|
||||
Mindnyájan transzban élünk. Addig amíg nem ismerjük fel, hogy egy robotszerű transz alvajárói vagyunk, igen kis esélyünk van a felébredésre. Ez lehet, hogy számodra zavaró gondolat, olyannyira, hogy az egészet kilököd tudatodból. És mégis, ez nem nagyobb misztérium, mint a mindennapi élet ellentmondásai.
A transz rétegeit lefejteni olyan, mint egy hagyma lebontása. Minél beljebb kerülsz, annál érzékenyebb, lédúsabb, finomabb területet találsz. Amikor a közepéhez jutsz, semmit sem találsz. Ez az a kisugárzó hely, amit a Buddhisták megnemszületettnek hívnak, ami független tértől és időtől, anyagtól és energiától. Ez a kiindulópont. Egónk rétegeit egymás után lehántva végül hazajutunk.
Gondolataink, érzéseink, viselkedésünk a maguk módján tömörek és reálisak. Hajlamosak vagyunk ezért arra, hogy azt higyjük: mi a gondolataink, érzéseink, viselkedésünk vagyunk! Vannak bizonyos pózaink, hiedelmeink, attitűdjeink, amelyekkel mindig azonos módon közelítjük meg az életet, és azt gondoljuk, hogy ezek vagyunk. Személyiségünk 3-5 éves korra alakul ki. Többségünk soha nem nő fel a következő szintre. Ez szenvedéseink egyik fő oka. Az Enneagram lehetőséget nyújt a felnövésre.
Az Enneagram szó görög eredetű, és azt jelenti, hogy kilenc oldalú. Egy mód a személyiségtípusok identifikálására. E szerint a rendszer szerint kilenc alap személyiségtípus létezik. Ez a kilenc típus három nagyobb osztályba csoportosul, amelyek azt mondják, hogy egy személyiségnek a világhoz való viszonyát a következő alapvető attitűd egyike határozza meg: düh, félelem, vagy hisztéria (néha imázsnak is nevezik ez utóbbit).
Mindhárom említett osztályon belül három változat található, így jön ki a kilenc típus.
A rendszernek nincs köze az asztrológiához, a numerológiához, vagy más osztályozási rendszerekhez. Ha valaki megtanulja ezt a rendszert, akkor egyéb személyiség-rendszerekre nagyobb rálátása lesz, azok érthetővé válnak. Látni fogod, hogy ez a legteljesebb, inkluzív és precízen kidolgozott rendszer, amivel megértheted önmagad és személyiséged dinamikáját.
Hogyan működik ez a rendszer szimbólikusan?
A személyiség Enneagramja egy jó tükör a tudatosság fejlődésének egy bizonyos fázisában. Visszatükröző eszköz a személyiség ego-struktúrájának felnyitásához.
Az Enneagram lényünket egy mentális szimbolikus szinten közelíti meg. Célja az, hogy lazítsa a tudatalatti strukturához fűződő tudatos kötődést azért, hogy energiát szabadítson fel. Ez az energia az ön-identifikálás és organizálás egy magasabb szintjének eléréséhez szükséges. Az Enneagram lehetővé teszi a leválást azon ego-strukturákról, amiket Én-ként identifikálunk fizikai, emocionális és mentális szinteken.
Potencionálisan az Enneagram az ego-struktúrákba záródott öntudat ellenszere lehet. Ha az én-tudat elkülönül esszenciális lényünk énjétől, akkor a világban fizikai, emocionális és mentális testünkön keresztül nyilvánul meg. Az énünkről és a világról alkotott koncepciónk úgy kristályosodik ki, hogy ezen testek között egyensúlyzavar lép fel. Ezen testek egyikébe energiát szivárogtatunk. Ide összpontosítunk, ezzel a testünkkel akarjuk elvégezni a másik kettő feladatát is. Ez valami olyan dolog, mint a jobbkezesség.
Hogyan használjuk a személyiség Enneagramját?
Az Enneagram a tükröt tartja elénk. Lehetőséget kínál arra, hogy megláthassuk egónk mechanikus természetét, azét az egóét, akit énünkként identifikálunk. Gyakran egy fájdalmas folyamat annak felismerése, hogy amiről eddig azt gondoltuk, hogy énünk egyedi manifesztációja, az ténylegesen egy olyan viselkedési minta, ami annyira bejósolható, mint egy computer-program.
