KMO Művelődési ház, hétköznap délután...
Érkező emberek, férfiak, nők, fiatalok, idősebbek, és gyerekek. Van valami szokatlan érzés, ami bennem, szemlélődőben megmoccan, őket figyelve. Kezdetben idegenkedve figyelem, ahogy az ott levők egy öleléssel, egy simogató érintéssel köszöntik egymást. Így kívülállóként is érzékelem, és megérint az összetartozás, és egymás feltétel nélküli elfogadásának érzése, amelyek a mai, rohanó, elidegenedett, teljesitményorientált, rideg világban elfelejtett fogalmak. Pedig sokan megéljük a vágyat, ha lelassítunk időnként, hogy értsenek bennünket ebben a bábeli zűrzavarban, szeretnénk megérezni a nyugalmat, a harmóniát, a felismerést, amikor minden egy varázsütésre a helyére kerül - aztán jön a reakció : "nincs erre időm, majd talán legközelebb", és ez időről-időre távolabb kerül, és mi egyre rosszabbul érezzük magunkat a bőrünkben, belebetegszünk a hiányba, veszekszünk, dühöngünk, és haragba kerülünk önmagunkkal, a dolgokkal, a világgal.
Minden egy szórólappal kezdődött. Az Aranyhíd Reiki Szolgálat szórólapja ingyenes Reiki bemutatóra invitált. A Reiki szó jelentéséről eddig csak halvány fogalmaim voltak, ezért elsősorban kíváncsiságom hozott ide. A Reiki japán szó, amelynek jelentése, az egyetemes életerő energiája. Ezzel az energiával minden élő ember rendelkezik, a reiki behangolások révén azonban nagyobb mennyiségű életerő energiát tud magán átáramoltatni, és továbbítani.
Az emberek egy irányba igyekszenek. A szoba szűk, a fal mellett körben székek várnak az érkezőkre. A szoba közepén szőnyegek, szivacsok, tarka összevisszaságban. A sarokban álló asztal, amelyre az érkezők némelyike gyümölcsöt, kekszet, saját sütésű pogácsát tesz, lassan megtelik
Fő a gyógytea, parázslik a füstölő, halk, meditatív zene szól, és az ember azt érzi, jó ide bejönni.
Aki először érkezik, tétován álldogál az ajtóban, ismerős arcot keres. Hol van az, aki ide invitált? Talán valamelyik széken, vagy ő az, aki a szőnyeg közepén heverészik? A többiek lehunyt szemmel fura mozdulatsorokat végeznek, egy-egy irányító szó hallatszik. Új érkezők kapcsolódnak be csendben. A mozdulatsor neve tai-chi, amelynek ritmusát saját légzésünk irányítja.
A gyakorlat befejeződik. Itt jön el a pillanat, hogy egy szimpatikus arcot választva közelebbről is érdeklődjek az ittlévők érzéseiről, élményeiről.
A középkorú úr egyáltalán nem tűnik meglepettnek, készséggel válaszol kérdéseimre. Megkérem , mesélje el legelső élményét.
-- Sipos György, reikimester (Sipi) aki civilben számítógépmérnök, infozófus és felesége Őry Kata a tanítónk, vezetőnk, az önmagunk, és a világ megismeréséhez vezető úton. Én egy hónapja jártam itt először, azóta rendszeres résztvevő vagyok.
-- Én most egy kicsit feszültnek érzem magam. Te hogy voltál ezzel?
--- Csak eleinte volt szokatlan. Nehéz volt megszólalni. Viszont attól kezdve felengedtem. Hihetetlen érzés volt, hogy végre egyszer az életben meghallgatnak. És nemcsak hogy meghallgattak, de nyitottan fogadták mindazt, amit elmondtam. Figyeltek rám.
-- Mi az amit ilyenkor elmondasz? Egyáltalán mit kérdeznek?
-- Csak annyit, honnan jöttél, ki hozott ide, hogyan szólíthatunk, és tudsz e valamit a reikiről?
-- És az első reiki közben mit tapasztaltál?
-- Ez egy csoportreiki volt, de előfordul, hogy valaki segítségre szorul, és ekkor bármikor igénybe veheti az Aranyhíd Szolgálatot, akár egyedül is. A csoportreikin fejtől-lábtól feküdtünk sorban , vagy huszonöt-harmincan. Mindenki fogta a másik kezét, meditációs zenét hallgattunk, többnyire távol-keleti zenét, csukott szemmel fekve egyszer csak melegség öntött el, majd enyhe zsibbadást éreztem. Sikerült tökéletesen ellazulnom, és valami mélységes nyugalom lett rajtam úrrá, magam is meglepődtem, mert általában nehezen kapcsolok ki, s hirtelen azt éreztem, mintha a karom eltűnt volna, de érdekes módon a szomszédaim érintését továbbra is éreztem. Az egészet úgy tudnám a legjobban megfogalmazni, hogy a szobában fekvő összes ember egyetlen lénnyé olvadt össze, mintha egy emberként lélegeztünk, léteztünk volna. Az egész nekem akkor perceknek tűnt holott legalább félóra telt el.
