A Reiki Története
Fran Brown
Az élő Reiki című könyve alapján
|
A Reiki TörténeteFran BrownAz élő Reiki című könyve alapján |
|
Mikao Usui Dr. Usui a múlt század vége felé egy keresztény fiúiskola igazgatója volt Japánban. Ő tartotta a vasárnapi prédikációt, mivel lelkész is volt. Egy vasárnap néhány fiú az első sorból félbeszakította a prédikációját:
- Usui úr, ön hisz a Bibliában?
- Nagyon alaposan tanulmányoztam a Bibliát a papneveldében és hiszek benne.
- Mi még csak most kezdtük életünket, szeretnénk, ha válaszolna egy kérdésünkre. Hisz abban, hogy Jézus tudott gyógyítani?
- Igen - válaszolt Usui.
- Akkor kérjük, mutassa meg nekünk, hogyan kell vakot vagy bénát gyógyítani, hogyan kell a vízen járni.
Usui így válaszolt:
- Én jó keresztény vagyok, van hitem, de ezeket nem tudom nektek megmutatni, mert nem tanítottak meg rá.
De a fiúk erősködtek:
- Nem akarunk vak hitben élni. Bizonyítékot akarunk.
- Egy napon szeretném nektek ezeket bebizonyítani. Mikor rájövök, hogyan kell, eljövök, és megmutatom nektek. Most lemondok, és elutazzom Amerikába, hogy egy keresztény országban tanulmányozhassam a Bibliát. Visszajövök. Elköszönt és elhagyta a templomot.
Beiratkozott a chicagói egyetemre, ahol filozófiát, a kereszténység történetét és bibliaértelmezést tanult. Rájött, hogy ugyanazt tanítják ott, mint amit a misszionáriusok tanítottak neki iskolás korában, meg amit a japán papneveldében tanult. Így nem tudta meg, hogyan gyógyított Jézus.
Más világvallások tanulmányozásával folytatta tanulmányait. Megismerkedett a hinduizmussal és a buddhizmussal. Megtudta, hogy Guatama Buddha gyógyított vakokat, tébécéseket és leprásokat.
Hét évet töltött Chicagóban. Ezután visszatért Japánba, Kyotóba, hogy még többet megtudjon Buddháról. Nara volt a buddhizmus központja Japánban, de Kyotóban volt a legtöbb templom és monostor. Elment mindenhová ugyanazzal a kérdéssel:
- Említik a szútrák, hogy Buddha gyógyított?
A válasz mindig ez volt:
- Le van írva.
- De tudja valaki, hogyan kell csinálni?
-A Buddhizmus azt tanítja, hogyan érjük el a lelki békét, hogy legyünk boldogok. Egyházunk feladata, hogy a hívek figyelmét az örökkévaló lélek felé irányítsuk. A test nem örökkévaló, ha baj van vele, vannak orvosok, akik meggyógyítják.
Több hónapi keresés után egy Zen templomot ajánlottak Kyoto közelében, mivel az rendelkezett a legnagyobb buddhista könyvtárral Japánban. Megkereste a legmagasabb rangú szerzetest és ahogy beszélgettek, észrevette, hogy ennek a hetvenkét éves embernek az arca olyan fiatal és szép, mint egy gyermeké. Nagyon kedves hangon invitálta be a könyvtárba.
Usui megkérdezte:
-A zen-buddhisták hisznek a gyógyításban? Meg tudják gyógyítani a testet?
- Még nem - volt a szerzetes válasza - Mi az elmével foglalkozunk. Minden nap meditálunk a megvilágosodásért.
- De mi lesz a beteg testtel?
- Majd rájövünk. Hiszem, hogy egy meditációban megleljük a megoldást. Mielőtt meghalok, tudni fogom, ebben biztos vagyok.
Dr. Usui megkérdezte, beléphet-e a monostorba, hogy buddhizmust tanuljon.
A három év alatt, amit ott töltött, minden japánul írt szútrát elolvasott és órákat töltött meditálással minden nap. De ez sem volt elég, megköszönte a segítséget és menni készült, mikor az öreg szerzetes megkérte, maradjon velük és tanuljon tovább.
Dr. Usui jó néhány évig maradt a barátok között; megtanult kínaiul olvasni, elolvasta a kínai nyelvű szútrákat is, de nem találta meg amit keresett.
Ez a monostor foglalkozott a korai szanszkrit szútrák japán nyelvre való fordításával. Megtanult hát szanszkritul és a szanszkrit nyelvű szútrákat kezdte tanulmányozni. Ezek között talált olyanokat, amelyek Buddha gyógyításairól szóltak. És mindez 2500 évvel ezelőtt íródott!
Hogy megértse, hogy rendszerezhesse a sok apró információ - morzsát , elhatározta, hogy böjtölni és meditálni fog, remélve, hogy lesz olyan látomása, amely megvilágosítja elméjét.
Mikor elhagyta a monostort, azzal búcsúzott, hogy ha a huszonkettedik napon nem tér vissza, keressék meg a testét.
Csupán egy kecskebőr tömlőnyi vízzel felment a Kurayama hegyre. Kiválasztott egy szimpatikus fenyőt, mely a pataktól nem messze nőtt és leült a tövébe. Összegyűjtött maga mellé huszonegy kavicsot és úgy mérte az idő múlását, hogy minden reggel elhajított egyet. Szútrákat olvasott, imádkozott és meditált. Így telt el húsz nap.
A huszonegyedik napon, hajnal előtt befejezte meditációját. Kinyitotta a szemét, felnézett a sötét égboltra és arra gondolt, hogy ez az utolsó lehetősége, hogy megtalálja, amit már több, mint tíz éve keres. Különös fényjelenséget látott.
