Kérdések és
válaszok Kérdések és
válaszokSokféle társaságban reikiztem már, táborokban, különféle bemutatókon, nyitott reikinapokon, és különös jelenségeket tapasztaltam. Néhányan nem elégszenek meg a hagyományos kéztartással a pozíciókban, nem csak egyszerűen odateszik a kezüket és kész, hanem különféle manipulációkba kezdenek: először leégetik gyertyával a kezükről a nem tudom mit, szennyezett aurát ?, szóval fertőtlenítik a kezüket, azután odateszik a pozícióba, de nem nyugszanak: pumpálják, nyomkodják, simogatják, dagasztják, gyúrják, húzkodják, tépik, szaggatják az aurát. Szegény páciens csak lesi, mi történik körülötte. A képzettebbek további manővereket is végeznek, ami a pszi-sebészek beavatkozásaira emlékeztet: valamit húzkodnak kifelé belőle, amit azután felgombolyítanak, majd két ujjukat láthatatlan ollóvá alakítva levágnak és felpattanva a páciens mellől, két tenyerükben a gyertyához cipelnek, s ott a termést szertartásosan elégetik.
Nem szándékom véleményt mondani az eljárásról, mindenki úgy gyógyít, ahogy jónak tartja, de ne tegyük ezt a reikivel együtt, különösen ne nyilvánosan, a reiki bemutatása során. Egyrészt azért ne, mert a nézőknek az lehet a benyomása, hogy ez hozzá tartozik a reikihez, másrészt azért, mert nem jó, ha keverjük a technikákat, még akkor se, ha meg vagyunk győződve a hatékonyságáról. A reikiben az a jó, hogy tőlünk függetlenül működik, nem kell (és nem is lehet) a saját irányított, szándékolt, akart gyógyítási vágyunkat hozzáadni, mert csak kevesebb lesz, nem több, amit így nyújtunk.
A mesterek úgy tanítják a kezdő reikiseket, hogy reikizés közben csak arra gondoljanak, hogy ők most az energia közvetítői, érezzék az áramlást a fejtetőjüktől a tenyerükig. Ne akarjanak gyógyítani, ne akarjanak semmit, ne csináljanak semmit, egyáltalán, a tudatos énjüket kapcsolják ki a folyamatból. Van, aki azt mondja, hogy a gyógyítani akarást elkerülendő, egy semleges témájú beszélgetés, vagy nem zavaró témájú rádió vagy tévé műsor figyelése is megengedett. A tapasztalatom az, hogy ez a lazaság oda vezet, hogy a reikizők pletykálásba kezdenek, nevetgélnek, viccelődnek, amivel sikeresen lerombolják a reiki által támogatott pozitív folyamatok jórészét. Az igazán sikeres reikizéshez szükséges a csatorna szerepre való koncentráció. A gyakorlat azt mutatta, hogy a reikiző ilyenkor ugyanúgy alfaszintre kerül, mint a páciens, sőt a reikit adó viszi magával a kezelt személyt: minél gyorsabban megy le a kezelő, annál gyorsabban kerül a befogadó is vevőhelyzetbe. Na már most, az köztudott, hogy alfaszinten nem lehet fecsegni.
A zavaró gondolatok, a külvilág kizárását, a meghitt, bensőséges légkör kialakítását elősegíthetjük néhány szál virág, félhomály, gyertyafény, füstölő, halk relaxációs zene alkalmazásával, de mindezek nem a reiki kellékei! Ne essünk abba a csapdába, hogy ezek nélkül már nem is tudunk reikizni. Megint csak gyakorlati tapasztalat, hogy ugyanolyan hatékonyan lehet reikizni színpadon reflektorfényben, orvosi laboratóriumban műszerekkel teleaggatva, vagy a városi forgatag zajában, ha befelé fordulva, a munkánkra koncentrálva, megteremtjük a kettőnk belső csendjét.
A reiki útját járó egyre több eszközzel találkozik, amelyek kiegészítik, fokozzák a reiki hatását. Gondolok itt kövekre, kristályokra, agykontrollos módszerekre, kineziológiára, radiesztéziára, manuálterápiára, reflexológiára, pszichotronikára, stb. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy válogatás, kísérletezés és kritika nélkül azonnal magukba fogadnak minden új eszközt, pedig még az alap reiki sem a sajátjuk.
