A belső dühpont
Magasabb oktáv: A Szent
Szent eszme: Szeretet
A szent út : Helyes cselekvés
Alacsonyabb oktáv: A lusta személyiség
Szenvedély: Lustaság
Idealizálás: Kényelemben vagyok
Beszédstílus: saga - monda
Elkerülés tárgya: A konfliktus
Védekező mechanizmus: Ön-narkotizálás, ön-kábítás
Csapda: A kereső
Dichotómia/kettősség/: Hívő/Kételkedő
Példák:
Albert Einstein, Gerald Ford, Julia Child, Keith Richards, Ringo Starr, Ronald Reagan, Buckminster Fuller, Carl Rogers, Gregory Bateson, Eillie Nelson
A kilences a belső düh-pont. Ami ezzel a ponttal kapcsolatban azonnali figyelmet érdemel, az a düh hiánya! A kilencesek a felszínen nagyon gyakran valójában mézédesek, kenyérre lehet őket kenni, olyan lágyak. Olyan érzést kelthetnek, hogy együtt áramlanak a világgal.
Szenvedély
A belső dühpontnál a szenvedély, ami a gépet hajtja, a lustaság. Ezek az emberek nem szükségszerűen lusták egy adott feladat elvégzésével kapcsolatban, hanem lusták azon dolgozni, ami fontos, ami elengedhetetlen. A dühöt, haragot elkerülik. A konfliktust elkerülik. Ahelyett, hogy dühbe gurulnának, inkább öntudatlanná válnak. Azok az emberek, akik a dühbe jövés helyett mézes-mázossá válnak és elkülönülnek a helyzettől a konfliktus pillanatában, valószínűleg kilencesek. Az a személy, aki gyakran konfrontálódik, aki veszekedős és tolakodó, az csaknem biztosan nem kilences.
Ez persze nem azt jelenti, hogy a kilencesek sohasem dühösek, vagy hogy ezt soha nem mutatják ki, hanem azt, hogy a düh kifejezése sokkal később jön keletkezésének pillanatához képest. Vannak kiborulások, felrobbanások, de ezek általában nem kapcsolódnak az akkori helyzethez. Talán te is ismersz olyasvalakit, aki ajtókat vagdos, újságokat dobál szét és őrjöng azért, mert valaki máshova rakta újságját. Észrevehetjük azt, hogy a düh teljesen aránytalan mértékű a helyzethez képest, és nem az akkor éppen felelős személy ellen irányul.
A kilences problémája a nem kifejezett düh. Ez csak halmozódik, halmozódik, és egyre csak halmozódik. Aztán egyszer csak valami jelentéktelen apróság a haragnak egy éveken át halmozódó vulkáját robbantja ki.
Még egyszer hangsúlyozzuk, hogy az indolencia itt nem azt jelenti, hogy ezek az emberek lusták. Dolgoznak, sőt ezt gyakran nagyon is keményen teszik. Szorgalmasak és produktívak lehetnek. Azonban alszanak akkor, amikor életük fontos dolgait kellene intézniük. Amikor egy valóban fontos téma jelentkezik, akkor a kilencesek azonnal nem fontos dolgok irányába fordulnak. Kívülről meg tudod mondani, hogy egy kilences mikor kerül valami fontos közelébe: ilyenkor tudniillik elmerül az apró részletekben. Talán akad olyan ismerősöd, aki hozzálát háza kitakarításához és hosszú időre teljesen elmerül a kandalló tégláinak egyenkénti tisztogatásában. Csak erre az apróságra képes összpontosítani, miközben megfeledkezik az óriási felfordulásról, ami mindenütt körülveszi.
Minden dolog egyforma fontosságú. Mivel minden egyformán fontos, mindent sorban egymás után kell elvégezni.
Az egyik csoportfoglalkozáson egy kilences nő elmesélte, hogy késésben volt egyszer egy nagyon fontos találkozóról. Kifelé rohanva észrevette, hogy a gyerekek ágyai nem voltak bevetve. Visszament, hogy beágyazzon, és hamarosan belemerült egy ifjusági magazin egyik írásába. Ott ült a félig bevetett ágyon felöltözve és olvasta a cikket annak ellenére, hogy már alapos késésben volt a fontos találkozóról.
A kilences pont különös jelentőséggel bír ebben a rendszerben. Az egész Enneagrammra vonatkozóan ez a reflektív, a visszatükröző pont. A rendszer összes többi pontjára vonatkozóan torzulás van a percepció, az észlelés szűrőjében. A kilencesnél nincs torzulás önmagában véve. Ehelyett ezek az emberek egyszerűen alszanak. Nem az általános alvajáró minőségről van itt szó az ébredés utáni élet szempontjából nézve, hanem egy ennél is nyilvánvalóbb, mélyebb alvásról.