A fényjelenség nagyon gyorsan közeledett hozzá.
Izgatottan és mámorosan azt gondolta:
- Ez próbatétel. Ki fogom állni.
Szemét tágra nyitva észlelte, hogy a fény homlokon találja. Hátra esett és elvesztette eszméletét. Olyan volt, mintha meghalt volna. Látomása akkor kezdődött, mikor hajnalodni kezdett. Jobbra nézett. Millió szivárványszínű buborék táncolt előtte. Aztán a vörös szín jobbról balra haladva betöltötte az egész égboltot. Egy pillanatig úgy maradt, majd elhalványodott. Aztán narancsszín töltötte be az eget, maradt egy pillanatig, majd elhalványult. Aztán sárga, aztán zöld, aztán kék, aztán lila. Az egész égbolt olyan volt, mint egy nagy szivárvány.
Felejthetetlen élmény volt.
Miután az utolsó szín is elhalványult, fehér fény jött jobbról és képernyőt alkotott előtte. A képernyőn arany színű szanszkrit írásjelek tűntek fel. Eltűntek és feltűntek, újra és újra, amíg meg nem értette jelentésüket, valamint azt, hogyan használhatja őket. Majd hangokat hallott:
- Emlékezz! Emlékezz! Emlékezz!
Amikor magához tért, világos volt. Felült és végiggondolta mindazt, amit átélt.
Becsukta szemét, és újra látta maga előtt az arany színű írásjeleket.
Felállt. Erősnek érezte magát. Nem volt éhes. Tele volt energiával. Képesnek érezte magát arra, hogy visszagyalogoljon a monostorba. Olyan kitűnően érezte magát, mintha csoda történt volna.
Eldobta az utolsó kavicsot, felvette kalapját és botját és elindult a hegyről lefelé. Ahogy ment az ösvényen, megbotlott egy kőben, ami beszakította a körmét. Folyt a vére és nagyon fájt. A sérülésekre, fájós helyre az ember automatikusan ráteszi a kezét. Ö is ezt tette. Energia lüktetését érezte. Rövidesen megszűnt a fájdalom. Elvette a kezét. Látta lábujján a megalvadt vért, de az ujjának semmi baja sem volt.
Ez volt a második csoda.
Mikor leért a hegyről, addig ment, amíg nem talált egy vörös kendővel letakart padot. (Száz évvel ezelőtt aki utazni akart Japánban, kénytelen volt gyalog járni. Csak kevesek engedhették meg maguknak, hogy legyen lovuk. Ha az út melletti ház lakói hajlandók voltak enni adni az utazóknak, vörös abroszos asztalt vagy vörös kendővel leterített padot tettek ki a ház elé.)
Egy kötényes öregember begyújtotta a hibacsit (faszenes tűzhelyt). Usui kért egy kis maradék rizst, sós szilvát és forró teát. Az öreg közölte, várnia kell, míg megfő a rizs. Usui megismételte, hogy jó lesz neki az is, ami tegnapról maradt. Az öreg kifakadt:
-- Magának meleg rizsre, teára, miszóra és sózott-érlelt káposztára van szüksége. Abból ítélve, hogy milyen irányból érkezett - intett fejével a Kurayama hegy felé - meg a szakálla hosszából, épp most fejezhette be három hetes böjtjét. Ez rendkívüli alkalom. Tisztelje meg meleg étellel. Üljön csak le, ha kész lesz, ideküldöm.
Usui fogta a rizses dobozt, leült és várt.
Az öregember unokája, egy helyes, tizenéves lány hozta az ételt. Be volt kötve az arca. A kendő csücske, mint két nyuszifül meredezett a feje búbján. Usui megkérdezte, mi baja.
-- Szörnyen fáj a fogam. Már három napja fáj, de nem tudok elmenni az orvoshoz, mert a rendelője tizenhét mérföldre van.
Usui nagyon sajnálta a lányt és megkérte, hadd tegye a kezét arcára.
- Ez az? Ez fáj?
- Igen - bólintott a lány - De amint hozzáért, már jobb lett.
Mindkét kezét rátette, a lány hamarosan elmosolyodott, szeme felragyogott:
- Már nem fáj!
Ez volt a harmadik csoda!
A leány nagyapjához szaladt:
- Ez a szerzetes csodát tett!
- Nagyon hálásak vagyunk. Kérem, jöjjön be a házba enni. Usuinak ízlett az étel. Ekkor következett a negyedik csoda: nem voltak emésztési zavarai a hosszú böjt utáni kiadós étkezéstől.
Folytatta útját a monostorba; a tizenhét mérföldes távolságot estére tette meg. Az ajtót nyitó fiú így fogadta:
- Dr. Usui! Annyira örülünk, hogy visszaért! Éppen indulni akartunk, hogy megkeressük a csontjait.
- Én is örülök, mert sikerrel jártam. Hol találom az apátot?
- Jó ideje fekszik izületi gyulladással és a háta is fáj. De ön először fürödjön meg és egyen. Az öreg szerzetes örülni fog, hogy visszaért.
Az apát kíváncsian fogadta:
- Milyen eredménnyel járt?
-- Siker, siker, siker -- válaszolta ujjongva Usui. Kezét az apát takarójára téve mesélte el az élményeit. Nagyon izgatott volt, mikor elmondta, hogyan találta meg, amit több mint tíz éve keresett.
Egyszer csak megszólalt az öreg apát:
- Elmúlt a fájdalmam! Jól érzem magam! Tele vagyok energiával!
- Ez a Reiki - mondta Dr. Usui.
Az első páciensek
Most, hogy a Reiki hosszas keresése véget ért, meg kellett határozni, hogyan lehet a leghatékonyabban használni.
