Kérdések
és válaszok Kérdések
és válaszokSokan kérdezték tőlem, különösen az utóbbi időben a TEGYÓ hasábjain megjelenő beteg gyógyítókról szóló cikkek által felzaklatva, hogyan volna lehetséges reikizés közben átvenni a reikizettől a betegséget, mert nekik ez, bármennyire is szeretnék, ez idáig még nem sikerült. A nagy érdeklődésre való tekintettel az alábbiakban közreadnék néhány jó tanácsot, amelyek betartása a legmakacsabb reikiző ellenállását is képes megtörni.
1/ Válaszd ki a számodra legfélelmetesebb betegséget.
Sajnos, ha nem félsz a reikizett betegségétől, nem fog sikerülni átvenned. Ezért csak olyanokat reikizz, akiknek rettegett betegsége van, amiben biztos vagy, hogy nem tudnál vele megbirkózni. Influenzával, fertőző májgyulladással nem is érdemes próbálkozni, manapság leginkább a rák, az AIDS és a búbópestis javasolt.
2/ Tudatosítsd magadban a folyamatot, ahogy átveszed a betegséget.
Már előzetesen is végezhetsz gyakorlatokat, amelyben elképzeled, ahogy fokozatosan megbetegszel, egymás után jelennek meg rajtad a kívánt tünetek. Ha nem sikerül megteremtened a betegség démonát, amely felülkerekedik rajtad, nem sok esélyed van az átvételre
3/ Akard teljes erődből a gyógyítást.
Ha hűvös semlegességgel kívül maradsz, ha csak közvetíted a reikit és nem éled bele magad a gyógyító szerepébe, nem sok esélyed van. Érezd át a beteg szenvedését, minden energiádat fordítsd a betegsége ellen, vedd át a karmáját is, hiszen te, a nagy gyógyító, inkább megbirkózol vele.
Félretéve a tréfát, valóban ismert az a jelenség, hogy gyógyítással foglalkozó emberek úgy érzik, rajtuk is megjelennek a páciens tünetei. Ismert az ún. medikusbetegség, amikor is az orvostanhallgató az éppen tanult kórt azonnal diagnosztizálja magán, valamint ismert a hipochonder beteg, aki sorban megkapja az összes divatos betegséget a háziorvosa legnagyobb örömére. Jó néhány esetben azonban a megbetegedés (mint ahogy a statisztika is mutatja) sajnos foglalkozási ártalommá válik.
Mi lehet ennek az oka? Első érzése az embernek az, hogy az ok, mint az élet más területén is, az, hogy ezek az emberek többet adnak magukból, mint amennyit szabadna. Többet vállalnak, mint amire képesek. Rendben van, de mi a helyzet a reikivel? Az ember itt csak közvetít, hogy lehet ebből baja?
Gondoljuk végig a folyamatot az Infozófia tanításai alapján. A reikiző mint egyirányú információs csatorna, ha semmi mást nem csinál, mint közvetít, teljesen kívülálló marad. Itt van az eb elhantolva: rendszerint azokat éri kellemetlen meglepetés, akik gyógyítani akarnak, annak ellenére, hogy minden mester minden tanfolyamon azt tanítja, és minden fórumon ismételten deklaráljuk, hogy a reikivel nem gyógyítunk
Mit is jelent a gyógyítás? A gyógyítás egy akaratlagos cselekvés: ÉN gyógyítalak TÉGED, ÉN megállapítom, hogy NEKED mi a bajod, és az én eszközeimmel GYÓGYÍTÓ ELJÁRÁST végzek RAJTAD. Ezzel szemben a reikis nem diagnosztizál, nem végez terápiát, csak információs csatorna, aki segíti a reikizettet, hogy gyógyulhasson, ha akar (azért ez egy kicsit paradox: nem gyógyítlak, csak a gyógyulásodat segítem).