A kilences nézőpontja - mivel torzítatlan - tükrözni képes az összes többi pont szemléletét. Ezek azok az emberek, akik meg tudják érteni és el tudják foglalni az összes pozíciót. A kilences számára nehéz feladat megtudni a saját véleményét, mivel az összes nézőpontot képes hallani, és minden, a maga módján, ésszerűnek hangzik.
Az egyik csoporton volt egy szociális gondozó, akinek ez volt a problémája. A felettesei azt mondták neki: Teljesen nyilvánvaló, hogy ez a gyerek ilyen és ilyen okok miatt nem maradhat az otthonában... Ő persze egyetértett: Igen. Így helyes. Nem maradhat otthon." Aztán elment a családhoz, beszélt a szülőkkel, akik ezt mondták: Nem, nem. Itthon kell maradnia. És elmondták érvelésüket. Ő ezt is megértette és elfogadta: Igen ez így igaz. Teljesen érthető. Majd órákat töltött azzal, hogy hivatala és a család közt ingázott, meghallgatva és megértve mindkét felet.
Mivel ez egy kaméleon pont, a kilenceseket néha nehéz azonosítani. Mivel azok, akik a kilences személyiséget jelenítik meg, elvesztették saját személyes poziciójukat és minden nézőpontot egyformán képesek látni, a tendencia kapcsolataikban az, hogy annak a valakinek a színét veszik fel, akivel éppen vannak.
Látni lehet néha olyan kilenceseket, akik radikális stílusváltást tesznek. A késői teenager éveikben pop-rajongók, tetováltatják magukat, a csoport öltözködési és életstílusát veszik fel, talán még a törvénnyel is öszeütközésbe kerülnek. Később aztán jobb körökbe kapcsolódnak és három részes öltönyt viselnek. Ronald Reagan jó példa lehet erre. A Screen Actors Guild-nél egy nagyon liberális pozícióból indult, majd végül egy nagyon konzervatív társaságba került.
Azok az emberek, akik tanulmányozzák az Enneagrammot, és az összes ponttal azonosítják magukat, nagyon gyakran kilencesek.
Annak ellenére, hogy a kilences a belső dühpont, a képviselőit aligha lehet dühösnek látni. Nagyon is lágynak tűnhetnek. Szinte érezhető az édes íz. Mivel az önértékelés itt a valódi probléma, ezek az emberek minden tőlük telhetőt megtesznek annak érdekében, hogy jó fiúk legyenek. Egy kapcsolatban a kilences gyakran felveheti a lábtörlő szerepet azért, hogy biztos legyen abban, hogy csak jót csinál.
A kilencesben gyakran jelentkezhet egy olyan érzés a kapcsolatban, hogy a szeretett személy felé elvesztett minden határt és korlátot. Teljesen el tud merülni a másikban, majd annak visszatükröződésévé válik. Gyakran olyan partnernél kötnek ki, aki sokkal jobban kiadja érzelmeit, vagy aki lobbanékony természetű. A kilences a tükör, a kapcsolat háttérben elhelyezkedő támogatója. Ritkán látható az, hogy egy kilences elhagyjon egy kapcsolatot. Vagy a másik szakít, vagy jön valaki, és ellopja a kilencest. Ez többek közt azért van, mert a kilencesnek nehéz konfrontálódnia, azt mondani: Elegem van. El akarok menni. Ahogy a kilences a szakításkor viselkedik: érzelmileg kialszik, letörik, olyan lesz, mint egy fadarab, és hagyja a másikat elmenni. Ez is a konfliktus elkerülésének egy módja. A lustaság egy példája. Ha két kilences összeakad, akkor ez a szakítósdi ítéletnapig folyhat. Az egyik csoporton egy nő megjegyezte, hogy ő 12 év után szakított partnerével. A kikérdezéskor aztán kiderült, hogy a szakítás 2 éve volt, de még mindig ugyanabban a házban laknak.
A kilences fixáció az egyik lábát az Enneagramm konformista oldalán, a másikat pedig a non-konformista oldalán tartja. El van merülve az ambivalenciában. Az egyik láb a hármason, ami a legkonformistább, a másik a hatoson, ami autoriter-ellenes és nonkonformista.
A kilencesek számára probléma az, hogy amikor engedékenyek vagy konformisták, ez feldühíti őket, amikor pedig nem engedékenyek vagy non-konformisták, ez megrémíti őket. A kilences jó fiú vagy jó kislány akar lenni és az engedékenység csapdájába kerül, ami aztán dühöt hoz létre.