Igaz, hogy könyvek tucatjai sugallják a jobbnál jobb módszereket, napi 2-4000 Ft-os tanfolyamok sokaságát végezheti el bárki, beavatott mesterek okleveleivel tapétázhatja ki a szobáját, akinek csak van rá pénze.
Vigyázz! A reiki útja nem erre tanít! A szellemi fejlődés, a beavatások sora benned zajló érési folyamat, nem pedig pénzért megvásárolható ismerethalmaz! A fejlődés üteme számodra adott, nem siettetheted, mert a sietség nem gyorsítja, hanem éppen ellenkezőleg, lassítja a fejlődésedet. A reiki útján nincs szükséged gurura, a reiki maga a szellemi vezetőd. Ha kellő tapasztalatot szereztél a közvetlen kézrátétes kezelésben és megértél a második fokozatra, a szimbólumok segítségével minden feladatodat meg tudod majd oldani, nem lesz szükséged más technikákra. Ha a kísérletező kedv nem hagy nyugodni, és más személyiségfejlesztő vagy gyógyító technikákat is megismersz, ne keverd őket össze a reikivel, válaszd külön, amennyire csak lehet (van, ahol nem nagyon lehet, például a masszázsnál az ember egyúttal reikit is ad automatikusan).
Tekintettel arra, hogy a kezelés elkezdésére és befejezésére pontos tanítások nincsenek, ahány mester, annyi szokás alapon elég széles skáláját lehet megfigyelni ezeknek a rítusoknak. Mondhatni: mutasd meg, hogy köszönsz, megmondom ki volt a mestered. Nos, a tapasztalatom az, hogy a külsőségek teljesen lényegtelenek, és bátran el is hagyhatók. Mindegy, hogy hogyan teszed össze a kezedet, fohászkodsz-e reikizés előtt vagy imát mondasz magadban, a lényeg az, hogy felkészülj a reiki közvetítésére. A gondolataidat, a figyelmedet az előtted álló feladatra koncentráld, vonulj vissza a belső világodba és zárd el szemeidet és füleidet a külvilágtól. Csak arra készülj, hogy itt és most a reikit fogod közvetíteni, minden más mostantól lényegtelen, elhanyagolandó. A köszönésed legyen visszafogott. Nem biztos, hogy a páciensnek jól fog esni, ha egyből beletenyerelsz az arcába. Inkább érntsd meg, simogasd meg finoman, szoktasd az érintéshez.
A mozdulataid legyenek finomak, lassúak, gyengédek. Szeretettel és óvatosan közelíts a befogadóhoz. Eleinte csak felszínesen, lazán érintsd, soha ne támaszkodj rá. Várd meg, míg megszokja, elfogadja az érintésed. A pozícióváltásaid ne legyen hirtelenek, ne kapkodj ide-oda, maradj a teste közelében, amikor áthelyezed a kezed.
A búcsúzás ugyanilyen kaotikus képet mutat. Mindenki másképp csinálja: van aki lehúzza, van aki kavarja, s akad, aki begyűjti és kidobja. Sokszor reikiztünk nyilvános bemutatókon, alkalmanként árgus szemekkel figyelő szkeptikusok és tudományhívők között. Azt tapasztaltuk, hogy az auralehúzásokkal kapcsolatos hókuszpókuszok csak megzavarják a külső szemlélőket, ezért az aurakiegyenlítést, a reikizés utáni búcsúzást, elköszönést gondolatban, mozdulatok nélkül tettük meg. Láss csodát: ugyanolyan jól működött így is! Próbáljátok ki ti is!
Már korábban is írtam arról, hogy a csoportreiki milyen jó csoportképző és kollektíva-kovácsoló módszer, arról nem is beszélve, hogy a reiki sok embernek való bemutatására egyenesen nélkülözhetetlen. Most szeretném veletek megosztani néhány gyakorlati tapasztalatomat ezen a téren.