Mondjuk, hogy ez világos. Hogyan lehet baja annak, aki felkészületlenül gyógyítani akar? Az objektumok közötti információcsere folyamata ilyenkor már nem csak az emberiség és a reikizett között zajlik (jórészt egy irányban persze), hanem belép a reikiző és a reikizett közti információcsere, amely már kétirányú kapcsolat lehet, és ezt csak annak szabad felvállalnia, aki erre alkalmas, képes, megfelelő képzettséggel, szaktudással és gyakorlattal rendelkezik. El nem tudom képzelni, honnan veszi a bátorságot magának az (hacsak nem született gyógyító), aki néhány hétvégi tanfolyamot elvégezve, újságban hirdeti magát, mint univerzális vagy speciális gyógyító! Hogy gondolhatja bárki, hogy sok évi tanulást és még több év, mester melletti gyakorlatot ki lehet hagyni!
Ez a gőg az, ami megbosszulja magát. Az óvatlan gyógyító a kétirányú kapcsolaton keresztül olyan elementálok számára nyit kaput magában, olyan programoknak ad táptalajt, amelyekkel nem képes megbirkózni.
Ez az elementál dolog a következőképpen működik. Az Infozófia első törvénye szerint minden objektum anyag, energia és információ egységéből áll, ahol információ alatt az objektumot működtető programok és adatok összességét értjük. Az elementál tiszta információ, lehet egy természeti elementál (lásd: Pogacnik: elementárok), lehet egy valamikori élő objektumé, de lehet egy ember által kigondolt struktúra is /regényalak, szellem (sátán, fajgyűlölet), démon (féltékenység, betegség), ártó vagy gyógyító gondolat, stb./ és mint ilyen, önmagában teljesen veszélytelen, mert anyag és energia nélkül üzemképtelen. Ahogy az immunrendszerünk a fizikai világ objektumai ellen véd minket, ugyanígy távol tart tőlünk saját programrendszerünk minden ellenséges elementált (pedig több lehet körülöttünk, mint ahány vírus és baktérium!). Csak azokra vagyunk nyitottak, amelyek javunkra válhatnak, amelyek erősítik a sajátunkat. Ezeknek tápot adunk (anyagot és energiát), ezek a gondolatok kicsíráznak bennünk és beépülnek a programrendszerünkbe. Ahogy fizikai immunrendszerünk sem legyőzhetetlen, mert igen agresszív kórokozók áttörhetik, különösen, ha nem vagyunk edzettek, vagy erősen fertőzött területre kerülünk (Ez a kaparj kurta, neked is lesz elve, miszerint, ha az ember más bőrbetegségét megkaparja, neki is lesz. Ha nem szeretem a búbópestist, talán a legjobb védekezés, ha nem megyek a trópusokra misszionáriusnak.), ugyanúgy a negatív elementálok is megtelepedhetnek bennünk (betegségek, megszállottság), ha tápot adunk nekik, azaz elfogadjuk őket valóságnak!
Sokan vannak, akik különféle mentális pajzsok használatával próbálják védeni magukat. Nekem erről mindig első mesterem, bizonyos Rejtő Jenő, szavai jutnak az eszembe: "... vannak, akik azt hiszik, hogy a kapitány lelke jár vissza éjjelenként, de hát a modern, felvilágosodott ember nem hisz az ilyen babonaságokban. Különben is köztudott, ha az ember a bal válla felett kétszer a háta mögé köp, akkor az megvédi minden rontástól..." Az elementál befogadásának első lépése az, hogy elhisszük a létezését! Ha félek valamitől, ha védekezek valami ellen, azt csak akkor teszem, ha az a valami létezik számomra! (Mit mondasz, ha látsz egy embert nyitott esernyővel sétálni a derült ég alatt? Óvatos, előrelátó vagy hóbortos?)
Hogy egy ezoterikában autentikusabb szerzőtől is idézzek: "Egy démont életre kelteni anélkül, hogy újra le tudnánk bontani, halálnál mélyebb, bonyolultabb veszélyt jelent! ... A gyengeség és tudatlanság megteremti a félelem, a betegségek és a halál Kyilkhorját, amely a legértékesebb alkotóerők őrzés nélkül hagyott nyersanyagát szívja fel és fordítja fegyverként a csapdába került ember ellen." --írja Szepes Mária a Vörös Oroszlán Kyilkhor című fejezetében.