Ezek az emberek a fennmaradás képességével szereznek hatalmat. Ez az anális visszatartó magatartás helye. Ezek azok, akik olyan dolgokat gyűjtenek össze, ami egyszer még hasznos lehet. Ők nem azok a gyűjtők, akik gyüjteményük darabjaihoz valamilyen tartalmat, gondolatot fűznek, és nem azok, akik szeretik áttekinteni és szortírozni kollekcióikat, bár néha lehet ilyen szokásuk is.
A kilences az a fajta, akinek a garázsa tele van nagy dobozokkal, amikben egyszer még felhasználható holmik vannak. Képtelenek bármit is kidobni. A lakás tele lehet csészékkel, apró relikviákkal. Raktáron lehet akár egy tartalék motor az autó számára, vagy az összes füzet és jegyzet a gimnáziumtól kezdve, bedobozolva, mondjuk a vendégszobában.
Az üzleti életben a kilences igen nehezen válik meg készpénztől, és ugyancsak nehezen ír alá bármilyen papírt. Emellett notórius elkéső lehet.
A magasabb oktávban ez a szent otthona. A kilences legmagasabb szintű kifejeződése az isteni szeretet, és az Ego. Ezt a fogalmat gyakran a fixáció igazolására használja. A kilencesek valóban jók akarnak lenni. Az a hiedelmük, hogy ennek érdekében nem nyilváníthatják ki haragjukat, mivel aki dühös, az rossz.
A ki nem fejezett düh a következőkbe fordulhat át: passzív-agresszív nem-cselekvés, rutin és önmagára kirótt sérülés. A kilences teste az idők folyamán olyanná válhat, mint a fa, mintha a felhalmozódott düh beépült volna a szövetekbe.
Egy másik módja annak, ahogy a kilences kifejezi a dühét az, hogy saját maga ellen fordítja. A kilences gyakran balesetre hajlamos. A nagy biztosítótársaságok kimutatták, hogy a balesetek nagy többségét az emberek egy kis százaléka okozza. Ezek többsége feltehetően kilences. Kockáztatják a testet, ami egy stratégia a düh érzésének elkerülésére.
Ez valami olyan, mintha a húsunkban kevesebb idegvégződés lenne. A kilences beleütközik a dolgokba. Olyan, mintha eltompítanák magukat.
Egy villanyszerelő az egyik csoportban elmondta, hogy el akarta vinni magával valahova a cicáját. Az kiugrott a kezéből, és egy autó elgázolta. Ő dühében sarkon fordult és visszarohant a házba, miközben nekiment egy ágnak, és majdnem megvakult. A dühöt befelé fordította. Nem tudta, hogy mit kezdjen vele, szimbolikusan kiverte a szemét, mert nem tartotta rajta macskáján.
Egy másik kilences rendszeresen összetöri autóját, mert amikor dühös lesz, kocsiba ül, vezeti az autót, majd elveszíti.
Idealizálás
Az idealizálás: Kényelemben vagyok. Az Enneagrammban ez a túlélő pont. Ezek az emberek csaknem minden szituációba bele tudnak olvadni. A lustaság szenvedélyébe temetkezve elkerülik a pillanattal való konfrontációt. Az elkerülendő dolog a konfliktus.
Gyermekkor
A munkámból szerzett tapasztalatom az, hogy ez a fixáció születési traumával kezdődik, vagy legalábbis ez prediszponál rá. A kilencesek olyan emberek, akik traumatizálódtak a szülőcsatornában. Van bennük egy nyomás-érzés. Érzik ezt a nyomást, és küzdeni akarnak ellene. Úgy érzik, hogy be vannak zárva. A nyomás tapasztalása frigiddé és passzív/agresszívvé teszi őket. Mozdíthatatlanná válhatnak.
Gyermekként a kilencesek gyakran a háttérben voltak. Lehet olyan érzésük, hogy testvérük beárnyékolta őket. A nagy színielőadás valahol másutt zajlott a családban, és ők csak megfigyelők voltak. Bár nem voltak a színpad közepén, az engedékenységgel és dühvel mégis foglalkozniuk kellett. Gyermekként a szüleiken keresztül éltek, szülőként pedig gyakran a gyermekükön keresztül élnek.
A kilencesben van egy feloldatlan dühérzés. Ez mindig jelen van. Úgy érzi, hogy ha egyszer ezt a dühöt szabadon kiengedné, akkor az fatális lenne. Tehát e helyett a kiengedés helyett öntudatlanná válik és kiszáll a helyzetből. A korai gyermekkorban lehet olyan súlyos konfliktushelyzet, amiből azt tanulta, hogy abból nagyon nagy baj származik, ha dühös lesz. Ez aztán a későbbiekben is megmarad, már nem is tudatos formában.