Másnap reggel a szerzetesek összeültek, hogy megbeszéljék. Úgy gondolták, a jólétben élő emberek meg tudják engedni maguknak, hogy szükség esetén orvos, gyógyfüves vagy akupunktôr segítségét vegyék igénybe, de a szegények, akikből nagyon sok van, senkire sem számíthatnak. Dr. Usui tehát elhatározta, hogy először a nyomornegyedben kezdi a gyógyítást. Hogy az emberekkel kapcsolatba kerüljön, zöldséget akart árulni. Egy rúddal a vállán két, friss zöldséggel teli kosarat vitt, hagyományos szerzetesi ruhában. Az első ember, akivel találkozott, megkérdezte:
- Hová megy?
- Ezeknek az embereknek fogok zöldséget árulni.
- Ebben a ruhában? - kérdezte az ember - Cseréljünk ruhát! A foltos kimonó már alkalmasabbnak tűnt a feladatra. Hirtelen tizenéves fiúk vették körül. Némi zaklatás után elvitték vezetőjükhöz, a Koldusok Vajdájához. Elvették zöldséges kosarait.
- Pénzes zacskót látok a ruhája alatt - mondta a Vajda.
- Vetkőztessétek le! Elvették a pénzét és foltos kimonóját is. Csak utána kérdezték meg:
- Miért jött a nyomornegyedbe, ha van pénze?
Usui beszélt nekik a Reikiről, arról, hogy hogyan tud segíteni szenvedőkön. Még hozzátette:
- Csak azt akarom, hogy veletek élhessek, meg egy kis helyet a gyógyításhoz, egy fekhelyet és némi ennivalót. De nem fogok koldulni. Reikizni fogok egész nap.
Miután megegyeztek, adtak Usuinak helyet és ő kezelni kezdte a betegeket.
A gyógyultakat a következő szavakkal bocsátotta útra:
- Eredj a templomba, keresd meg ezt és ezt a szerzetest. Új nevet és munkát kapsz tőle.
A templomokban azt tartották, hogy a lélek a legfontosabb. Minek törődjünk a testtel....olyan rövid ideig a miénk. A testtel foglalkozzanak az orvosok.
Usui mester sok tapasztalatot szerzett a nyomornegyedben töltött három év alatt. Egy este, mikor a negyedben sétált, ismerős arcokat pillantott meg.
- Nem ismerjük egymást? - kérdezte.
- De igen, mester - válaszolt egyikük.
- Vajon nem gyógyítottam meg?
- De igen.
- Nem küldtem, hogy dolgozzon?
- De igen.
- Nem kapta meg a munkát?
- De igen.
- Akkor most mit keres itt?
-Ó, hát azt akarták, hogy reggel héttől este hétig dolgozzak. Egy esztendeig dolgoztam is, de koldulni könnyebb.
Kiderült tehát, hogy ezek az emberek nem becsülték meg az egészséget, a törődést, a munkát, az emberi körülményeket. Nem akartak változtatni az életükön. Annyit ért nekik a Reiki ajándéka, amennyit fizettek érte, vagyis semmit! Usui mester leborult a földre és elsírta magát.
A papoknak igazuk volt. A lélek az első - utána jön a test. Nem gyógyított több koldust, mert látta, hogy nem értékelik amit kaptak. Visszatért a monostorba, hogy beszéljen az öreg szerzetessel. Rájött, hogy a következő alapelveket is tanítania kell:
Usui mester elhatározta, hogy bejárja egész Japánt. Amikor egy piacra érkezett, meggyújtotta lámpását és azzal járkált a városban. Sokan megállították emiatt:
- Kedves szerzetes, most nappal van. Nincs szükség világításra.
- Nem olyan embereket keresek, akik egészségesek, boldogok és világosság van a szívükben - válaszolta. - Vannak akik szomorúak, depressziósak vagy fizikai fájdalmuk van, ezeket fel kell vidítani. Gyertek a templomba és hallgassátok meg a prédikációmat.
Így toborozta a pácienseit. Nagyszerű gyógyítóként lett ismert Japánban. Mindig elismerte azonban, hogy nem ő gyógyít, hanem a rajta keresztül áramló Univerzális Életenergia, avagy Isteni energia Ö csak mint az energia közvetítője működik közre.
Idővel tizennyolc tanítványát avatta mesterré, akik tovább tanították a Reikit, amit elismertek alternatív gyógymódnak.
Dr. Mikao Usuit életművéért kitüntette maga a császár.
Tokióban, egy Zen templomban temették el. Óriási sírkövére felvésték, amit az emberiségért tett.
Tanítványa, Chujiro Hayashi különleges tehetségként, tudósként és filozófusként jellemezte mesterét:
Mikao Usui több, mint 27 éven át tanulmányozta a buddhizmus és a kereszténység szabályait, míg elérte a spirituális fejlődés azon fokát, hogy szívből elfogadta az élőlények kapcsolatrendszerét, megőrizve a vágyat, hogy szolgálhasson anélkül, hogy saját fontossága, bármiféle anyagi érdek vagy ambíció eszébe jutott volna. Mások feltétlen segítésének óhaja vezérelte, hogy ráébressze őket saját, igazi lényükre.
Számunkra, mostani reikisek számára, legfontosabbak a szimbólumok, mert azok segítségével fokozhatjuk spirituális fejlődésünket. De Usui mester számára az volt a legfontosabb, hogy hogyan kell visszatérni a Tiszta Fénnyel való azonosságba. Ettől fogva minden, amit megérintett, megváltozott.