Összefoglalva: Ha reikis vagy, csak tökéletes testi-lelki kondícióban reikizz, és ne akarj gyógyítani. Ne hidd: tudd, hogy bármilyen elementál csak akkor lehet rád hatással, ha te azt befogadod (sajnos ez a pozitívakra is igaz).
Ha megnézzük a Reikiről szóló könyveket, meghallgatjuk a Mesterek Reikiről szóló tanításait, nem találunk utalást arra, hogy a Reikit közösségek szervezésére hogyan használták vagy használták-e egyáltalán. Pedig minden adottsága megvan hozzá: nem kell benne hinni ahhoz, hogy működjön, nem kötődik vallásokhoz, fajra, nemre, hovatartozásra való tekintet nélkül használható: univerzális, mélységesen emberi és minden pozitív cselekedetet pártol. Elősegíti az emberek egymáshoz való közeledését, erősíti az összetartozás érzését. Mondhatnánk röviden: a Reiki a szeretet és az egység energiája.
Mégis azt láttuk, hogy ha vége van a tanfolyamnak, egy rövid összekapaszkodás után szétszéled a társaság és nagy részüket nem is látjuk többet. Néhány helyen spontán társaságok kialakulnak ugyan, de az emberi kapcsolatok mélysége nem haladja meg egy bélyeggyűjtő vagy egy sakk-kör kapcsolati mélységét. Semmi esetre sem versenyképes egy vallási közösség (szekta) vagy egy galeri (banda) tagjai között fennálló kötődésekkel (hogy az úttörő, KISz és ifivezetői közösségeket ne is említsem).
1993 márciusában néhányan úgy gondoltuk, meg kellene próbálni a Reikivel közösséget teremteni. Ez persze csak így visszatekintve tűnik tudatos tevékenységnek, akkor egyszerűen az történt, hogy elkezdtünk csinálni valamit, ami nekünk nagyon jólesett és amihez egyre többen csatlakoztak, és egyszer csak kiderült, hogy ez egy közösség. Így jött létre a Reiki Kuckó nevű képződmény.
Véletlenül kitaláltunk (újra felfedeztünk) néhány dolgot, amely nagyon jó közösségformáló eszköznek bizonyult:
Csoportreiki(csopireiki). Ilyet sehol nem hallottunk, nem olvastunk, ez saját találmány és talán a leghatékonyabb csoportképző eszköz. Csoportreikin eredetileg azt értik, hogy egy embert többen kezelnek, de nekünk mindig sok kezelendőnk és kevés reikisünk volt, ezért azt találtuk ki, hogy lefektettünk a rendelkezésre álló helyre annyi embert, amennyi csak elfért, felváltva fejtől-lábtól úgy, hogy egymás kezét meg tudták fogni. Az elhelyezkedés után néhány relaxációs utasítás következik (érkezz meg, hunyd be a szemed, lazíts, hallgasd a zenét, engedd ellazulni az összes izmodat, érezd az energia áramlását, stb.) esetleg pozitív programozás (engedd el a problémáidat, egészséges és kipihent vagy, stb.). Amikor már eltelt néhány nyugodt perc, a reikisek a csoportot elkezdik reikizni, mégpedig az elérhető fej-, láb- és mellkasi pozíciókat. Ha annyi reikis van, hogy egy emberre kettő is jut, akkor a fejnél lévő irányít. Általában figyeljük egymást, hogy minden kezelés egyszerre fejeződjön be, kb. 20-40 perc múlva (ez a reikisek és a kezelendők arányától függ).
Aurakiegyenlítés után visszahozzuk a csoportot a valóságba (mozdítsd meg az ujjaidat, teremtsd újra magad körül a szobát, az embereket, lassan nyisd ki a szemed, nyújtózz, stb.).
Mindig szakítunk időt arra, hogy megkérdezzük az élményeiket. Ezek a legszebb pillanatok: legtöbben mintha Tündérországból jöttek volna vissza, nem is tudnak sokáig megszólalni, csak az arcuk, a szemük beszél...
