továbbviteléhez, megvalósításához. A dühbegurulás, megharagvás fel sem merül. Ha első érzelmi reakcióként meg is jelenik, nem ragadok bele, nem gyakorítom - nem görgetem, nem guringálom - tovább. Így a meg)haragvás hiánya mellet megmaradó felindulás érzelmi késztetésének erejét inkább a meglévő helyzet megfigyelésének pontosságába, a felmerülő lehetőségekről való döntésbe és a döntésem megvalósításra fordítom. Az új lehetőségek újabb erőket, új képességeket hívnak elő belőlem.

A másság inkább elmélyíti, magasabbra emeli alkotó erőimet, kreativitásomat.

A nagytiszteletű szerzetest felkeresi egy híres-hírhedt kardvívó bajnok. Dicsekedve meséli, hány ellenséget ölt meg, hány neves bajnokot győzött le. „Én senkitől sem félek!” - jelenti ki nagy hangon.  „Csak a pokoltól.” - teszi hozzá halkabban. Azért jött tehát, hogy a szerzetes mentse meg őt a pokoltól, imádkozzék érte, hogy biztosan a mennyországba kerüljön.

Ám a szerzetes válaszra sem méltatja, sőt hátat fordít neki.

A híres kardvívó ezt látva, mérgesen megfenyegeti, hogy megöli, ha nem teljesíti a kívánságát.

A  szerzetes hátra sem fordulva kijelenti: „Ilyen semmirekellő alakért én nem imádkozom.”

A hírhedt kardvívóbajnokot elönti a düh. A kardjához kap, s már rántja is ki azt a hüvelyéből, mikor a szerzetes - továbbra is háttal ülve neki, - nyugodtan megszólal: „Ez a pokol.”

A dühödt ember kezének mozdulata megdermed, megáll, s néhány pillanatnyi döbbent csönd után lassan visszacsúsztatja a pengét a tokjába. „Ez a mennyország.” - szól ekkor a szerzetes.

A híres kardvívó ekkor térdre esve alázattal földig hajol a szerzetes előtt.

A valóságot látni s nem az ítélkezéseimet, nem a vélekedéseimet. A valóságban, a valóságról valóságot gondol(kod)ni. A valóság szerint cselekedni. A valóságban a valóságot élni. A világ se nem jó, se nem rossz. Van. Olyan amilyen. Láss. Lásd meg milyen. Vedd észre, fedezd fel. Légy tudatában.

„Most eredj és élj, mert a világ a tiéd” (Hamvas Béla)

 

Aggodalmaskodás nélkül.

Shin                     pai                       su                   -na

Szív(érzés            Aggódás              néhány            nélkül

Értelem                Nyugtalanság      (gyakorítás!)

Lélek, szellem

Ahogy a düh megszüntetésének a kulcsa a másság elfogadása, úgy az aggodalmaskodás megszüntetését is a keletkezése okánál szükségeltetik megragadnunk.

„A szenvedés ott szűnik meg, ahol minden dolog kezdődik.

A Valóság mentes minden elképzeléstől.” (Mireisz László: A semmi virágai)

Ha tudjuk, hogy az aggodalmaskodást hogyan teremtjük meg, hogy hogyan hozzuk azt létre, akkor meg is tudjuk szüntetni, pontosabban el tudjuk kerülni, hogy az aggodalom spontán felmerülő érzését aggodalmaskodássá dagasszuk. Minden aggodalmaskodás valahogy ily gondolatokkal kezdődik: „Úristen! Vajon mi történhetett? Mi lesz most?” Vagyis, nem látunk bele a számunkra érzékelhetetlen múlt helyzetébe, nem látunk a jövőbe sem. Itt, a jelen(em)ben minden ismeretlen, vagyis nincs elegendő s megfelelő információnk a helyzetről. Ebben az állapotban két érzelmi reakció keletkezése kínálkozik: a kíváncsiság és a félelem. Ez utóbbiból ered a másodlagos érzelmi reakció: az aggódás. Ám rögtön rendelkezésünkre áll az érzelmi gyógyszer is: a kíváncsiság. - „Vajon mi történhetett?”

Az aggódás keletkezésének gyökér-oka tehát az ismerethiány, s a belőle fakadó félelem.

Elkerülésének nyilvánvaló gyógyszere pedig a kíváncsiság motiválta utánajárás: - ismeretet, információt be)szerezni.