Égő lámpással járt-kelt, hogy felhívja az emberek figyelmét, hogyan vihetnek Világosságot életükbe. Vajon nem ez a nagy szellemi vezetők feladata?
Chujiro
Hayashi Hayashi parancsnok volt a Birodalmi Tengerészetnél. Tudott angolul, mivel hajója, az iskolahajó bejárta a világ fôbb kikötôit. Jelentôs társadalmi státusszal és vagyonnal rendelkezô, művelt családból származott. Negyvenötévesen tartalékos lett, és egy piacon találkozott Usuival, aki éppen elôadását hirdette. A szerzetes személyisége, elôadása megragadta fantáziáját. Minél jobban figyelt, annál kiváncsibb lett a szerzetes ajánlatára, hogy segítsen a depressziósokon, betegeken, bénákon. Usui mester így érvelt:
-Ön még túl fiatal ahhoz, hogy élje a nyugdíjasok életét. Jöjjön inkább velem, segítsen az embereken.
Hayashi tisztelte Usui mestert és hitt abban, hogy a Reiki hasznos dolog, ezért csatlakozott hozzá. Együtt járták az országot, gyógyítottak és tanítottak. Amikor Usui mester közeledni érezte halálát, Chujiro Hayashit kérte fel, hogy vegye át a Reiki vezetését, legyen az Usui-féle természetgyógyászati módszer mestere és tanítója, ô válassza ki a leendô mestereket, hogy biztos legyen benne, az Usui Shiki Ryoho - az Univerzális Életenergiával való Gyógyítás Müvészete úgy fog folytatódni, ahogyan ôk csinálták. Aztán Usui mester bejelentette követôinek, hogy Hayashit választotta utódjául és kérte ôket, segítsék Hayashit a Reiki terjesztésében.
Usui mester elmesélte a koldusokkal szerzett tapasztalatát; úgy vélte, akkor nagy hibát követett el.
1. Elôször foglalkozz a lélekkel.
2. Ezután gyógyítsd a testet.
3. A koldusok nem ismerik a hálát. Ezért nincs többé ingyen kezelés és ingyen tanfolyam. Tiszta lélekre és testre van szükség, hogy az emberi lény egész legyen.
Chujiro Hayashi megnyitotta klinikáját Tokióban, a Császári Palota közelében. A klinika egy felvételi irodából és egy nagy terembôl állt. A nagy teremben nyolc kezelôasztal várta a pácienseket. Minden beteget két kezelő kezelt egyazerre. Az egyik a beteg fején dolgozott, a másik a beteg jobb oldalán ült, és a hasát kezelte, majd együtt gyógyították a hátat. A kezelések reggel hétkor kezdôdtek és délig tartottak. Volt egy óra ebédszünet, majd a kezelôk - most már egyenként - kijártak házakhoz kezelni. Altalában este hét óra körül értek haza.
Ha valaki reikis szeretne lenni, azt elôször a Reiki-szervezet mestereinek be kell fogadniuk, másodszor meg kellett ígérnie, hogy rendszeresen eljár a Klinikára és ingyen kezeli a pácienseket. Hayashi nem változtatott a Reiki rendszerén, csak behozta a Klinikára.
Ugy tűnik, Hayashi, mint katonaember, nem aszkéta volt, hanem inkább szisztematikus személyiség. Ö szervezte meg a Reiki oktatásának módszerét, ô határozta meg a kezelési pontokat: négy a fejen, négy a test elsô, négy a test hátsó oldalán, mint fô kezelési pontok, kiegészítve szükség szerint más kezelési pontokkal. Igy tanulta a Reikit Takata Hayashi klinikáján és így adta tovább tanítványainak.
Egy reggel, mikor Takata ébredezett, úgy érezte, mintha nem lenne egyedül.
Kinyitotta a szemét és Hayashit látta fehér selyem kimonóban az ágya végénél állni. Azt gondolta, ez egy üzenet. Biztos aztjelenti hogy azonnal vissza kell térnie Japánba. Ekkor az elôtte álló jelenés eltünt.
A következő hajóval Japánba utazott és egyenesen Hayashi házához ment.
-Pihernje ki az utazás fáradalmait - fogadta őt Hayashi - aztán utazzon délre, a gyógyforrásokhoz. Dolgozzon a gyógyfürdőben, közben tudjon meg mindent a vizek gyógyhatásáról. Majd üzenek önért, ha itt lesz az ideje.
Takata hárorn hónapig várt a hívásra.
Mikor belépett Hayashi házába, látta, hogy a házigazda fel-alá járkál a szobajában. Aztán kivett egy ládából egy egyenruhát, hosszasan nézte, majd visszatette és járkált tovább. Három nap múlva bejelentette a családjának:
-Nagy háború készül, és én, mint a Birodalmi Tengerészet tisztje, sok elfecsérelt életért lennék felelôs. Úgy döntöttem, ezt nem tehetem. Inkább a jövô kedden egy órakor eltávozom. Kérem, hogy hívjátok meg a családtagokat és a Reikimestereket.
Sokat beszélgetett Takatával. Elmondta, hogy megbeszélte a Reikimesterekkel, őrá bízza, hogy folytassa a megkezdett munkát. Mrs. Hayashi vissza akar vonulni vidéki házukba.
Takata örült a megtisztelô feladatnak. Megköszönte a bizalmat, és ezt mondta:
-Adjon nekem tíz évet, hogy a lányaimat felkészíthessem az életre, utána a Reikinek fogom szentelni az életemet.
Hayashi utasította, hagyja el Japánt, térjen haza, majd elmondta, hol lesz biztonságban a háború alatt. Azt is elmesélte, hogyan végzôdik a háború. Mint más reikis, Hayashi is megtanult hinni az intuíciójának.