Az érintés csodája: a szeretet fizikai szintű kinyilvánítása.
Már a Reiki tanfolyamon tapasztalja mindenki, hogy milyen nagy erőfeszítésbe kerül leküzdeni a bennünk lévő ellenállást azzal kapcsolatban, hogy fizikailag megérintsük a másik embert, vagy eltűrjük a másik érintését. Pedig ez egy civilizációs ártalom, az egymástól való elidegenülés eredménye, amely már szinte minden közeledést, amely túlmegy a kézfogáson (simogatás, csók, ölelés), a szexualitás tárgykörébe sorol, és rossz szemmel néz (vidéken még inkább így van ez, mint a nagyvárosokban).
Ha megfigyeljük az állati csoportokat, például a majmokat, azt láthatjuk, hogy egymás állandó érintése (kurkászása) fontos része életüknek, sőt kísérletileg bizonyított, hogy ennek megakadályozása idegrendszeri betegségekhez, fejlődési rendellenességekhez vezet. Ha valaki azt gondolná, hogy az emberi fajnak nincs már erre szüksége, nagyon téved. Csak utalnék arra, hogy létezik érintésterápia az orvosi gyakorlatban, ha kíváncsi vagy, nézz utána. Én magam meg vagyok győződve arról, hogy a Reiki kezelésnek a Reikin kívül jelentős hatóanyaga maga az érintés is. Nem egy esetben tapasztaltam, hogy a megreikizett személy arra a kérdésünkre, hogy mitől érzékenyült el ennyire, azt válaszolta: Olyan csodálatos érzés, engem már évek óta nem érintett meg senki...
Nem csoda hát, hogy a társaságba bekerülő új ember nagyon hamar megérzi, hogy akik őt megérintik, nemcsak, hogy nem akarnak tőle semmit, hanem ezen az úton újra része lehet valami régen elfelejtett egésznek, ami annyira jó, hogy többé abba se lehet hagyni, mindig mindenhol érinteni kell a másikat.
Természetesen ennek az állandó összetartozásnak a megnyilvánulásait a külső szemlélők azonnal félreértik és mindenféle szexuális kavarodásra gondolnak, de ez rendszerint csak az első kezelésig tart.
Energiakör (fénykör). Ez egy jól ismert alakzat, sokan használják. Körben ülünk (állunk) és fogjuk egymás kezét (bal -vevő- tenyér felfelé, a jobb -adó- lefelé néz). Elképzeljük, hogy a bal kezünkkel kapott energiához hozzáadjuk a fejtetőnkön belépő energiát és továbbítjuk a jobb kezünkkel a szomszédunkhoz. Az energiaáram (fény) egyre erősödik megtölti a szobát, a házat, a várost, az országot, beragyogja a Földet. Küldünk belőle másoknak, szeretteinkhez, betegekhez, szenvedőknek. Felhasználhatjuk az energiakört bemutatkozásra, az átélt élmények megkérdezésére, kívánságkörnek, gyógyítókörnek, amikor a felgyűlt energiát (fényt) a kört alkotók sorban elmondott kívánsága szerint küldjük szét.
Vezetett relaxáció, meditáció. A vezető szándéka és fantáziája szerint sokféle lehet: pihentető (szép természeti környezetben végzett pihenés, találkozás kellemes emberekkel), megtisztító (vízben, tűzben végzett rituális mosdás, fénnyel, energiával való feltöltődés - infúzió, mely megszabadít minden felgyűlt rossztól és feltölt életenergiával), felfedező (gondolatban megtett fantasztikus utazás ismeretlen helyeken, más méretekben), konzultatív (találkozás szellemi vezetőnkkel, tanácskérés a problémánkhoz), stb.