A csoportreikit úgy kezdjük, hogy lefektetjük az érdeklődőket hanyattfekvésbe, egymás mellett felváltva fej-láb helyzetben úgy, hogy a tenyerük lazán összeérjen. Elmondjuk, hogy ezt a láncot gondolatban össze fogjuk zárni (valóban, kezdés után a kettesek felteszik a szimbólumokat, és a harmadikkal összezárják a láncot), ezért ne legyenek meglepve, ha áramlást éreznek a kezeiken. Először a fejeknél kezdünk, és megcsináljuk a fejpozíciókat, a vállat és a mellkasi T-t, majd utána a lábaknál a térdet és a lábfejet. A belső pozíciókat nem reikizzük, nemcsak azért, mert oda nem érünk be, csak ha rámászunk a társaságra, hanem mert a lánc miatt a csoport egyetlen testként viselkedik, az átadott reiki egyenletesen eloszlik az egész csoportban.
Láttam olyan csoportreikit, ahol mindannyian csak a két szélső embert reikizték, mondván, hogy úgyis eljut mindenhová az energia. A dolog szépséghibája, hogy egyrészt túl nagy feszültséget okoz a csoportban, (az egyik résztvevő nagyon megijedt, mert csak a kifelé áramló energiát érzékelte, és úgy érezte, mintha elvérezne), másrészt a belső emberek nem érzékelik az érintést a kontaktreikit, ami mégis csak egy csuda jó dolog.
Gondoljunk csak bele, ha egy embert reikizünk, elvileg elég lenne csak egy pontban megreikizni, a reiki oda megy, ahol szükség van rá, mégis végigmegyünk minden pozíción, sőt, ahol probléma van, ott még ráreikizünk. Nem így kell-e tennünk, ha egy csoporttestet reikizünk?
A csoportreikinél az odafigyelés, a koncentráció hasonló módon fontos, ne engedjük a reikizést klubdélutánná alakulni, ahol a reikizők és reikizettek megbeszélik napi ügyeiket és közben mellékesen reikiznek is. Ügyeljünk arra, hogy nagyjából egyforma ütemben haladjon mindenki, ne legyen az, hogy már mindenki kész van, egy valaki meg még mindig a fülénél tart az ő emberének.
A csoportreiki időtartama mintegy harminc perc ugyanannyi reikist feltételezve, mint kezelendőt, ami persze az arányoknak megfelelően változhat.
A reikizés végén kihasználva a "sokkos" állapotot, érdemes ülő reikikört alakítani, ahol az élmények (különös tekintettel az elsőreikisekre) meghallgatása és esetleges ismerkedés után fénykörben vagy kívánságkörben, esetleg relaxációs körben lehet folytatni az együttlétet.
Hogyan mondjam el neked... visszhangzott a dal a Diákszigeten a fejemben, amikor az éppen zajló csoportreikiből kimaradtak nap mint nap körém gyűltek, és feltettek minden elképzelhető kérdést a reikivel kapcsolatban.
Az ember mesél, magyaráz, mutatja a könyveket, újságokat, de hát az egész csak duma, a reikit meg kell élni, a bemutatóra meg rengetegen várnak (délelőtt 10-12-ig és délután 2-4-ig reikiztünk hivatalosan, de nem hivatalosan még éjjel egykor is).
Ekkor jutott eszembe az elsősegély reiki, a csakrák reikizése, ami nem több mint három perc összesen, mégis emlékezetes élményt nyújt, különösen első alkalommal.
Több tucat csakrareikit csináltam a szigeten, és valamennyi alany különös élményről számolt be. Engem is meglepett, hogy legtöbben szinte néhány másodperc alatt alfaszintre jutottak (néhányan thétába is) és olyanok is el tudtak lazulni, akiknek ez elmondásuk alapján egyébként nehezen ment (egész idő alatt egyetlen olyan lánnyal találkoztam csak, aki egyáltalán nem tudott ellazulni). A legemlékezetesebb számomra az a "kislány" volt (az idézőjel a méretre utal ez esetben, a lába kb. 42-es volt), aki rövid idő alatt thétába került, és amikor az utolsó csakra után az arcába néztem, láttam, hogy úgy alszik mint egy csecsemő.