-- És mi történt utána?
--A csoportreiki végeztével lassan óvatosan megmozdultunk, és mindenki visszatért a saját helyére. Kellemes bágyadtság telepedett mindenkire, és ahogy körülnéztem, már egyáltalán nem éreztem azt , hogy akikkel egy szobában ülök, idegenek volnának. Sőt, gond nélkül nekitámaszkodtam egy széken ülő társam lábának. Ezt egyáltalán nem éreztem taszítónak, és ő sem húzódott el tőlem . Ahogy láttam mindenki egészen felszabadult lett ekkorra. Sipi az először Reikiben részesültektől sorra megkérdezte, mit tapasztaltak.
-- Nem volt nehéz erről a bensőséges élményről nyilatkozni?
-- Nem, sőt! Én magam is meglepődtem, de azon vettem észre magam, hogy várom, mikor juthatok végre szóhoz. Nem mintha szerepelni akartam volna, inkább csak meg szerettem volna megosztani új élményeimet a közösséggel. Amikor pedig sor került rá, már kifejezetten felszabadultan beszéltem, és nyoma sem volt bennem a korábbi feszültségnek.
-- Minden egyes résztvevő ugyanazt érzékelte? Vagy érzett-e mindenki valami hasonlót?
-- Nem, előfordul, hogy valaki nem érez semmit. Sipi viszont azt mondja, nem feltétlenül kötelező bármit is érezni, hiszen az érzés szubjektív dolog, és mindenki a maga módján éli meg, a reiki viszont mindettől függetlenül működik.
-- Voltak-e közös élmények? Van-e egy olyan részlet , amit mindannyian egyformán éltetek meg?
-- Hogyne, több ilyen is van. Előfordul hogy azonnal nem emlékszem vissza rá, csak ha egy társam mondja. Akkortól viszont biztosan tudom, hogy ezt én is pontosan ugyanígy éltem meg.
-- Ezek után hogy folytatódott az együttlét?
-- Egy kis szünet után, -- ami alatt a légkör cseppet sem változott és amíg tartott is a közös élményeiket vitattuk társaimmal -- visszatértünk a helyünkre, és körbe helyezkedve magyar népdalokat (Sipi szerint mantrákat) kezdtünk énekelni. Egymás kezét fogtuk, és mialatt dalt énekeltük, megint valami hasonlót éreztem mint azelőtt, csak most az egész jóval képszerűbb volt, egyébként hallatlanul vizuális vagyok, és amit magam elé képzelek, majdnem képi valóságában képes vagyok megjeleníteni, most a dal hatására, melynek néhány sorát furcsa módon magam is ismertem már régről, egy zúgó folyó jelent meg előttem, és láttam rajta magunkat, amint a hullámain ringatózunk. Az egész hallatlanul megnyugtató volt, és erőt adó harmóniát sugárzott. Ezzel a dallammal együtt minden rossz elszállt belőlem.
A mantrák után Kata mesélt nekünk (ő azt mondta vezetett relaxáció), amit mi behúnyt szemmel ülve vagy fekve hallgattunk, miközben egymás kezét fogtuk és újra éreztük azt a mélyre húzó érzést, amit a reiki alatt. Nem tudom potosan merre jártam mert egy kicsit elbóbiskolhattam, de zöld rét és tópart biztosan volt, mert éreztem a fű és a víz illatát, és reikit is küldtük minden rászorulónak. Egy biztos, úgy ébredtem, mint egy hosszú, pihentető álomból. Itt ért véget a nyitott nap, Sipi megköszönte, hogy eljöttünk, és elmondta, jöjjünk legközelebb is. És már akkor éreztem, hogy ez nem az utolsó látogatásom itt.
Nem is igazán akartam olyan sietősen odébbállni, és az sem feszélyezett, hogy ma először látott emberek megérintenek , megölelnek. Azon gondolkodtam, mi az , ami néhány óra alatt képes arra, hogy lerántson rólam több éves beidegződéseket? Akkor kezdtem megérteni a szórólap szövegét is. A Reiki egyfajta felismerés? Most azt mondom igen. És még egy sor olyan dolgot jelent, ami szöges ellentétben lévő dolog a megszokottal szemben.
-- Összefoglalnád mindezt a saját fogalmaid szerint?
--A reiki segítséget nyújt, az arra rászorulóknak, abban, hogy ott hat, ahol szükség van rá. Lehet ez lelki, vagy az azt követően megtestesülő fizikai probléma. A Reikit közvetíteni, átadni egyfajta elkötelezettség, szolgálat, amit nem lehet pénzért vásárolni, csak elfogadni. Van ugyan egy adománygyűjtő cserépköcsög, beletehetsz késztetésed, lehetőséged szerint, de ha nincs nálad, majd legközelebb, és senki sem figyeli, vajon a közelében jártál-e. A legfontosabb, hogy senki sem támaszt eléd elvárásokat. Minden rád van bízva. Ez után az élményem után tudatosan kezdtem el érdeklődni, mi is az a REIKI.