Egyebek, már csak felsorolásszerűen: közös főzés és étkezések, kirándulások, közös játékok (energiakörben is), éneklés, tánc, rajz, személyiségfejlesztő gyakorlatok, közös bulik - szülinap, névnap -, műsoros rendezvények szervezése - versek, élőzene énekkel, színdarabrészlet, kabaré - , viták szervezése meghívott előadóval, vagy csak úgy, spontán. És még ami az eszünkbe jut, de mindig, mindenkor legyen mód és hely az egyéni reikizésre, mert mindig lesznek olyanok, akik éppen ezt igénylik.
Milyen tehát egy ilyen reiki közösség? Létszáma 20-40 fő (nálunk), dinamikusan változó (mindig jönnek újak, régiek hosszabb-rövidebb időre eltűnnek (sajnos időnként dolgozni is kell valamit!). Az életkor 16-50, de néha egy-egy gyerek vagy idős nagymama is nagyon jól érzi magát köztünk. Ha valaki nem beavatott, az nem kizáró ok (sőt, vannak, akik direkt élvezik, hogy őket minden alkalommal reikizik).
A külső szemlélő számára a legfeltűnőbb a tagok között látható szoros érzelmi közelség. Ez abban nyilvánul meg, hogy a tagok minden találkozás alkalmával hosszasan ölelkeznek (naponta esetleg többször is), állandóan egymás közelségét keresik, egymás kezét fogják, egymáshoz bújnak, mégpedig korra és nemre való tekintet nélkül (ez sokszor kergetett már őrületbe kívülállókat, akik azt akarták megtudni naivul, hogy ki, kivel van?).
A közösség leggyakoribb megjelenési formája (különösen előadások, meditációk, relaxációk alatt vagy étkezések után) az ún. reikikupac (reikupac), amely kezek, lábak, fejek káoszaként definiálható leginkább. Igen érdekes a kupac érzelmi viszonylatait megfigyelni. A szeretet érzésének minden színe megtalálható: apa-gyermek, anya-gyermek, fiú-lány, öcs-báty és húg-nővér szeretet egyaránt megélhető itt őszinte, tiszta szívvel, mindenfajta szexuális felhang nélkül. Természetesen kialakulnak párkapcsolatok is, de ezek magánügyek és nem zavarják a közösségi életet.
Mi a jó egy ilyen közösségben? Minden. Ha bármi problémád van, mindig megtalálod a szükséges segítséget/segítőt. Sosem vagy egyedül, szeretnek, várnak, segítenek és számítanak rád. Mindig őszinte lehetsz: kiadhatod magad, nem élnek vele vissza. Levetheted az álarcaidat, félrerakhatod fárasztó szerepeidet: nincs rájuk itt szükséged. Csiszolódsz és segítesz mások csiszolásában. Megtalálhatod az utat önmagadhoz. Ha még nem ismered magad, a többiek tükrében megláthatod. Ha még tanulnod kell, fejlődhetsz. Ha már tudsz, taníthatsz. Kellemes és biztonságos háttér az életedhez.
Hozd el a barátaidat is!
Készülődés
Talán láttad is azt a tévéműsort, kedves olvasóm, amelyben a stáb meghívott egy amazóniai bennszülött sámánt Magyarországra, mondván, hogy oly sokat filmezték már őket a dzsungelben, oly sokat voltak vendégek az ő falujukban, hogy most már dukál egy visszahívás, megmutatandó, hogyan él a fehér ember az ő falujában. Fel is öltöztetik az indiánt, felülnek vele a repülőre és meg is mutatnak neki mindenfélét a civilizáció áldásai közül.
A sámán elmeséli a forgatás során, hogy teljesen természetes módon, az otthoni szellemek elkísérték őt az útján, sőt most is vele vannak az utcán. Meg is mutatja a leghatalmasabb szellemet a filmeseknek, akik meglepődve tapasztalják, hogy az nem más, mint a 6-os villamos.
( A pletykák szerint van a történetnek egy nem publikált része is, amelyben Fehér Toll a szabadnapján elhatározza, hogy elmegy téli horgászásra. Fogja a jégcsákányát meg a horgait és elindul egy befagyott tavat keresni. Nagy nehezen talál is egyet a városban, kipakol s kezdi vágni a jégen a léket.
Egyszer csak megszólal egy hang: Fehér Toll, ne vágd a jeget, itt nem fogsz halat!