Beszédstílus
A beszédstílus az összes pont esetében egy nagyon fontos diagnosztikus eszköz. A kilences esetében ez a monda. Ha megkérdezel egy kilencest, hogy hogy van, ő ahelyett, hogy egyszerűen válaszolna, egy történetbe kezd: Hát tulajdonképpen elég jól vagyok, bár ma reggel egy kicsit felhúztam magam. Kimentem Joe-val, biztosan emlékszel arra a srácra, azt hiszem, annak a hogyishívjáknak a házibuliján ismertük meg. Na, és elindultunk Fultonba. Vagy mi is a neve? Fulton, vagy O,Farrel? Szóval bedobtunk valamit, és közben összefutottunk egy másik pasival, tudod, na hogyishívják? Na, és ő mesélte el azt a történetet, hogy.....
Ezek lehetnek azok az emberek, akiktől nehezen lehet megszabadulni, mivel állandóan az érintőkön, mellékvágányokon mozognak. Persze nem az összes kilences ilyen. Van olyan, akiben szégyenérzés alakult ki, szégyenlősség, aminek következtében egyáltalán nem beszél. De ha mégis megszólal, akkor túl sok technikai részlettel halmoz el, és elvész a mellékvágányokon.
Erős késztetésük van arra, hogy kiugorjanak az itt-és-most-ból, hogy kilépjenek ebből a beszélgetésből az ózonba.
Milton Erickson, a híres pszichiáter, hipnoterapeuta, azzal juttatta transzba az embert, hogy halálra untatta a beszédével. Egy másik nagyszerű példa Carl Rogers. Az ő nézete szerint a terapeuta nem-direktív és csupán azt tükrözi vissza, amit a kliens mond vagy tesz. Számára tehát az ideális terapeuta egy tükör.
A csapda
A csapda a keresővé válás. A keresés módja a kilences esetében egy fajta ön-narkotizálás. Ha mondjuk interjút készítünk egy kilencessel, akkor ő a mikrofonra néz és megpróbálja azt kitalálni. Ahelyett, hogy belemenne a beszélgetésbe, valami ilyen jár a fejében: Kíváncsi vagyok, hogy ez a mikrofon azokhoz a drótokhoz van-e csatlakoztatva....Hm.....és ott van egy kondenzátor.... Órákat képes eltölteni a világ megfejtésén gondolkozva, miközben azt intarnalizálják. Ez az intreriorizálás nézőpontjának helye. Néha szeretik a famunkát, csiszolnak órákon keresztül, miközben dolgoznak a világon, felfedezik működését, mindenre keresik a választ.
Ők azok, akik órákon keresztül tudnak monoton munkát végezni, persze közben máshol járnak, és a munkát mégis jól végzik. Találhatók itt szövők és olyan számítógépkezelők, akik munkája ismétlődő lépésekből áll. Bizonyos kényelmet találnak a dologban, mivel azt észlelik, hogy a kezük szorgalmasan dolgozik, míg ők megszöknek a pillanatból. Találhatók köztük néha zsenik is, mint például Albert Einstein, Buckminster Fuller, Gregory Bateson. Einstein felesége a kapujukat pirosra mázolta, hogy férje hazataláljon. Egyébként annyira belemerült a fejszámolásba és a tűnődésbe, hogy össze-vissza bóklászott az utcán, szó szerint elveszve gondolataiban.
Ez a szórakozott professzor őstípusa, aki hatalmas mennyiségű technikai részletet és fogalmat tárol állandóan a fejében, és az intellektus világában hosszú időket képes eltölteni.
Védekező mechanizmus
A védekező mechanizmus itt az ön-narkotizálás. Valóban olyan érzés támad, hogy a dühöt sikerült elfelejteni, hogy a düh meg van tiltva, hogy az valami olyan dolog, amit jó emberek nem tesznek. Az ön-narkotizálás a düh elkerülésének egy módja.
Az ön-narkotizálás öntudatlanná váláson vagy rutin szokások kifejlesztésén keresztül történik. Ez a szokások helye. Ha egy kilences megtör egy szokást, akkor olyan érzése támad, hogy elvesztett egy darabot saját magából. Tehát feltöltik magukat szokásokkal. A szokásokra támaszkodnak, bíznak bennük. A szokások mögött aztán nyugovóra térnek. Ezek azok az emberek, akik 27 éven keresztül minden reggel ugyanazt a reggelit fogyasztják. Néha aztán olyan problémák is adódnak, mint az alkohol- vagy kábítószerfüggés.
Akadt a gyakorlatomban olyan kliens, aki azt mondta, hogy ő semmiféle mintát vagy szokást nem követ. Később kiderült, hogy nagyon merev keretek közt nőtt fel: benntlakásos iskola, katonai akadémia, és a mintája, a szokása az lett, hogy minden mintát elutasít.