Sipi a figyelmembe ajánlotta PAULA HORAN (aki az ő mesterének, Szabó Erzsinek a mestere is volt) könyvét, a Gyógyító Kezeket, amely a Reikiről szól, és a Hungaroprint kiadó gondozásában jelent meg. A hátsó borítón az alábbi idézet olvasható: "A Reiki univerzális gyógyító energia, és öngyógyító módszer. "
Gabriel Cousens, az orvostudományok doktora, Reikimester, a könyvhöz irt előszavából: "Véleményem szerint a Reiki nemcsak a gyógyulás képességének demokratizálását jelenti, hanem lehetővé teszi a nem meditálók számára is a spirituális átalakulást. "A toxémia szakértő dr. Tilden kimutatására hivatkozva megállapítja, hogy a Reiki kezelések növelik a vitalitást, és ezáltal fokozzák a test méregtelenítő képességét, minimálisra csökkentve annak kevés mellékhatásait, valamint hogy a folyamat, amelyben az energiaszint növekszik, a fiatalodás folyamata, és a gyógyulásé. Kiemeli Paula Horan azt a véleményét, hogy a Reiki elsajátítása nem igényel hosszú hónapokig tartó tanulmányokat, így intellektuális elmélyülést sem. A Reiki szépsége épp egyszerűségében rejlik.
Horan ajánlásában ezt írja a Reikitől: Sehol másutt nem találtam ennél egyszerűbb, és ennél mélyrehatóbb módszert, mely azáltal hogy segít a test - szellem - lélek hármasságát gyógyítani, s így elérni a teljesség, és kiegyensúlyozottság állapotát, az embert végül is a megvilágosodottság élményével ajándékozza meg.
Mindezek után megismerkedtem a könyvvel, amelyet Nari Mayo csodálatos versidézetei, és művészi ábrái díszítenek méltóképpen.
-- És te magad adtál már Reikit?
--A Reikit soha nem adja az ember, csak közvetíti, igy soha nem merül ki a folyamat alatt, mivel bizonyos mennyiség elraktározódik benne. A Reiki átadásakor soha nem kell tudnia, hogy a Reikit elfogadónak mi a problémája mentálisan, vagy fizikálisan, mert a Reiki ott hat, ahol szükség van rá, és a számára elegendő életerőt veszi át, amennyire szüksége van ahhoz, hogy felszabadítsa, aktiválja, vagy átalakítsa energiáit.
A Reiki nem hitrendszer, nem vallás, nem szekta, nincsenek rítusai.
Egy nagyon ősi tudomány ez, amelyet Mikao Usui fejlesztett ki az évszázad elején, évek szívós kutatómunkájának eredményeként, s tette közkinccsé elkötelezett tanítványai révén, mint pl. dr Churijo Hayashi és Hawayo Takata aki továbbvitte a Reiki hagyományait. Ma többezer Reikimester működik szerte a világon (Sipi is egy közülük), és itt Magyarországon is él néhány Usui tradícióit követő mester, akik bárki számára elérhetővé, és megtapasztalhatóvá teszik a Reiki csodálatos világát, újrateremtő hatalmát.
-- Ne haragudj, de most már mennem kell. Sipi most kezdi. Jössz? -- kérdezi tőlem a szimpatikus középkorú úr, aki úgy beszélt velem, mintha mindezt könyvből olvasta volna fel .
Kérdése, amely óhatatlanul is visszahúz a fellegekből, kizökkent egy pillanatra. Mennyi idő telhetett el? Mióta beszélgethetünk? Nem tudom pontosan. Azt azonban igen, hogy most gyorsan döntenem kell, hisz a többiek odabent már türelmetlenül várnak. Mi legyen hát? Ekkor veszem észre, hogy mindvégig a kezemben tartottam, és félig talán a feszélyezettség, félig a szórakozottság hatására szamárfüles kis fecnivé nyomorítottam azt a szórólapot, amely végül is ide hozott.
Ahogy lassan kinyitom, széthajtom , és tüzetesebben(talán most először!) átvizsgálom, meglátok egy idézetet. "A Reiki útja a Boldogsághoz, egészséghez, megértéshez, és a kiegyensúlyozott, harmonikus élethez vezető út, amely előtted is nyitva áll!"
Ez most akkor. . . hozzám szól? Ez az amit vártam az élettől, és most itt van tőlem egy karnyújtásnyira? Egy kicsit mindig is hitetlenkedve viszonyultam az efféle dolgokhoz, de hányaknak változott meg sokszor véglegesen a véleménye, egy egy ismeretlen dologgal való egyszeri találkozás hatására?
Így aztán egyik zsebembe begyűrtem az agyonnyomorgatott szórólapot, a másikba kételyeimet, és lassú, de határozott léptekkel elindultam a szimpatikus középkorú úr nyomában egyenesen a bejárat felé.
Szász Dávid
 haza       WebWorks: 3T kkt -- Sipi