A sámán nem lepődik meg, elővesz egy füstölőt, meggyújtja. Tudvalevő, hogy ez távol tartja az ártó szellemeket. Vágja tovább a jeget.
Kisvártatva megint megszólal a hang: Fehér Toll, mondtam már az előbb is, ne vágd a jeget, itt nem fogsz halat!
Az indián körülnéz, most sem lát senkit, előveszi a legerősebb varázsszerét, meghinti körben a földet, elmormol néhány szelleműző varázsigét, majd vágja tovább a jeget.
Kisvártatva megint megszólal a hang: Fehér Toll, hiába beszélek, hogy ne vágd a jeget, itt nem fogsz halat!
Az indián dühösen kiabálni kezd: Én vagyok a legjobb sámán, és a legjobb lékhorgász, ha nem szellem, akkor ki a csuda vagy Te és honnan beszélsz?
Mire a hang megszeppenve: Elnézést Fehér Toll, én a jégpálya gondnoka vagyok és a hangszóróból beszélek ...)
Ahogy mondani szokták, akkor is jó, ha nem igaz. Mindenesetre sokunk számára tény, hogy tudatosan vagy tudattalanul együtt élünk bizonyos szellemekkel, akiket mint szellemi vezetőt, magasabb intelligenciát, felettes ÉNt, tanácsadókat, őrangyalt stb. azonosítunk.
Hasonló tény, hogy különféle módszerekkel (regressziós hipnózis, regressziós meditáció) feltárhatóan, sokak által megtapasztalhatóan, tudományos igénnyel is dokumentálhatóan, nem általunk megélt életek emlékképei élnek bennünk.
Úti előkészületek
Számos könyv kapható ebben a témában (pl. Dr. Bruce Goldberg: Előző életek, jövendő életek), és valamennyi jellemzője, hogy a regressziót (előző életünk valamelyikébe való visszamenetelt) rendszerint orvos segítségével, hipnózisban teszi meg a páciens. Árakról nem szólnak a könyvek, de ha figyelembe vesszük, hogy a hipnózist csak orvos végezheti (számtalan veszélyt rejthet magában a hozzá nem értés), sehol a világon nem lehet egy olcsó mulatság. Emellett még rendkívül időigényes is, hiszen több ülés során jutnak csak el a kívánt időbe (eleinte csak a hipnózist gyakorolják, később korábbi életkorba mennek vissza és csak néhány ülés után kerül sor az előző életekbe való eljutásba). A regresszió célja rendszerint terápiás jellegű (nem csak a puszta kíváncsiság). A páciensek általában valamilyen megmagyarázhatatlan fóbiában, esetleg betegségben szenvednek, melyek okait sokszor megtalálják valamely előző életben, és az ok felszínre kerülésével az okozat is megszűnik.
Klasszikus példa erre az a páciens, akinek tériszonyát az okozta, hogy egy korábbi életében lezuhant egy szikláról és szörnyethalt. Az esemény újraélésével a tériszonya megszűnt. Hasonlóan pozitív dolog az elmúlt halál(ok) és köztes állapot(ok) ismételt megtapasztalása.
Egyértelmű vélemény, hogy a páciensek szorongásai, félelmei ezen tapasztalatok birtokában véglegesen és nyomtalanul elmúlnak.
Ezen információ birtokában készülődtem K. Laci utaztatására, amire a D.-i reikitáborban nyílott először lehetőségem. Az utazási előkészületek a reinkarnáció elméletéről és az utazás menetéről szóltak, amely meglepően egyszerűnek és magától értetődőnek bizonyult.
Az első lépés az úton egy közös meditáció volt, amelyben az utazók engedélyt kértek belső vezetőjüktől (Énjüktől), hogy bepillanthassanak előző életeikbe, halálukba, köztes létükbe, és ott olyan tapasztalatokat (emlékeket, tanácsokat, stb.) gyűjthessenek, amelyek segítik őket a jelenlegi inkarnációjukban meglévő problémáik megoldásában. Általános utaztatói tapasztalat, hogy nem lehet tetszőleges kutatásokat végezni a múltban, mindenki csak olyan dolgokkal találkozhat, amelyek befogadására már megérett. Ugyanezen ok miatt lehetséges, hogy valaki el sem tud indulni, bár a gyakorlat szerint ez nem több, mint a résztvevők néhány százaléka.