Ahogy már említettem, ennek a pontnak sok baja lehet az addikcióval, a hozzászokással. Alkalmanként a csoportokon felbukkan egy-egy férfi kilences, aki régi ellenkultúrás, LSD ember volt.
Ezek még mindig hosszú hajat viselnek, összefonva, és fülkarikát, régi szokásukhoz tapadva.
Gurdjieff azt mondja, hogy mindnyájan gépek vagyunk. A kilences talán a leginkább gépszerű közöttünk. Nemrégiben olvastam egy történetet egy férfiről, aki 42 éven keresztül minden áldott nap ugyanabba az étterembe ment ebédelni, és mindig ugyanazt az ételt rendelte. Mindenben a rutinozásba való hajlam jelentkezik. Ez a konfliktus elkerülésének egy módja. Ez az, ahol bejön a lustaság. A szokás rabjaivá válnak. Ezek azok az emberek, akik alkoholistákká válnak, mert egyszer felvették az ivás szokását.
A kilencesek a nyakukban és a vállukban halmozzák fel dühüket. Ez a terület célpontja lehet ortopédiai problémáknak és ön-baleseteknek.
Az elkerülés tárgya
A kilences bármi áron elkerüli a konfliktust. Számára a méreg kifejezésének egyik módja az, hogy nyugodtan ül és semmit sem csinál, csak a sarkát szorítja a földhöz. Az Enneagrammmban ezek a legcsökönyösebb emberek. A kilencesnek extrém módon nehéz azt mondania, hogy nem. Inkább azt mondja: Azt gondolom erről, vagy: Majd térjünk vissza erre". Tehát igen gyakran nem lehet egy nemet kihúzni belőlük, de emellett dinamittal sem lehet őket megmozdítani. Ha kérsz tőlük valamit, akkor e térdreflex-szerű azonnali belső válaszuk az, hogy Nem akarom ezt megtenni.
A kilences szavakban kifejezheti mérgét, vagy fantáziálhat a konfrontációról egy nem-konfrontatív helyzetben. Egy barátom apja mindig azzal jött haza, hogy majdnem összeverekedett valakivel, vagy majdnem kiszúrta valaki szemét. Csodálkoztam azon, hogy egy ilyen ember hogyan kap egyáltalán munkát, ha ilyen összeférhetetlen. Aztán később kiderült, hogy csak azt meséli el otthon, amit gondolt ezen cselekedetekről.
A dichotómia /kettősség/
Minden pontnak van dichotomiája, polaritása. Ezek mindegyike megvan az emberekben, de az egyik felé inkább hajlanak, mint a másikhoz. A kilences kettőssége a hívő/kételkedő. Néhányuknál az egyik van előtérben, de a másik megtalálható a háttérben. Ez a fajta dichonomia hoz létre a kilenceseknél olyan dolgokat, mint például egy 10 éves próbaházasság. A kilences egyáltalán nem biztos benne, hogy ez működni fog, ezért a próbát még néhány évvel meghosszabbítja.
A kilences csatlakozhat szervezetekhez, de soha nem lesz ott szívvel-lélekkel, viszont soha sem ugrik ki. Hisz, majd ezt vizsgálja, majd kételkedik és ezt vizsgálja, de soha sincs igazán jelen. Úgy tűnik, hogy teljesen hisz benne, odaadással, majd ő lesz az a cinikus alak, aki mindenben kételkedik. A kételkedés a hatos pontba történő mozgással függ össze, ami a kételkedés származási helye. Látni fogjuk majd, hogy különféle összefüggések vannak a pontok között. A kilences például a nyolcas és az egyes közt egyensúlyoz, így benne van a nyolcas dühe és az egyes jósága.
Példák
Gerald Ford egy nagyszerű példa. A róla alkotott maradandó képemen vagy beveri a fejét, amikor kiszáll a gépből, vagy éppen legurul a lépcsőn.
Laurence Oliver szintén nagy képviselője ennek a pontnak. A kilences könnyen lehet híres, jó színész, mivel bármilyen nézőpontot könnyen fel tud venni. Ha egy nyolcas szerepet játszik, akkor csak nyolcast tud alakítani. A kilences bármely szerepbe be tud olvadni. Jellemző ez a flexibilitásuk.