1941 május 10-én, kedden összegyültek a mesterek és a család, és együtt költötték el az ebédet. Míg a vendégek beszélgettek, behozták Hayashi tatamiját, ô pedig felvette fehér kimonóját. Leült a tatamira és elmondta az összegyűlteknek utolsó üzeneteit, közben elmagyarázta, mi fog történni:
-A folyamat a következô lesz : Elôször elszakad egy artéria, majd a második, és mikor a harmadik is elszakad, az lesz a vég.
Folytatta utolsó mondatait, közben kommentálta, mi történik:
-Az elsô artéria most szakadt el. - Beszélt tovább, majd ismét kommentált.
-A második artéria is elszakadt. - Végül egy befejezetlen mondatba kezdett:
- A harmadik art... - és holtan esett össze.
Fran Brown:
Beszélgetések Takatával A hét év alatt, amíg Takatát ismertem, számtalanszor beszéltünk a Reikiről, gyakorlati alkalmazásáról és céljáról.
Hawayo Takata a Reikinek szentelte életét, pontosabban az Usui-féle természetgyógyászati módszernek. A Reiki a japán nyelvben "szellem"-et jelent, az úgynevezett Életerőt, amely mindannyiunkat áthat. Takata megtanította nekünk, hogy a Reikit tisztelettel kezeljük. Az átadott információ szent. Ösztönzött minket, hogy ne tegyünk semmi olyat, amivel a Reiki tekintélyét csorbítanánk. 1936-38 között nagyon sok pénzébe került, hogy reikis, és végül Reikimester lehessen.
Hayashi megtanította Takatának, hogy a kezelést mindig bizonyos sorrendet követve végezze, kezdve a fejen, aztán a test elülsőoldalát kezelje, majd a hátat, befejezésül a problematikus helyeket. Ezzel a módszerrel kezelt egy éven keresztül, míg a második fokozatra várt. Közben észrevette, hogy intuíciója egyre fokozódik. Tanítványainak is azt tanította, hogy hallgassanak az intuíciójukra. Gyakran mondta:
-- Nem én gyógyítok, hanem a rajtam áramló isteni erő, vagy:
-- Bízz a kezedben. Engedd átáramlani magadon az energiát a betegbe anélkül, hogy törődnél vele, mikor és hogyan megy végbe a gyógyulás.
Kihangsúlyozta az alázat szükségességét, mert az ego akadályozza a gyógyítást. Tanítás közben még egy pohár bort sem engedélyezett a vacsorához. Gyakran monta, hogy a Reikit ne keverjük más energiával:
-- Sok ösvény vezet vissza a forráshoz. Mindegyik működik, ha betartjuk a szabályait. A Reiki egy ösvény és ne keverjük mással, még ha összeférhetőnek látszanak is.
Az alábbi sorok arról szólnak, hogyan ismerkedett meg a súlyos beteg, operáció előtt álló Takata asszony a reikivel, harmincöt éves korában, miután első férjét már elvesztette:
Mrs. Takata rnegérkezett a Maeda Klinikára Akasakában. Dr. Maeda egy pillantást vetett rá és azonnali ágynyugalmat javasolt. Nővére, a dietetika kímélö ételeket írt elő számára és azt mondta, vegye úgy, mintha üdülőben volna. Pihenjen, relaxáljon, nyerje vissza lelki egyensúlyát és hízzon egy kicsit. Három hetes kivizsgálás után közölték vele:
-Önnek daganata, epeköve és vakbélgyulladása van. Ezért
fáj a hasa állandóan.
A mütétet másnap reggel hét órára tervezték.
Reggel bejött a nővér, előkészítette a mütétre, átvitte
a műtőbe és felfektette a műtőasztalra. A műtős nővér a
műtéthez szükséges eszközöket készítette elő. Az orvosok
bemosakodtak. Hallotta a víz csobogását és az orvosok
párbeszédét, bár a szavakat nem értette. Mozdulatlanul
feküdt a műtőasztalon. Váratlanul hangot hallott. Kinyitotta
azemét éa körülnézett. A hang nem a teremben lévőktől
származott: "A műtét nem szükséges".
-Meghibbantam, örült vagyok. Már hangokat is hallok -
gondolta.De másodszor is hallotta a hangot. "A műtét
nem szükséges". Megcsípte magát, hogy ellenőrizze,
ébren van-e. Harmadszorra a hang hangosabb volt. "A
műtét nem szükséges".
- Most mit tegyek?
"Kérdezz, kérdezz, kérdezz"
- Kit kérdezzek?
"A sebész főorvost".
Hawayo leszállt a műtőasztalról. A nővér, mikor ezt
meglátta, alapoaan összeszídta.
-Nézze meg, mit csinált. Ha vécéznie kell, miért nem szól?
Most sterilizálhatjuk újra.
-Nem ágytálra van szükségem - mondta Takata. - A főorvossal
akarok beszélni.
A főorvos törölközővel a kezében jött be a
bemosakodásból, kíváncsi volt, mi ez a zűrzavar. Mikor
meglátta, hogy Takata a padlón áll, nagyon mérges lett:
- Nézze meg, mit csinált! Most kezdhetjük előről az
egészet!
- Nincs más lehetőség, mint a műtét?
- Fél, hogy meg fog halni? - kérdezte a sebész.
- Nem félek. Tudom, hogy ez az egyik legjobb kórház Japánban.
- A műtéttől fél?
- Nem. De mondja, tényleg nincs más lehetőség?
-De van - válaszolt az orvos. - Attól függ, mennyi időt tud
Tokióban tölteni. Hetekbe, hónapokba kerülhet, talán egy
évbe is, ki tudja. Az ön reagálásától függ. A nővérem
majd elmondja a részleteket.