A következő lépés már maga az utazás. Az utazó fekszik (betakarózva, mert az úton hideg szokott lenni), és egy vagy két utaztató segíti az útján (a bemutató utaztatás után kis csoportokra bomlik a társaság és az elméleti beszélgetés alapján bármely résztvevő képes biztonsággal utaztatni is). Az utazó hamarosan meditatív állapotba kerül, a vezető szavai alapján vizualizációs gyakorlatokba kezd (auranövelés, majd a Földtől való elszakadás és visszatérés) és mikor a lába földet ér, máris egy korábbi életében találja magát. Az ezután következő párbeszéd kísértetiesen hasonlít azokhoz, amelyeket a hipnózisban történő regressziók leírásában találhatunk a szakirodalomban. A vezető kérdéseire az utazó leírja a kort, amelyben él, környezetét, ruházatát, nemét, életkorát, életkörülményeit, az emberekhez, a családjához való viszonyát stb.
Megkeresi azt az okot, eseményt, tapasztalatot, amely őt ebbe az inkarnációba hozta az utazás során. Eközben előre (néha hátra) megy az adott életben a vezetője utasításai szerint. Ha minden lényegeset felkutatott és akarja, átélheti a halálát is (egyet majdnem mindenki megpróbál átélni, azután a többit gyakran kihagyják). A halál után elindítják a fény felé, majd megkerestetik vele a Titkok Házát, ahol a köztes létben és az elmúlt élete során gyűjtött tapasztalatok alapján valamilyen személyre szóló tanítást, szimbólumot kaphat az utazó.
Ha még nem fáradt, választhat egy következő életet (általában 2-4 életet szoktak bejárni 40-80 perc alatt az utazók, addigra rendesen elfáradnak, elzsibbadnak).
Mit lát, mit él át újra az utazó? Lássunk például egy részletet:
K(ísérő): Ha leértél a Földre, nézd meg, mi van a lábadon?
U(tazó): Saru.
K: Milyen ruha van rajtad?
U: Mellvért, kard és páncél.
K: Hol vagy, ki vagy és mit csinálsz (összevonom a kérdéseket és válaszokat, amelyek rendszerint rövidek)?
U: Római katona vagyok és őrséget állok a tábortűz mellett (elkezd nevetni).
K: Miért nevetsz?
U: (alig tud megszólalni a nevetéstől) Hogy én milyen léha, semmirekellő életet éltem, nahát ezt a csibészséget (rázza a nevetés).
A visszatérés után megkérdeztem, hogy amikor végignézett az addigi életén, a léhaságnak látta-e a részleteit is? Azt felelte, hogy nem, csak tudta és érezte azt, a tapasztalata volt meg, a konklúzió és nem a tárgyi tudás. (Természetesen vissza lehetett volna menni időben és további részleteket felderíteni, ha ez fontos lett volna.)
Érdekes megtapasztalni, hogy az utas mennyire beleéli magát abba a helyzetbe, amit újraél. Sokszor azon a hangon szólal meg, gyerekként vagy öregemberként, ahogy az életkora diktálja. Előfordul, hogy egészen katartikus emlékképek jönnek elő erőszak, támadás, veszély stb. amikor az utaztatónak döntenie kell, hogy meddig hagyja átélni az eseményeket (néha ez hasznos lehet pl. egy fóbia oldásakor) és mikor figyelmezteti az utazót, hogy ő most csak külső szemlélője a történéseknek, nem pedig részese. Néha pedig az utaztatókat is éri meglepetés, mint amikor az egyik utazó nyakán megjelenik egy vörös csík, mert éppen felakasztotta magát egy korábbi élete végén!
