További információ: ITT

Ma sok ember úgy véli, hogy a világ gyakorlatilag üres körülöttünk, azaz ha egy adott térfogatból eltávolítjuk az anyagot, például kiszivattyúzzuk a levegőt és nagyon alacsony hőmérsékletre lehűtjük ezt a térrészt, akkor ott teljesen üres teret kapunk. A fizikai valóság ezzel szemben drasztikusan más. Amit mi semminek, vákuumnak hiszünk, az rendkívül sűrű, nagy mennyiségű energiát tartalmazó közeg.

Régebben éternek nevezték ezt a valamit, aztán a fizika hosszú időre elhagyta, kikerülte, s most a hátsó ajtón kezd "visszalopózni" vákuumenergia néven. Nos ezt a vákuumot többféleképpen lehet gerjeszteni. Az elektromos töltések léte, mozgása is gerjeszti, ezek elektromágneses teret hoznak létre, de a tömeg jelenléte is gerjeszti, s valószínűleg ilyenkor alakul ki a gravitációs tér. Ám nemcsak ezek a kölcsönhatások jöhetnek létre, hanem okkal föltételezhetjük, hogy például a forgó mozgás is egy eddig nem ismert gerjesztést hoz létre. Az elektronok forgó mozgása, a mágnesesség, vagy az élőlényekben lezajlott rendezett mozgások, átalakulások is tudják a vákuumot gerjeszteni. Gerjesztett állapotban a vákuum számos olyan változást hoz, amit jelenlegi ismereteinkkel még nem tudunk leírni, de minden remény megvan arra, hogy ez hamarosan megtörténik.

A vákuum forgási, rotációs gerjesztési lehetőségét Einstein munkatársa, a francia Cartan vetette fel először, de csak most kezdenek intenzívebben foglalkozni vele. A tudomány története mindig is arról szólt, hogy új és új hatásokat ismerünk meg a természetben. Nem véletlen, hogy az anyag legbonyolultabb felépítési formájánál, az emberi elme működésénél mutatja meg igazi gazdagságát a természet, és itt találkozunk egy sereg ma még ismeretlen jelenséggel. Ezt a furcsa közeget, a vákuumot nemcsak kölcsönhatásokkal, hanem bizonyos geometriai formákkal is lehet gerjeszteni érdekes módon, és talán nem véletlen, hogy sok nép történetében a piramisok nagy szerepet játszanak. Ezek az alakzatok nem pusztán kultikus épületek, hanem érdekes, ma még jórészt föltáratlan fizikai, biológiai hatások és jelenségek kiváltói is. A keresztény templomok egy részénél is kialakultak olyan geometriai formák, amelyek - talán önkéntelenül, véletlenül, de - szintén kiváltják ezeket a pozitív hatásokat.

Ezeket a jelenségeket a tudomány ma még nem ismeri, feltárásukra komolyabb erőfeszítés nem történt. Pedig már kezdetleges mérések is egyértelműen utalnak arra, hogy jelentős fizikai és biológiai változások történnek a piramisok csúcsai fölött és alatt. Mindez a vákuum különböző típusú gerjesztéseivel kapcsolatos, mert ezt a szupersűrű, szuperfolyékony, de bizonyos esetekben rugalmasan viselkedő vákuumot nagyon sokféle módon lehet rezgésbe hozni. Amikor ez történik, akkor fordulnak elő a számunkra ma még szokatlan jelenségek. Ennek a közegnek a tanulmányozása a jövő tudománya, a tértechnológia feladata lesz.

Egely György