A csakrareiki menete a következő volt: A pácienst leültetem egy székbe kényelmesen, egyenes gerinccel. Elmondtam, hogy mit fogok vele csinálni, ha éppen nem látta volna az előző kezelést. Megkérdeztem, nem zavarja-e, ha megérintem (senkit nem zavart). Homlok-tarkó fogással kezdtem, úgy, hogy az ujjak is a hajas fejbőrön legyenek. Megkértem, hogy csukott szemmel, belülről nézzen bele a tenyerembe, később is tartsa csukva a szemét és próbálja a belső látásával követni a teste előtti kezemet, ameddig csak tudja. Kb. 20-30 mp reikit adtam csakránként, induláskor mindhárom, később csakránként csak a 3. szimbólumot használva. Az egyik tenyerem a teste előtt közvetlenül, a másik a szék támlája mögött volt és párhuzamosan mozgattam azokat. A gyökércsakrát a szék alatt és a fejtetőn a hajkorona határánál reikiztem hasonló módon. Ez a mozzanat különösen emlékezetes volt mindenkinek, még kipróbált öreg reikisek is teljesen feldobódtak tőle.
A tapasztalatom az, hogy a hatás hasonló az akkumulátor gyorstöltéséhez, a megreikizettek energikusak, kiegyensúlyozottak, vidámak és fel vannak villanyozva, hogy stílusos legyek. Úgy tűnik, valamilyen harmonizálási, kiegyensúlyozási folyamat is lezajlik ilyenkor, hogy kineziológiailag fejezzem ki magam, nem csak a reiki hat, hanem reikiegyensúlyozás is történik (-bocs-).
Némely mester hangsúlyozottan ajánlja a gyökércsakra és a szexcsakra együttes reikizését az önkezelés során. A saját tapasztalatom az, hogy a gyökércsakra és a koronacsakra együttes reikizése a fizikai energiák szellemi energiává való átalakításában nyújt segítséget, ezért nagyon jól használható a szellemi fáradtság eltüntetésére
Közhelynek számít már, hogy a reikiző csak egy csatorna, csak közvetíti a reikit, nem tesz hozzá semmit, nem vesz el belőle semmit, nem irányítja, nem befolyásolja azt, ami rajta átfolyik. Ez így nagyon szép és jó, de biztos, hogy minden esetben igaz? Ha megkérdezel egy bioenergiával gyógyítót, egészen biztosan megmosolyog és azt kérdezi: Tessék mondani, a bioenergiájával mit tetszik ilyenkor csinálni? El tetszik azt zárni? Mielőtt megpróbáljuk őt meggyőzni arról, hogy a bioenergia átadás csak akkor történik, ha akarok energiát adni (ez egyébként sok mester szerint a reiki adására is igaz!), válaszolj egy kérdésemre: bárkinek hagynád, hogy megreikizzen?
Ha választhatsz egy egészségtől majd kicsattanó fiatal és egy beteg öreg között, melyiket fogod választani? Miért? Na ugye!
Ezenkívül van itt még valami. Saját tapasztalatom, de mások is megerősítették, a te véleményedre is kíváncsi lennék. Példa: reikizzük magunkat Katával együtt. A reiki ugyan nem gyógyításra való, de az ember azért mindig reménykedik. Nekem egy látszólag jó fogam fáj, neki a füle (már ez is elgondolkoztató, hogy lehet egy reikis beteg, hiszen mindig kapja a reikit, vagy nem?). Mindkettőnknek évek óta tartó makacs problémája ez és nem akar elmúlni. Hirtelen ötlettől áthatva elkezdjük egymást reikizni, és csodák csodája, néhány perc múlva a fájdalom megszűnik, és nem is jön vissza. Hogy van ez? A saját bajunkra más ember reikije jobb lehet, mint a miénk?
Az Infozófia tanítása szerint az esetek zömében a betegséget információhiány okozza. Egy sejt- vagy szervszintű program hibásan vagy gyengén működik és van bennem (vagy a környezetemben) egy blokk, egy gátlás, egy szűrő, amely nem engedi eljutni hozzám a hiányzó információt. Valamennyi gyógyító ezt az információt próbálja eljuttatni hozzám pl. kémiai anyagok (gyógyszerek, gyógynövények stb.) bejuttatásával, a hibás szerv valóságos, tudati (vagy egyéb módon való) stimulálásával (akupunktúra, reflexológia, agykontroll stb.), esetleg közvetlen információ bevitellel (homeopátia, bioenergia stb.).