Tehát amit az utazó általában lát, az részint valamilyen kép, kisebb nagyobb részletességgel (ezek a képek sokszor annyira erőteljesek, hogy nem csak az utazó, de a kísérők, az utaztatók is látják, különösen ha egyébként is érzékeny személyiségek. Érdekes volt látni, ahogy utólag elvitatkoztak a látott képek részletein! Ezért is nem lehet csalni az utazás során, azonnal meglátszik, ha csak fantáziál az utazó!
Laci meséli, hogy néha hagyja, hogy az utazó élvezkedjen a romantikus képeken, néha azt se tudja hogyan kapcsolja ki magát, annyira illetlennek érzi a leskelődést, sokszor meg jól jön a látás, ha a kép, az esemény szörnyűséges, időben figyelmeztetni tudja az utazót, hogy ne élje bele magát az eseményekbe, csak kívülről szemlélje azt, mert ezek már megtörtént dolgok), részint pedig tapasztalat.
Néhány szó a reinkarnációról,
Irodalmi adatok szerint az emberiségnek több mint a fele hisz a reinkarnáció valamilyen formájában, és bőséges ismertetés található ezekről bármelyik regresszióról szóló könyvben is. Éppen ezért most nem ezeket, hanem a hozzám igen közelálló informatikai világnézet, az Infozófia által leírt véleményt ismertetném pár mondatban:
Ez a világnézet az anyagból, energiából és információból álló objektumok kölcsönhatásából vezeti le a világ összes jelenségét. E szerint létezik egy Emberiség nevű objektum (Steinernél az étertest, Jungnál a kollektív tudattalan, a buddhizmusban a közös mentál, stb.), amely technikailag úgy jön létre, hogy az egyes emberek agyának az a 9/10 része, amelyet ismereteink szerint nem használunk, alvó állapotban összekapcsolódik a többivel és részét képezi egy osztott adatbázisú hálózatnak, amely arra hivatott, hogy élje, tervezze és irányítsa az emberiség jövőjét. Ehhez minden egyed által átélt információt elraktároz (épp az agyak 9/10 része ez a tároló) és mint tapasztalatot szükség esetén felhasznál (a jövő alakításának hajtóereje az információ szakadatlan növekedésének a törvénye, amelyhez szükségképpen a legtöbb problémát okozó szituációk megteremtésének a szükségessége kötődik).
Éppen ezért, egyáltalán nem lehetünk biztosak abban, hogy ha valamilyen módszerrel (hipnózis, meditáció) sikerül a normál, tudatos állapotunkhoz tartozó program-pointerünket átugrasztani egy számunkra tiltott (nem a tudatos énünkhöz tartozó) programterületre, akkor egyrészt ott olyan adatokat találunk, amelyek hozzánk tartoznak (az ember mindig is túl nagy fontosságot tulajdonított az individuumnak, különösen a sajátjának, pedig megtanulhatta volna, hogy a faj a fontos a természetben), másrészt tudjuk-e azokat közvetlenül értékelni, vagy csak az asszociatív agymechanizmusunk saját interpretációját kapjuk egy ismeretlen adattartalomról?
Az mindenesetre tény, hogy ha ezen a tiltott területen olyan erőteljes emlék van, amely képes hatást gyakorolni a tudatos énünkre (pl. fóbia), akkor érdemes feltárni ezt az emléket (bárhonnan van is), mert tudatosulva megszűnik a zavaró hatás.
Semmiféle bizonyíték nincs sem mellette, sem ellene, hogy a magzati élet során kapott felhasználói és felügyelőprogramok, amelyek egyéniségünket és sorsunkat irányítják majd életünk során, egy folyamatos (reinkarnációs) fejlődésnek, vagy egy véletlen (vagy célzott) válogatásnak az eredményei (természetes az a tulajdonosi szemlélet, amellyel ragaszkodunk mindenhez, amit egyszer már megszereztünk, miért pont előző életeinkről mondanánk le?).
(Lásd még a Boldogságkereső tanfolyam anyagát)
Ha
levelet akarsz írni nekünk, itt megteheted.
WebWorks: 3T kkt -- Sipi