Maeda főorvos nővére, a dietetikus, valamikor Keoban az
Egyetemi Kórházban feküdt súlyos vérhassal. Amikor kómába
esett, telefonáltak a lányának az iskolába, hogy azonnal
menjen be az édesanyjához. Mikor indult, egy barátnője
megállította és azt tanácsolta, hogy először Dr. Hayashi
Reiki Klinikájára menjen, Shina No Machiba, amely a kórházzal
szemben, az út túloldalán található.
A Reiki Klinikán Mrs. Hayashival beszélt a leány. Elmondta,
hogy édesanyja, aki Maeda belgyógyász professzor lánya,
kómában fekszik a kórházban, és kérte a doktor urat, menjen
át vele, és nézze meg, tud-e rajta segíteni.
Dr. Hayashi azonnal indult. Megreikizte a beteget, aki magához tért. Ezután minden nap kapott Reikit, míg haza nem engedték. Miután megerősödött, maga járt el a kezelésekre. A dietetikus hölgy tehát saját tapasztalatából tudta, hogy a Reiki hatásos. Ö vitte el Takatát Hayashi klinikájára.
A klinikán, miután bemutatkoztak egymásnak, Mrs. Hayashi
bevezette Takatát egy terembe, ahol nyolc kezelőasztalon
folytak a kezelések. Minden beteggel két kezelő foglalkozott.
Mikor rá került a sor, Takata felfeküdt a kezelőasztalra. A
kezelő, aki a fejénél dolgozott, mondta, hogy a szeme nagyon
sok energiát igényel. A másik kezelő, aki a hasát kezelte,
így nyilatkozott:
-Érzem, hogy fájdalmai vannak az epehólyag környékén,
kicsit lejjebb pedig valami csomó van... talán daganat. Rossz
vibrációt érzek a vakbél környékén.
-Hogyan tudták ezt megmondani? - gondolta Takata - Nem volt
rá idejük, hogy a kórházból átkérjék a diagnózist.
Megcsípte magát, hogy biztos legyen benne, nem álmodik, és
úgy döntött, a kérdéseket másnapra hagyja.
Miért volt olyan forró a kezük? És mi volt az a vibráló
érzés? MIÉRT VOLT A KEZÜK OLYAN FURCSA?
Másnap, mikor a klinikára ment, felnézett a plafonra, nincs-e
ott valamilyen készülék. Leejtette a tárcáját, hogy
benézhessen az ágy alá. Sehol semmi.
Később, mikor a kezelő a hasát kezelte, kinyújtotta a kezét
és megragadta a férfi ingujját. A férfi nem értette a
mozdulatot, kicsit tétovázott, majd benyúlt a zsebébe és
odanyújtott egy zsebkendőt:
- Ha zsebkendőre van szüksége, miért nem kér?
- Nem kell zsebkendő! Hol a gép?
- Milyen gép? Nem értem, miről beszél.
-Nincs semmi a plafonon, nincsenek vezetékek az ágy alatt, de a
keze olyan forró. Hol az a gép?
A jelenlévők nevetésben törtek ki. Az egyik kezelő úgy nevetett, hogy majd leesett a székről. Dr. és Mrs. Hayashi bejött megnézni, mi olyan mókás. Aztán ők is együtt nevettek a többiekkel.
Három hétig naponta kapott Reiki-kezelést, sokkal jobban érezte magát, fájdalmai megszűntek és a szemére sem volt panasza. Jobb színben volt, mint azelőtt bármikor, ereje visszatért. A Reiki visszaállította egészségét.
Négy hónap alatt megszünt az asztmája és az epeköve. Takata meggyógyult!
Úgy érezte, hogy szüksége van a Reiki-képességre, hogy egészséges maradhasson. Megkérdezte a dietetikust - akivel közben összebarátkozott - hogy ő is elsajátíthatná-e a reikizést, ezt a választ kapta:
- A Reiki Japán féltve őrzött kincse, te pedig amerikai vagy. Azt hiszem, ki van zárva.
Valóban amerikai volt. Ha látni akart valamit, megállt és figyelt. Ha tudni akart valamit, megkérdezte. Ez a viselkedés nem illik japán hölgyhöz. A japán nő nem tesz fel kérdéseket, nem teszi közzé érzéseit. Ha valamire nagyon kíváncsi, az otthon csendjében megkérdezheti a férjétől. Ezért aztán, tiszteletben tartva a szokásokat, nem szólt többet. Meditált, imádkozott, kereste a lehetőséget, hogy elsajátíthassa a Reikit.
Egyik nap összefutott a sebész főorvossal, aki hogyléte felő1 érdeklődött.
-A negyedik kezelés után reagáltam a Reikire. Olyan gyenge voltam, hogy két héten keresztül csak a fürdőszobába tudtam kivánszorogni. És szörnyű volt az a szag! Csak főtt rizst tudtam enni teával. December 24-én tudtam először normálisan járni. 25-ére : ember lettem. Elmúlt az asztmám és minden fájdalmam. Nincs semmi baj a fejemmel, a szememmel, jól vagyok, könnyűnek érzem magamat, mint egy tollpihe. Híztam hat és fél kilót és tíz évet fiatalodtam.
Annyit tudok gyalogolni, amennyit csak akarok, úgy fújok, mint a szél. Jobb színem van, mint valaha, és napról napra erősödök. Rendszeresen kapok kezelést, egyre jobban vagyok, és szeretném is elsajátítani ezt a különleges képességet. Kérem, doktor úr, segítsen; hogy reikis lehessek!