Hogyan működik ezek alapján a reiki? A reikit közvetítő összeköti a kezelt személyt az emberiség nevű objektum információjával (kollektív tudat vagy akhasa lemezek, ha neked így jobban tetszik) és rajta keresztül az illető szervezete megkapja az információ teljes spektrumát, amelyből kiválasztja azt a picit, amire neki szüksége van. Ezért mondják, hogy a reiki intelligens, mert oda megy, ahol szükség van rá, és nem a tüneteket, hanem a kiváltó okot gyógyítja
Ezek alapján érthető a gátolt csatorna működése is. Ha bennem (környezetemben) van egy információt gátló blokk, az az általam közvetített információt is megszűrheti, így megtörténhet, hogy a saját bajommal hiába reikizem magam, míg más ember reikije hatásos számomra. Ugyancsak hiányos lehet az információ, amit a másiknak betegen nyújthatok.
Mi következik ebből? Amit a legtöbb reikimester és természetgyógyász vall és tanít: Csak akkor reikizz (kiváltképp másokat!), ha tökéletes testi és lelki állapotban vagy! És akkor már a bioenergiád sem okozhat problémát.
Tehetik fel a kérdést azok, akik a távreiki küldésének időtől és tértől való függetlenségéről tanulnak. Valóban teljesen függetlenek lehetünk mindezektől?
Az Infozófia értelmezése szerint, mint már beszéltem róla korábban, a reikit információcsereként is szemlélhetjük. Tapasztalataink szerint az információ, a reiki terjedéséhez - akárcsak a gondolatéhoz - nem kell idő (ezért sem helytálló szerintem rezgésről, energiáról beszélni, hiszen ezek anyagi részecskékhez, terekhez kötődő fogalmak, amelyekre vonatkozik a fénysebesség korlátja, szemben az információval, amely nem anyagi természetű, ezért bátran terjedhet bármilyen sebességgel, feltéve, hogy nincs szükség a terjedéséhez anyagi hordozóra). Így tehát a távolság, a tér áthidalása nem jelenthet problémát.
Mi a helyzet az idővel? Az időben előre való információ küldés tulajdonképpen egy feltételhez kötött esemény: ha elkezdődik az operáció (vizsga, rádióadás, fontos találkozó, stb.) kerüljön kapcsolatba a reikit kérő (a reikit adón keresztül) a kollektív tudat (a Föld, az Univerzum, stb.) információjával, hogy elérhesse a számára szükségeseket. Olyan, mintha felhúznék egy ébresztőórát, hogyha cseng, induljon el a reiki. Tehát nem is annyira küldés, hanem időzítés az, amiről beszélhetünk.
Mit tehetünk egy múltbeli eseménnyel? Felhúzhatunk-e egy ébresztőórát úgy, hogy tegnap csörögjön? Megelőzheti-e az okozat, az őt kiváltó okot? Nyilvánvalóan nem! Mi történik akkor, ha múltbeli eseményekre küldünk reikit? Megváltoztatjuk a múltat? Javíthatjuk a közérzetét rég elporladt személyeknek? Nevetséges! Mi az, amire hatással lehetünk? Csakis a jelen! Minden, ami megtörténik, csak a jelenben történhet meg.
Amikor egy múltbeli eseményre küldök reikit, akkor összekötöm a reikizett személyt a múltbeli eseménykor meglévő információhalmazzal, és az illető most olyan adatok birtokába kerülhet, amely befolyásolhatja, vagy akár meg is változtathatja az eseménnyel kapcsolatos jelenlegi érzéseit. Megbocsáthat egy régi sérelmet, elengedhet egy évtizedek óta dédelgetett fájdalmas érzést, megértheti, hogy a dolgok akkor és ott, miért úgy történtek és nem másképp.
Ezek után mondhatjuk-e az esküvőn: igaz, hogy mostanáig nem volt időm ráreikizni, de majd küldök magamnak holnap visszamenőleg? Igen, de az nem a nászéjszakánkat, hanem az ott történtek miatti magyarázkodást fogja csak segíteni.
Ha
levelet akarsz írni nekünk, itt megteheted.
WebWorks: 3T kkt -- Sipi