Alfred Hitchcock szintén kilences volt. Az, ahogy filmet szeretett csinálni, a következő volt: előzőleg leült az asztalhoz, és mindent rendkívül gondosan, precízen kitervelt, olyan részletességgel, hogy a forgatáson már ott sem kellett volna lennie. Megtervezte, hogy a kamera mennyit emelkedjen, milyen fokban forduljon el, hogy akkor pontosan mit fog mutatni, stb. Amit tehát igazán szeretett a filmben, az annak a technikai aspektusa volt. Az elbeszélés vagy a karakter-fejlődés nála igazán gyenge pont. Filmjeiben a fényképezés, a struktúra komplexitása volt brilliáns. Az volt a mondása, hogy a színészek vágómarhák, sakkfigurák, amiket mozgatni kell. Tehát itt is látható a mechanizmusság.
A kilencest az élet strukturális aspektusa ragadja meg. Bármely témával kapcsolatban a technikai részleteket kezdik bőségesen taglalni.
Ausztria egy kilences ország. A kelet és nyugat, szocialista és kapitalista rendszerek közé szorulva a könnyen kezelhetőség borítólemezét tette magára, jelentősen különbözve a többi germán kultúrától. Itt több kényelem és könnyedség található, mint a szomszédos Németországban, ami egy hatos kultúra, vagy mint Svájcban, ami egy egyes. Amikor Hitler megszállta Ausztriát, akkor vidám tömeg üdvözölte. Amikor a szövetségesek szállták meg, azok is hasonló fogadtatásban részesültek. Ausztria minden nézőpontot fel tud venni, és aludni tér középen.
A kilencesek, amint a példákból már láthattuk, lehetnek tudósok, elnökök, gépkezelők egy szerelőszalagnál.
Altípusok
Az Enneagramm három alap-ösztönt ír le. Mindnyájukban van egy önfenntartó ösztön, egy szociális ösztön és egy szexuális ösztön. Mindenkiben megvan mind a három. Ezen ösztönök egyike sérültebb, mint a másik kettő. A sérültebb ösztönbe energiát szivárogtatunk. Talán úgy lehetne ezt jól elképzelni, mint egy háromlábú széket. Mindhárom láb megvan, de az egyik rövidebb. Mivel az egyik rövid, a szék erre az oldalra dől, de így az egész táj is, az egész nézőpontunk, és a világot így szemléljük.
Ebből adódóan mindegyikünk vagy szexuális, vagy szociális, vagy pedig önfenntartó altípusba sorolható. Mindhárom ösztön megvan bennünk, de az egyikbe több energiát bocsátunk. Ez lesz aztán az az ösztön, ami a gépet továbbhajtja.
Az egónkat a kilenc szenvedély egyike hajtja, és a szenvedély az ösztönbe szivárog. A szexuális típusúak hajlamosabbak az egy-az-egy kapcsolatra. A szociális altípusúak jobban szeretik a csoportokat, és jobban benne vannak a szociális miliőben. Jobban érdekli őket a státusz és az, hogy csoportokhoz tartozzanak. Az önfenntartó altípusúak egy kicsit közelebb vannak a csonthoz, és gyakran egy kicsit idegesebbnek tűnnek az átlagnál. Az élet nagyobb hányadát fordítják az életbenmaradás, fennmaradás kérdésére. Idejük nagyrészét olyan témákkal töltik, mint az élelem, a pénz, a menedék, az alapszükségletek.
A kilencesnél a szenvedély a lustaság, így a lustaság fog beszivárogni a három ösztön egyikébe.
Önfenntartás: Étvágy
Az önfenntartó, önmegőrző kilencest étvágynak hívják. Az egyik extrém foka ennek az a 200 kilós ember, akinek különlegesen széles ülés kell a repülőgépen. De ez szélsőség. Ismerek nem egy olyan önmegőrző kilencest, aki inkább sovány, aszketikus kinézetű. Azonban mindennel kapcsolatban van egy kielégítetlen étvágyérzés. Ezek azok az emberek, ahol az étvágy szabályozhatatlanná válik. Bármely kilences, amikor az önfenntartása előtérbe kerül, gyakran túleszi magát, vagy az aggodalmát és dühét próbálja ételbe, italba vagy bármibe folytani. Minden cselekvésében jelen van az az érzés, hogy soha nem elég. Nem teljesen kielégítő, legyen az borivás, szerelmeskedés, vagy evés. Sohasem teljesen elég. Ez az önfenntartási ösztön következménye. Ez történik akkor, amikor a lustaság az önfenntartó ösztönbe szivárog. Ez azért van, mert kísérlet történik arra, hogy a düh tudat alatti érzését valamilyen más irányba vezesse le.
Volt egy kliensem, aki egy önfenntartó kilences volt. Amit ő mindig akart az életben, az a nagy játék volt. Számára a nagy játék versenyautók építését jelentette. Az összes pénzét, amit munkájával keresett, versenyautó építésébe ölte. De ez soha nem volt elég. Ha egy Ferrarit épített, az nem a legjobb Ferrari volt. Ha egy Lamborghinit, akkor mindig volt valahol egy másik, és ha csak őneki volt valamiből, akkor volt boldog. Ez volt élete fő problémája. Volt benne egyfajta éhség, amit sohasem tudott teljesen csillapítani. Ez tehát az önfenntartó kilences.