-Óh, ez már valami más - mondta a doktor. - A reikiseknek szabályaik vannak. Azt hiszem, az egyesületük nem akar idegent befogadni. Nem tehetek semmit.
-De igen! - vágta rá Hawayo. - Ön a legnagyobb emberbarát, tudom hogy tud segíteni. Kérem, mondja meg Dr. Hayashinak, hogy Takata azért jött ide, hogy meggyógyuljon, de nem jöhet mindig Japánba, ha valami baja van. Így, amíg itt van, meg akar tanulni reikizni, hogy segíthessen saját magán és a családján. Ebben a világban tizennyolc - húsz éves gyerekek is meghalnak; én még csak harmincöt vagyok és nem akarok meghalni. Kérem, hangsúlyozza; Dr. Hayashinak, hogy ezzel egy családot menthet meg. Ön el tudja mondani, mert Ön nagyszerü ember.
Az orvos karba tette a kezét, mélyen Takata szemébe nézett, összevonta szemöldökét:
- Látom, komolyan gondolja. Hajlandó megadni az árát?
-Ha képes vagyok megvásárolni az életemet, akkor miért
ne? E nélkül senki, semmi sem vagyok. Ha tudom, megfzetem.
A doktor arra volt kíváncsi, hogyan gondolta a fizetést.
- Van egy házam. Eladom, és elküldöm az árát.
- De akkor önnek nem lesz fedél a feje fölött?
-Emiatt ne aggódjon. Ha odáig jutok, majd aggódom én. Ne fájdítsa a fejét miatta. Ez lényegtelen. Még csak harmincöt éves vagyok. Ötven éves koromra - ha megérem - két házam is lehet. De ha meghalok, mit kezdhetek azzal az eggyel? Kérem, doktor úr. . .
-Meg fogom próbálni - mondta a doktor komolyan. - Nem ígérhetem meg előre a sikert, de megpróbálom. Holnap reggel talál majd egy levelet az irodában. Vigye el a klinikára. Mrs. Hayashinak adja át.
A doktor, ahelyett, hogy a titkárnőjével gépeltette volna le a levelet, saját kezüleg írta meg, tussal, ecsettel. A kézirattekercs körülbelül 230 centiméter hosszúra sikeredett.
Dr. Hayashira igen nagy haltást gyakorolt a levél.
-Nem hagyhatom figyelmen kívül ezt a gyönyörű levelet. Különösen, hogy egy kiváló sebész írta. - Összehívta az Usui Fényenergia Kutató Egyesületet és megmutatta nekik a levelet. Elmondta véleményét és kérte egyezzenek bele,hogy Takata asszony is reikis lehessen.
Az Egyesület megadta az engedélyt, hogy Takata tanulhasson miután megígérte, hogy egy esztendeig a Reiki Klinikán fog dolgozni.
Takata elrendezte gyermekei életét a gyakorló év idejére, aztán Hayashiék otthonába költözött. A többi tanulóval együtt ő is megkapta Dr. Hayashitól az első fokozat beavatását, hogy képes legyen az Univerzális Életenergia közvetítésére. Az első fokozat négy részből áll, amit négy egymást követő napon tanultak.
Az első nap megtanulták a fej kezelési pontjait: agy, szem, fül, orr, torok - a fej állapotait és betegségeit. Megtanulták elállítani az orrvérzést, a szem és száj betegségeit kezelni. Megtanulták a pajzsmirigy gyógyítását, a mandulagyulladás és a diftéria kezelését.
A második nap arról tanultak, hogyan kezeljék a test elülső oldalát: a mellkast, a szívet, a májat, az epét a hasnyálmirigyet, a gyomrot, a vékony és vastagbelet, a húgyhólyagot; nőknél a méhet és a petefészket.
Évekkel később, mikor ezt a részt tanította, Takata mindig hozzátette:
-A kezelési időnek a felét erre a területre kell fordítani, mert ezek a legfontosabb szervek, ezek dolgozzák fel és szállítják a tápanyagot.
A harmadik nap a háttal foglalkoztak, a gerinccel, a szimpatikus idegekkel, tüdővel, mellékvesével, vesével, léppel és a férfiaknál a prosztatával. Megtanulták a kiegyensúlyozási poziciót.
A negyedik nap Dr. Hayashi elmagyarázta, hogyan kezeljék a heves fájdalommal járó és a baleseti sebeket. Részletesen elmagyarázta az Usui nagymester által megfogalmazott öt alapelvet:
Megtanulták, hogy mindig van ok és okozat. Ha megszüntetjük az okot, megszűnik az általa kiváltott hatás is. A Reiki addig működik, amíg a kezelő hisz benne és használja.
Mindenki kapott egy listát a panaszokról és a poziciólról, ahol az okokat kell keresni.
Tapasztalatai alapján, tanításának későbbi éveiben jobbnak látta,ha nem ad ki semmilyen írott anyagot és megtiltja a tanfolyamon a jegyzetelést és a magnófelvétel készítését is. Úgy érezte, a jegyzetek arra ösztönöznék a hallgatókat, hogy maguk is diagnosztizáljanak és recepteket írjanak, pedig az az orvosok dolga.
Hayashi klinikáján, Shina No Machiban évek óta jól működő ütemterv szerint folyt a munka. Minden délelőtt héttől tizenkettőig kaptak kezelést a bejáró betegek. A kezelők párosával dolgoztak; tizenhat kezelő kezelt nyolc beteget. Amint befejezték az egyik kliens kezelését, jött a következő. Egy óra ebédszünetet tartottak, majd szólóban jártak ki házakhoz kezelésre. Minden kezelő egy - másfél óra hosszat kezelt.