Az Enneagram, mivel nagy erőkkel rendelkezik, ártalmas is lehet. Az itt leírt mintázatok felismerése és megtanulása igazolássá válhat valakinek arra, hogy még mélyebb álomba merüljön. Ez akkor történik, ha felismerjük saját fixációnkat, és azt ismételjük aztán azzal a felkiáltással: Ez a fixációm. Ezért cselekszem így. Ezzel igazoljuk magunk előtt azt, hogy életünk sztorijában, melodrámájában mint langyos vízben benne maradunk.
Felismerve azt, hogy mi magunk és környezetünk különböző fixációval rendelkezik, lehetőséget ad annak belátására, hogy ugyanazt a feladatot mindenki egy kicsit másképpen végzi el. Ez lehetőséget ad a megbocsájtásra: magunknak, szüleinknek, testvéreinknek, gyermekeinknek, barátainknak. Lassan abbahagyhatjuk életünk szereplőitől azt követelni, hogy mások legyenek, mint amik. Nem követelhetünk almát a körtefától...
Amikor nem azonosítjuk magunkat az ego-fixáció mechanikus mintázataival, akkor az életet nem vesszük személyesnek. A hibáztatás, bűntudat és félelem elavulttá válik akkor, amikor felismerjük mechanikus természetét annak, amit addig életnek hívtunk.
Tudatos szellemünk talán eddig nem ismerte a tudatalatti és tudaton túli régiókat. A rendszer megtanulásával és önmagunk megfigyelésével a nem-tudatos területek léte hamar nyilvánvalóvá válik. Az is nyilvánvaló lesz, hogy életünkben több minden történik annál, mint amit szemünk lát. Olyan mintázatokat fedezhetünk fel magunkban, amelyeknek nem tudunk a létezéséről. Ez a felfedező út a végtelen mélységekig folytatható.
A javaslatom az, hogy a könyvet elejétől a végéig olvasd el. Ahogy olvasod a fixációk leírását, összehasonlításokat végezhetsz magaddal és ismerőseiddel. Ne aggódj amiatt, hogy helyesen ítélkezel-e, és ne ragaszkodj túl erősen első benyomásaidhoz. Minden fixáció megvan bennünk, azonban van egy, a legalapvetőbb, ami általában jellemez minket. Ezt a legnehezebb felismerni. Ez az otthonunk. Általában többszöri olvasás szükséges a biztos felismerésekhez. Vedd könnyedén a dolgot, játssz a könyvvel.
Ne használd a rendszert dorongnak. Soha ne vágd a fejéhez valakinek a vita hevében: Persze! Ez a te fixációd! Amikor ezt teszed, akkor mélyen elveszel saját fixációdban. Minden véleményt el lehet mondani, csak a megfelelő alkalom, helyzet és keretek kellenek, hogy az üzeneted célba is érjen, ne csak elinduljon.
Fontos azt tudni, hogy nem váltunk fixációt. Stratégiákat átvehetünk bizonyos helyzetekben bizonyos pontoktól, például relaxált vagy stressz helyzetekben, de saját fixációnk maradandó. A feladat az, hogy saját fixációnk kereteiben világosodjunk meg! A rendszer potenciálisan megvilágosító erejű! Ehhez azonban az kell, hogy könyörtelenül őszinték legyünk magunkkal szemben. Fel kell arra készülni, hogy minden pillanatban tudatosan lássuk magunkat, és tudatosan ne azonosítsuk magunkat azzal a robotszerű mintázattal, amit eddig én-nek hittünk. Ily módon saját vezetőnk és tanárunk leszünk. Ez ennek a rendszernek a gyönyörűsége.
A kilenc nézőpont - amelyek közül az egyik alapvetően rád jellemző - három fő osztályba osztható: rögeszmés-kényszeresek, vagy düh-pontok; hisztériások vagy imázs-pontok; paranoidok vagy félelem pontok.
Mindnyájunknak három teste van. Fizikai, érzelmi és mentális teste. Személyiségünk fixálódásának pillanatában kifejlesztünk egy hajlamot arra, hogy ezen testek egyikét túlzottan használni kezdjük. A düh-pontoknál a fizikai testben van a fixáció. A hisztériásoknál az emocionális, érzelmi testben. A félelem-pontoknál a mentális testben.
Mindhárom testünk megvan tehát, de bármelyikben is kalandozunk, ha egy szituáció kihívást hoz, akkor azonnal abba a testbe ugrunk, amelyben fixálódtunk. Erről a talajról indul reakciónk.
A düh-pont képviselői /8, 9, 1/ az emberek ellen mozognak. A hisztériások /2, 3, 4/ az emberek felé mozognak. A félelem pontok /5, 6, 7/ az emberektől elfelé mozdulnak.
A kilences a belső düh-pont, a hármas a belső hisztéria-pont, a hatos a belső félelem pont. A belső pontoknak egy interiorizált és egy exteriorizált változata van.