Szociális: részvétel
A szociális kilencest részvételnek nevezzük. Ezek a csatlakozók. A titkos kételkedő jön be ezen a helyen. Ezek azok az emberek, akik szociális részvételt keresnek és mégis visszatartják magukat. A részvétel azt jelenti, hogy ingadoznak a teljes odaadás és a távolmaradás között. Az egyik barátomnak az apja belépett az Elks Klubba és a Rotary Klubba és ezen kívül öt vagy hat hasonló szervezetbe - millió ilyen létezik. Elmennek gyűlésekre, soha nem lesznek valamelyik szervezet vezetőjévé, épp csak a széleken sodródnak és van egy olyan érzésük, hogy valójában soha nincsenek ott és soha nem szállnak ki belőle teljesen. Ha megkérdezed tőlük, hogy milyen a szervezetük, akkor mindig valamilyen fenntartással nyilatkoznak róla. Ez pontosan olyan, mint a 10 éves próbaházasság, csak ez szervezetekkel és csoportokkal történik egy szociális kontextusban.
Szexuális: egybeolvadás.
A szexuális kilencest egybeolvadásnak nevezzük. A szexuális kilencesnél lehet azt észlelni, hogy teljesen beleolvad a másikba. A szexuális kilences az, aki valóban elveszti a határokat, sokkal inkább, mint a többi kilences, abban az értelemben, hogy nem tudja, hogy az én hol végződik és a te hol kezdődik. Beszéltem olyan szexuális kilencesekkel, akik azt mondták, hogy öntudatlanul ették ki az éltelt partnerük tányérjából az étteremben, nem ismerve fel azt, hogy el vannak különülve a másiktól. Sohasem hallottam arról, hogy egy szexuális kilences ténylegesen elhagyott egy kapcsolatot. Valóban az én elvesztésének érzése lép fel a határok megszűnésével, a szeretett lénybe való beolvadással. Az egybeolvadás keveredést jelent. Ha arról van bárhol is szó, hogy kettő eggyé vált, a kilencesek ezt komolyan gonolják. Egy egybefolyás jelentkezik; a kettő találkozik és többé nem lehet megmondani, hogy mi micsoda, ki kicsoda. A kilencesek egy olyan erős személyiséget keresnek, vagy legalább is olyasvalakit, akinek sokfajta véleménye van, vagy aki hangos, ahhoz, hogy összekeveredhessenek, egybefolyhassanak vele.
Ez nem azt jelenti, hogy nagyon közel lenni valakihez: ez azt jelenti, hogy valaki mássá válni. A szexuális kilences, vagyis ez az altípus olyasvalakivel fog kapcsolatot létesíteni, aki kettőjük közül az erősebb, vagy ha nem is erősebb, akkor karizmatikusabb.
Magasabb oktáv.
A kilences magasabb oktávja a Szent. A Szent Eszme a Szeretet, és az Út a Helyes Cselekvés. A kilences önmaga számára kitűzött célja valóban az, hogy egy szeretett személy legyen. Ez válik a düh elkerülésének racionalizálásává. Ez lesz annak a módja, hogy a gép a lustaságon fut. Ténylegesen, a lustaságot összekeverik a szeretettel!
Amikor a kilences képes a helyes cselekvésre, vagy arra, hogy jelen legyen a pillanatban és kifejezze önmagát a pillanatban, akkor a helyes cselekvés útján jár és a szeretet szent eszméjét valósítja meg. A kilences ezen a felemelkedett helyen a Szentté válik. A kilences képes arra, hogy az összes nézőpontot kifejezze, hogy ezeket visszatükrözze, képes bármilyen helyzetbe beleolvadni és ebben a helyzetben képes kifejezni a helyes cselekvést és a szent szeretetet. Terézanya és Ramana Maharishi a megvilágosodott kilences példái.
A magadnak feltett kérdések:
Ha őszinte válaszokat adsz ezekre a kérdésekre, segítesz felfedezni saját személyiség fixációdat. Amikor azonosítod magadat, jó, ha észben tartasz néhány nagyon fontos dolgot:
1. Mindnyájunkban megvan az összes minta, ezért az összes fixációt egy kicsit érvényesnek fogod találni magadra. Azonban lesz egy pont, amelyik a legpontosabban leírja a személyiségfixációdat.