Míg a düh érzésénél elsősorban a viszonyulásmódunk, nézőpontunk változtatása volt a helyzet kezelésének kulcsa, az aggódásnál a kulcs annak felismerése, hogy nincs elegendő információnk a helyzet megítélésre, kezelésére. A kérdés az, hogyan szüntessük meg eme hiányosságot. Legtöbbször az ilyen helyzetekben nem tudunk közvetlen, s azonnali információt szerezni a dolgok állásáról. Ekkor várnunk kell, míg elérkezik hozzánk valamilyen hír az adott helyzetről. Sajnos az ismeretlentől való félelem így nem szűnik meg, s mivel megszűnéséhez információra van szüksége, a tudat a múlt tapasztalásai, emlékei felé fordul azokért. „Lehet, hogy valami baj történt?!” - a félig kérdés, félig állítás a már rég elmúlt baj(ok lehetőségét az emlékezetből ki)vetíti, a jelenbe feltételezi azokat, sőt egyre konkrétabbá feltételezi. „Csak nehogy az történjen hogy …mert akkor…és azt nem élném túl.” Vagyis képzelegni kezd, azt valóságként éli meg, s az illúzióra mint valóságra reagál, majd újabb illúzióvalóságokat teremt, képzeleg.

Az aggódás elkerülésének most - a második lépésben - megvalósítható, megvalósítandó lehetősége annak tudatosítása, hogy amit feltételezünk, az nincs jelen tényszerűen itt és most, az nincs jelen a jelenlegi élethelyzetünkben, s hogy tudatunk nem az itt és most számunkra jelenlévő valósággal foglalkozik. Tudatosítsuk: „Ez nem a valóság! Mindez csak feltételezés, képzelgés.” A valóság az, hogy továbbra sem tudjuk, hogy mi történt vagy mik történhetnek még.A félelemtől elárasztott tudat azonban nem adja meg ilyen könnyen magát, hiszen valódi tapasztalásai vannak a múltban a bajokról. Így a képzelt bajt már, mint bekövetkezett tényt, megtörtént eseményt vetíti maga elé, elhiszi, hogy az valóságosan úgy van, s már most itt a jelenben megképezi e „tragédia” fájdalmát is.

A fűről jut eszembe

Légy vigyázatos!/ Hallottál tán valamit./ Nincs semmi magva,

mégis gyökeret verhet,/ az embert megzavarja. (Meiji császásr – Kövesi P fordítása)

A düh, a harag értelmetlenségét könnyebb belátni. Az aggódás azonban a múltban megélt valós tapasztalások testi, érzelmi fájdalmainak emlékeit hívják-rántják elénk, ide a jelenbe, s mintegy újraélve szinte valóságossá téve azokat, aggodalmaskodássá gyakorítják az itt és most valójában nem létező helyzet illúziójának megélését. S valóságosan agg-ítják az illúziót mint valóságot átélő személyt, mert valóságos életerőket vonnak el tőle, a pillanatnyi tehetetlenséget illúzió-cselekvésekbe, képzelgésekbe fordítja, s ezzel megakasztja, meggátolja önmagát a konkrét, itt és most jelen lévő helyzet megfelelő megítélésében és a helyén való cselekvések megtételében.

A szellem

Bármi történhet./ Váratlan csapás jöhet./

Egyet kívánok:/ őrizd meg a szellemed,/ szabadnak, ahogy lehet. (Meiji császár – Kövesi Péter műfordítása)

 

Őrizd meg szellemed szabadnak, ahogy lehet. S hogyan lehet? Biztos módja lehet, ha emlékezetembe idézem azokat a tapasztalatokat, azokat a nehéz helyzeteket melyeket eddigi életem során már megoldottam. S annak tudatosítása, hogy ezekben a helyzetekben amikor már elegendő, pontos és valóságos információim voltak a helyzetről, teljes nyugalommal és pontosan azt tettem amit a helyzet megkívánt, helyénvalóan és sikeresen cselekedtem. A reményt adom így magamnak a szellem szabadságára, hogy most is, ha majd elérkezik hozzám a megfelelő, valóságos és pontos információ, a helyzet ismeretével és tapasztalati tudásom birtokában pontosan azt teszem amire az itt és most helyzetben lehetőség adódik, s pontosan azt cselekszem amire itt és most valóban szükség van.

Fenyő a szirten

Tomboljon a vihar! / A szilárd szív és az ész/ olyan nyugodt marad,/

mint a délceg fenyő, ha / gyökere sziklán tapad. (Meiji császár – Kövesi Péter műfordítása)