Az ezen pontok képviselőinél a konfliktus az ellenszegülés, az irányítás és az engedelmesség körül manifesztálódik. Az egyes engedelmes és ezért dühös. A nyolcas ellenkező és ezért ijedt. A kilences a kettő közé szorult: ingadozik az engedelmesség és a düh, illetve az engedetlenség és következményes félelem között.
A központi téma ezen csoportban az idő, a pénz és a piszok. Ezek válnak a hatalmi harcok arénáivá. Például a rögeszmések szokása lehet az elkésés, ezzel demonstrálva nem-együttműködésüket. Másokat pontosságra kényszeríteni a vezérlés fenntartásának módja lehet.
A csoporthoz tartozó pontoknál mindenütt van egy érzelmi izoláltságérzés. A dühöt mint szociálisan célszerűtlen viselkedést, elkerülik, és így lassacskán minden érzés elfojtódik. A lágyság és sérülékenység érzések függéshez és gyengeséghez vezethetnek, így a kontroll elvesztéséhez. A düh először a fizikai testben jelentkezik. Egyéb érzelmek és gondolatok a dühöt követik. A düh az első.
A hisztérikusoknál a fixáció az érzelmi testben kristályosodott ki. Ezek azok az emberek, akiknek fixációját az érzelmek működtetik. A hisztéria a görög anyaméh szóból származik. Mivel ezek túlságosan emocionált személyiségek, ahol az érzelmek egyensúlya felborult, ezt a szindrómát a női állapotra vetítették. Míg a nyugati kultúrában a kettes és négyes pontot női stílusnak tartják, vannak férfi képviselői is ezen összes fixációnak. Ezen csoport központi témája annak észlelése, hogy nem szeretik őket annak, akik valójában.
A hisztérikusok által kifejlesztett különféle stratégiák azokra a módokra irányulnak, amivel szeretetet tudnak elérni. A hármas azt akarja, hogy azért szeressék, amit produkál; a kettes azért követel szeretetet, mert rendkívül segítőkész és gondodat viseli; a négyes pedig azért követeli a szeretetet, mert ő elit.
Ez egyben azt is megszabja, hogy hogyan közelítenek az emberek felé. A központi téma a kapcsolat és gyakran teszik fel a kérdést: kivel vagyok?
Általában véve, ahelyett, hogy a túlélés szükségleteinek kielégítése érdekében a környezeten dolgoznak, a hisztérikus személyiség egy másik emberen dolgozik, gyakran egy megszállotton, aki azután munkálkodik a környezeten. Ilymódon általában ezek a leginkább függő személyiség típusok.
Más néven imázspontoknak is nevezik ezeket, mivel az ilyen emberek kiárusítják esszenciális lényüket egy olyan imázs kedvéért, amelyet véleményünk szerint a társadalom elvár tőlük. Ők gyakran az Enneagram leggyönyörűbb emberei.
A félelempontoknál a fixáció a mentális testben kristályosodott ki. Akik ezekbe a pontokba tartoznak, azok a szellemüket, az eszüket a fenyegető külvilágnak felfogott dolog elleni védelemre használják fel. Stílusként ezek az emberek a többi embertől távolodnak.
Néha cselekvő csoportnak is nevezik őket. Ezeknek az embereknek ugyanis mindig sok dolguk van a cselekvés és gondolkodás közti polaritással. Az, hogy erőteljesen belemerülnek belső eszmékbe és tárgyakba, oda vezet, hogy tiszta, döntésen alapuló cselekvést ritkán végeznek.
A hatos hiedelemrendszerek mögé rejtőzik azért, hogy elkerülje az elsődleges ösztönöket. Ily módon elveszti a külvilággal az ösztönös kapcsolatot. Ez viszont kételkedést és viselkedési dadogást eredményez.
Az ötös azért gyűjt információt és tudást, hogy a külvilág fenyegető túlterhelésétől megóvja magát. Azt érezvén, hogy a külső kapcsolatok korlátozzák, az ötös egy belső mentális, elméleti világba vonul.
A hetes egymással összefüggésben nem álló dolgok közt laterális kapcsolatokat csinál azért, hogy a virtuozitás lenyűgöző látszatát keltse. Ezen a módon a hetes mind saját magát, mind pedig hallgatóját elvonja a mélyebb emocionális kapcsolat lehetőségétől. A hetes a fájdalmat kerüli el ezzel. Félvén attól, hogy elveszti helyét isten tervében, a hetes végtelen tervezgetéssel és véleményalkotással kompenzál.
Publisher: Sipi46 Budapest. Web mindenes: Sipi