2. Nem váltunk fixációkat. A fixáció a világról alkotott nézőpontod kikristályosodása. Ez nem változik. Veszünk át mintákat másoktól. Az én anyám pl. egy négyes volt és jónéhány négyes minta van bennem, de én egy nyolcas vagyok. Életed bizonyos pontjain jobban belemélyedsz fixációdba. Általában, ha visszagondolsz középiskolai, vagy egyetemi éveidre, akkor rájöhetsz, hogy a fixációd jellegzetességeit sokkal nyilvánvalóbban hordoztad, mint most. Meglehetősen gyakran, ha a kilenceseket a dühről kérdezem, azt mondják hát van dolgom vele. Ez a folyamat azon idő elé nyúlik vissza, amikor dolgozni kezdtél magadon. Életed bizonyos periódusaiban lehet, hogy stresszhelyzetbe kerültél és a stresszhelyzetből többet mutattál be. Amikor főiskolára jártam, gyakran voltam stresszhelyzetben és éveket töltöttem a szobámban könyvolvasással. Ez egy példa arra, hogy a nyolcas az ötös felé mozdul el. Nem váltam ötössé, épp csak egy ideig egy kicsit úgy működtem, mint az ötös.
3. Ez NEM az, aki vagy. Ez annak a leírása, aki nem vagy! Ez annak a leírása, hogy hogyan nyilvánulunk meg a világban, mikor nem vagyunk magasabb énünkben. Ezek azon ego álláspontok leírásai, amelyek elkülönítve tartanak bennünket attól, amik valójában vagyunk.
4. Értékes leckéket kaphatunk a fixációk mindegyikéből, Ezek a minták nem helytelenek vagy rosszak. Ezek a minták csupán olyan stratégiákat tükröznek, amiket a világban való túlélés kedvéért tanultunk meg. Rendkívül hasznos dolog az összes fixációból leszűrni a számunkra érvényes tanulságot még akkor is, amikor valamelyik mintával nem azonosítjuk magunkat.
Kilences pont:
1. Gyakran találod azt nehéznek, hogy az adott pillanatban kifejezd dühödet?
2. Van benned egy olyan tendencia, hogy felhalmozz olyan holmikat, amik egy szép napon hasznossá válhatnak?
3. Letérsz-e utadról azért, hogy elkerüld a konfliktust?
4. Gyakran elkésel találkozókról?
5. Könnyű számodra felismerni azt, hogy az összes szempontban van valami igazság?
6. Élvezed azt, ha van időd arra, hogy éppen csak szortírozgass, anélkül, hogy kényszerítve legyél teljesítményre?
7. Észrevetted-e, hogy olyan partnereid vannak, akik érzelmileg sokkal lobbanékonyabbak, mint te?
8. Könnyebbnek találod azt, hogy elmerülj privát gondolataidban, mint hogy ragaszkodj élményedhez az adott pillanatban?
9. Mondhatod általában azt, hogy kényelemben érzed magad a világban?
10. Egy problémával kapcsolatban könnyebb valaki mást hibáztatnod, mint azt a személyt, aki a problémát okozta?
11. Észreveszed-e azt néha, hogy olyan dühkitörésed van, ami aránytalan az adott helyzethez képest?
12. Félsz-e attól, hogy ha egyszer igazán dühbe gurulsz, akkor súlyosan megsérthetsz, vagy megölhetsz valakit?
13. Helytelenítették a dühöd, amikor gyermek voltál?
14. Észreveszed-e magadon, hogy néha elveszel a részletekben (mondjuk a fürdőszobacsempe tisztogatása egy fogkefével) és hirtelen döbbensz rá, hogy órák repültek el?
15. Észleled-e azt, hogy nehezen mondasz nem-et, amikor megkérnek valamire, de vontatott és csökönyös leszel, amikor azt ténylegesen meg kell csinálni akkor, ha nincs igazán kedved.
A fenti kérdések döntő többségét a kilencesek igennel fogják megválaszolni. Lehetsz akkor is egy kilences, ha nem ilyen módon válaszolsz. Mindnyájan - akár kilences fixációnk van, akár nem - fogunk valami ismerőset találni a kérdésekben és egy részüket igenlővel válaszoljuk meg. Ha azonban a mérgedet az adott pillanatban könnyen ki tudod fejezni, és ha szándékosan benne maradsz a konfliktushelyzetben, akkor valószínűleg nem vagy kilences.
Előfordulhat talán az is, hogy nagy ritkán dühbe jössz, vagy a konfliktus felé mozdulsz el és mégis kilences fixációd van. Vizsgáld meg életed nagyobb mintáit. Kezdj el kifejleszteni egy áttekintő képességet, amelyik a felébredés ösvényén az önismeret első lépése.
Publisher: Sipi46 Budapest. Web mindenes: Sipi