Néha előfordult, hogy órákig tartott az út a pácienshez. A társadalom minden rétegébő1 voltak páciensek. Takata sok fényűzően gazdag házban végzett Reiki-kezelést Dr. Hayashi társaságában. Egyszer alkalma volt még egy kis hercegnőt is kezelnie.
Általában este hétre már otthon voltak. Takatát forró fürdő és meleg vacsora várta.
Az év végén, mikor vizsgázni ment, Dr. Hayashi értékelte addigi munkáját:
Bárkit ment kezelni, sosem tévedt el, pedig nem ismerte Tokiót. A páciensek a kezelés után általában felhívták Hayashit, és beszámoltak a kezelésről. Sokféle problémát kezelt sikerrel. Kitűnő eredménnyel vizsgázott. Dr. Hayashi gratulált neki és közölte, hogy mehet az Oku Denre, vagyis a Reiki második fokozatára, ha meg tudja fizetni.
1936-ban ötszáz amerikai dollárt fizetett a második fokozatért, majd visszatért Kauaira.
1938-ban avatták mesterré Hawayo Takatát. Első kérése Hayashihoz az volt, hogy ingyen taníthassa azokat az embereket, akik olyan sokat segítettek neki férje és húga elvesztésekor. Hayashi figyelmeztette: .
-Soha ne tartson ingyen tanfolyamot. Az emberek nem fogják annyira értékelni, hogy használják is. Irántuk érzett háláját ki tudja fejezni azzal, hogy szükség esetén meggyógyítja öket.
Hayashi és lánya visszatértek Japánba. Takata a figyelmeztetés ellenére úgy döntött, hogy szomszédait és elhunyt férje rokonait, akik oly segítőkészek voltak, mégis ingyen fogja tanítani. Testvéreit nem engedte eljönni erre a tanfolyamra, mondván:
-Titeket majd késöbb foglak tanitani. Először látni akarom a szomszédok sikereit.
Egyik nap, mikor teregetett, az egyik szomszéd odament hozzá:
-A lányom ma nem ment iskolába. Fáj a hasa. Kérlek, gyere és gyógyítsd meg.
-Gyógyítsd meg te - válaszolta. - Megtanítottalak, hogyan használd a reikit, hát akkor használd.
-Könnyebb téged megkérni - válaszolt a szomszéd - mintha magam csinálnám.
Máskor egy másik szomszéd jött:
- A kis Mary náthás. Gyere és reikizd meg.
- Hát nem tanítottalak meg rá, hogyan kell? - kérdezte Takata. - Csináld magad!
- De én még sosem próbáltam - válaszolta a szomszéd. Takata beszaladt a házba és elsírta magát:
-Nincs bennük hála! Usui mester, Hayashi mester, bocsássatok meg nekem!
A testvére kereste fel egyszer Takatát:
- Van rá időd, hogy engem taníts?
- Tandíj is van - vágta rá Takata.
- Oh! Mennyit kérsz?
-Háromszáz dollárt. Nem kell egyszerre kifizetned, fizethetsz részletekben is.
- Megbeszélem a férjemmel.
-Te kérted meg, hogy tanítson? - kérdezte a férje - Ha igen, akkor fizetned is kell. Havi huszonöt dolláros részletekben tudunk törleszteni.
A tanfolyam elvégzése után, a legelső alkalommal, mikor leányának asztmás rohama volt, arra gondolt, olyan sokat fizetett a tanfolyamért, hogy most nincs pénze orvosra, tehát kénytelen megpróbálni a Reikit. Mielőtt befejezte a kezelést, a gyerek már könnyebben lélegzett. Sikerült! Felkereste Takatát és elmesélte történteket.
- Most már értem, miért kértél olyan sokat a tanításért. Azt akartad, hogy jó reikis legyek. Azért jöttem, hogy megköszönjem.
- Rendben van. Jó hasznát fogod venni.
Takata így emlékezik vissza:
-A testvérem rendszeresen használta a Reikit, és ez az üzletére is kihatott. Itt is sikeres volt. Ez volt a legkisebb, ám mégis a legjobb befektetése életében.
Takata asszony gyógyításairól itt olvashattok részleteket.
1973-ban, 73 éves korában Takata ezeket mondta:
-Chuijiro Hayashi volt Mikao Usui elsô tanítványa és együtt dolgoztak, míg Dr. Usui el nem távozott. Ekkor Hayashi lett az Usui-féle természetgyógyászati módszer mestere és tanára. A tradícióhoz híven teljesítette feladatát a nagymester, míg 1941 májusában el nem távozott. Halála elôtt engem, Hawayo Hiroini Takatát bízott meg e munka folytatásával Japánban és a világ más részein. Ebben az időben csak öt mester volt a világon, beleértve Mrs. Chie Hayashit is. Ök mára már visszavonultak, én pedig egyedül maradtam ezzel az óriási munkával... Harmincnyolc évi tanítás és gyógyítás után is úgy érzem, keveset dolgoztam. Szeretném, ha fennmaradna ez a csoda, ami oly fontos minden élôlénynek. Egy fiatal párra szeretném bízni a folytatást.
Lelki szemével látta, hogy a fiiatal pár frisseséget, dinamizmust visz a Reikibe úgy, hogy nem változtatja meg a tradiciót. De nem találta meg ezt a párt. E helyett huszonkét tanitványát avatta mesterré. Engedélyezte nekik, hogy távozása után mestereket képezzenek, valamint kérte ôket, hogy unokáját, Phyllis Lei Furumotót fogadják el vezetôjüknek. Felhívta fiigyelmüket, éljenek az öt reikis alapelv szerint, ahogy ô is élt.
Ha
levelet akarsz írni nekünk, itt megteheted.
WebWorks: 3T kkt -- Sipi